Donna Strickland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donna Strickland
Strickland in 2018
Strickland in 2018
Életrajzi adatok
Született1959. május 29. (60 éves)
Guelph
Ismeretes mint fizikus
Iskolái
  • McMaster Egyetem
  • Rochesteri Egyetem
Szakmai kitüntetések
  • fizikai Nobel-díj (csörpölt impulzuserősítés, Gérard Mourou, Arthur Ashkin, 2018)
  • Fellow of the Optical Society (2008–)
  • Sloan Fellowship (1998)
  • 100 Women (2018)
A Wikimédia Commons tartalmaz Donna Strickland témájú médiaállományokat.

Donna Theo Strickland (Guelph, 1959. május 27. –)[1][2][3] kanadai optikai fizikus és úttörő a lézerimpulzusok kutatásában. 2018-ban fizikai Nobel-díjban részesítették Gérard Mourou-val együtt a fázismodulált impulzuserősítésért, mely az eddigi legrövidebb (femtomásodperc) és legintenzívebb (petawatt) lézerimpulzus létrehozását teszi lehetővé.[4] Jelenleg a Waterloo Egyetem professzora.[5]

Az Optikai Társaság korábbi tagja, alelnöke és elnöke, jelenleg az Elnöki Tanácsadó Bizottság elnöke.

Élete és tanulmányai[szerkesztés]

Strickland 1959. május 27-én született Guelphben, Ontarióban, Kanadában, Edith J. (született Ranney) angol tanár[6] és Lloyd Strickland, elektromérnök[1] gyermekeként. Miután befejezte a Guelph Collegiate Vocational Institute-ot, úgy döntött, hogy jelentkezik a McMaster Egyetemre, mert az egyetem mérnök fizikus programja magában foglalta a lézereket és az elektrooptikát, s ezek különösen érdekelték.[6] A McMaster Egyetemen a 25 fős osztályban egyike volt a három nőnek. 1981-ben Strickland mérnök fizikusként szerzett alapdiplomát.[7]

Strickland egyetemi diplomáját az Optikai Intézetben,[8] Ph.D. diplomáját pedig a a Rochester Egyetemen szerezte meg 1989-ben.[9][10] Doktori tanulmányait Gérard Mourou által vezetett Lézerenergetikai Laboratóriumban végezte.[11] Strickland és Mourou kifejlesztett egy olyan kísérleti rendszert, amely három nagyságrenddel megnövelte a lézerimpulzusok csúcsteljesítményét. Mégpedig úgy, hogy kiküszöbölték azt, hogy a lézerimpulzusok maximális intenzitása négyzetcentiméterenként elérje a gigawattot, mivel ekkor az impulzusok önfókuszálása súlyosan károsította a lézer erősítő részét. Az 1985-ös fázismodulált impulzuserősítést metodikájuk azon alapszik, hogy a kezdeti lézerimpulzust spektrálisan és időben széthúzzák, mely így roncsoló hatását elveszti, aztán újra fókuszálják a végső fázisban. Így rendkívül rövid, terawatt és petawatt intenzitású optikai impulzusokat hozhatók létre.[1] A fázismodulált impulzuserősítés használata lehetővé tette, hogy kisebb méretű nagy teljesítményű lézerrendszerek készülhessenek az általános laboratóriumi optikai asztalra, úgymint "asztali terawattos lézerek".[11] Munkájukat 2018-ban fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.[12]

Karrier[szerkesztés]

Strickland ultragyors lézercsoportja a Waterloo Egyetemen, 2017 júniusában

Strickland 1988-1991 között a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács kutatója volt, ahol Paul Corkummal dolgozott együtt az Ultragyors Phenomena Szekcióban, amely akkoriban arról volt híres, hogy a világ legerősebb rövid impulzusú lézerét állították elő.[13] 1991 és 1992 között a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium lézerosztályában dolgozott, majd 1992-ben csatlakozott a Princeton Egyetem Fotonikai és Optoelektronikai Technológiai Központjának műszaki személyzetéhez. 1997-ben egyetemi tanárként csatlakozott a Waterloo Egyetemhez.[9] Ő lett a Waterloo Egyetemen első teljes munkaidőben dolgozó női fizikaprofesszora.[14] Strickland jelenleg is professzor, egy olyan ultragyors lézercsoportot vezet, amely nagy intenzitású lézerrendszereket fejleszt nemlineáris optikai vizsgálatokhoz.[5] Magát "lézer atlétának" nevezi:[12] "Azt hiszem, mert úgy gondoltuk, hogy jó a kézügyességünk. Kísérleti kutatóként meg kell értened a fizikát, de képesnek is kell lennie arra, hogy ténylegesen létrehozz valami működőképeset, és azekben a napokban a lézerek nagyon kényesek voltak."

