David J. Thouless

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
David J. Thouless
DavidThouless 1995 UW.jpg
Született 1934. szeptember 21.[1][2]
Bearsden[2]
Elhunyt 2019. április 6. (84 évesen)[2]
Cambridge[2]
Állampolgársága
Gyermekei három gyermek
Foglalkozása
  • fizikus
  • egyetemi oktató
  • magfizikus
Iskolái
Kitüntetései
  • Royal Society tagja
  • Amerikai Fizikai Társaság tagja
  • Maxwell Medal and Prize (1973)
  • Holweck Prize (1980)
  • Fritz London Memorial Prizes (1984)
  • Fizikai Wolf-díj (1990)
  • IOP Dirac Medal (1993)
  • Lars Onsager Prize (2000)[3]
  • fizikai Nobel-díj (2016)[4][5][6]
Halál okaDemencia
A Wikimédia Commons tartalmaz David J. Thouless témájú médiaállományokat.

David James Thouless (Bearsden, 1934. szeptember 21.Cambridge, 2019. április 6.) Nobel- és Wolf-díjas brit-amerikai fizikus.

Életpályája[szerkesztés]

Skóciában Bearsden városban született 1934. szeptember 21-én. A Cambridge-i Trinity Hallban tanult, a PhD fokozatot a Cornell Egyetemen szerezte.[7] Az Amerikai Egyesült Államokban a PhD fokozat megszerzésénél Hans Albrecht Bethe professzor volt a tanára. A Californiai Egyetemen és a Birminghami Egyetemen tanított, majd 1980-tól a Washingtoni Egyetemen lett fizikaprofesszor.[8]

Részt vett több elméleti kutatásban az atomok, elektronok és nukleonok kiterjesztett rendszereinek megértésében. Kutatóként fejlett matematikai eszközök segítségével tanulmányozta a halmazállapotokat. Elsősorban azokat, melyek gyökeresen másképp viselkednek, mint a közismert három (a szilárd, a folyékony és a gáz) halmazállapot. Ilyen területek a szupravezetés, a szuper-folyadékok vagy a vékony, gyakorlatilag kétdimenziós síkként értelmezhető mágneses filmek. 2016-ban megkapta a fizikai Nobel-díj felét, míg a másik felét megosztva F. Duncan M. Haldane és J. Michael Kosterlitz kapta. A díjat azért érdemelték ki, mert az indoklás szerintː „ajtó nyílt az anyag korábban ismeretlen állapotainak (fázisainak) világára”.[8][9]

A kutatási eredmények szerepet játszhatnak a jövő elektronikai eszközeinek kifejlesztésénél, mivel olyan méretskáláig jutott az iparág, hogy a klasszikus fizika lehetőségei tovább már nem használhatóak, és így már csak a kvantumos világ tulajdonságait lehet figyelembe venni, azonban az anyag korábban ismeretlen állapotainak felfedezésével mára közelebb kerültünk a mai kor kvantumszámítógépének megalkotásához.[10][11]

Válogatott publikációi[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]