Strickland közelmúltbeli munkájával kitolta az ultragyors optikai tudomány határait új hullámhossztartományokra, mint például a közép-infravörös és az ultraibolya. Ezt olyan technikák használatával tette, mint a kétszínű vagy többfrekvenciás módszerek, valamint a Raman generálás.[5] Emellett vizsgálja a nagy teljesítményű lézerek viselkedését az emberi szem mikrokristályos lencséjében, melyet a távollátás korrekciójánál használnak a szemlencse mikromegmunkálására.[5]

2008-ban Strickland az Optikai Társaság (Optical Society of America, OSA) tagja lett. 2011-ben és 2013-ban volt alelnöke és elnöke is, és 2004-2010 között pedig az Optics Letters című folyóiratának tematikus szerkesztője.[5][15] Jelenleg az Optikai Társaság Elnöki Tanácsadó Bizottságának az elnöke.[16] Korábban igazgatósági tagja és igazgatója volt a Kanadai Fizikusok Szövetségének, melynek jelenleg is tagja.[17][18]

Strickland 2018 októberében azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy a Nobel-díj előtt még nem jelentkezett teljes munkaidős professzornak a Waterloo Egyetemen, de aztán jelentkezett, és elő is léptették.[19]

Díjak és elismerések[szerkesztés]

Strickland elmeséli, hogyan segítette a karrierje alakulását egy tudományos központba tett látogatás az édesapjával, amikor ő ötéves volt. 2018-as interjú
  • 1998 - Alfred P. Sloan Kutatási Ösztöndíj[20]
  • 1999 - Premier Kutatási Kiválósági Díj[9]
  • 2000 - Cottrell Scholars Award a Research Corporationtől[21]
  • 2008 - az Optikai Társaság tagja[9][12][22]

Nobel-díj[szerkesztés]

2018. október 2-án Strickland Gérard Mourou-val, egykori doktori témavezetőjével, elnyerte a fizikai Nobel-díjat a fázismodulált impulzuserősítés kidolgozásáért. A díj másik felét Arthur Ashkin kapta meg a lézercsipeszekkel kapcsolatos munkájáért. Ő lett minden idők harmadik női fizikai Nobel-díjasa Marie Curie (1093) és Maria Goeppert Mayer (1963) után.[5][23]

Strickland és Mourou 1985-ben jelentették meg úttörő munkájukat "A fázismodulált optikai impulzusok tömörítése" címen, ekkor Strickland doktorandusz volt Mourou alatt.[6][24] A Rochester Lézerenergetikai Laboratóriumában a lézerekhez fejlesztett fázismodulált impulzuserősítés[11] vezetett a nagy intenzitású, ultrarövid fénysugár impulzusok fejlődéséhez. Mivel az ultrarövid és a ultraéles fénysugarak rendkívül pontos vágásokat tesznek lehetővé, a technikát lézeres mikromegmunkálásban, a lézeres sebészetben, az orvostudományban, az alapkutatásokban és egyéb alkalmazásokban használják. Ez tette lehetővé az orvosok számára, hogy évente több millió lézeres látáskorrekciós műtétet végezhessenek.[25] Elárulta, hogy a technika kifejlesztése után tudták, hogy ez egy jelentős felfedezés lesz.[12]

Amikor megkapta a Nobel-díjat, sok kommentátor meglepődött, hogy még nem volt teljes munkaidős egyetemi tanár beosztásban. Erre válaszul Strickland azt mondta, hogy „soha nem jelentkezett” az egyetemi tanár pozícióba;[26] "nem feltétlen jár fizetésemeléssel... soha nem töltöttem ki a papírokat… azt csinálom, amit szeretek csinálni, és ezt nem érte meg, hogy ezzel foglalkozzak."[6]

Kiemelkedő publikációk[szerkesztés]

Magánélet[szerkesztés]

Strickland házas, férje Douglas Dykaar, aki szintén fizikus.[7] Két gyermekük van.[7] Strickland lánya, Hannah, a Torontói Egyetemen szerzett asztrofizikai diplomát,[14] fia, Adam, színjátszást tanul Humber College-ban .[27]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Strickland, Donna Theo (1988), Development of an ultra-bright laser and an application to multi-photon ionization, University of Rochester, <http://www.lle.rochester.edu/media/publications/documents/theses/Strickland.pdf>. Hozzáférés ideje: 6 October 2018
  2. Lindinger, Manfred. „Eine Zange aus lauter Licht”, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2018. október 2. (Hozzáférés ideje: 2018. október 6.) (German nyelvű) 
  3. Donna Strickland – Facts – 2018. Nobel Foundation, 2018. október 6. (Hozzáférés: 2018. október 6.)
  4. Physics Nobel prize won by Arthur Ashkin, Gérard Mourou and Donna Strickland”, The Guardian, 2018. október 2. (Hozzáférés ideje: 2018. október 4.) 
  5. a b c d e f Donna Strickland. University of Waterloo, 2018. október 2. (Hozzáférés: 2018. október 2.)
  6. a b c d Scientist caught in a Nobel whirlwind”, Waterloo Region Record, 2018. október 3. (Hozzáférés ideje: 2018. október 4.) 
  7. a b c Canada's newest Nobel Prize winner, Donna Strickland, 'just wanted to do something fun'”, The Globe and Mail, 2018. október 2. (Hozzáférés ideje: 2018. október 3.) 
  8. Mourou, Gérard. 53. The dawn of ultrafast science and technology at the University of Rochester, A Jewel in the Crown: 75th Anniversary Essays of The Institute of Optics of the University of Rochester. Rochester, NY: Meliora Press, 272. o. (2004. november 11.). ISBN 978-1580461627 
  9. a b c d Biographies – Donna T. Strickland. The Optical Society. (Hozzáférés: 2018. október 2.)
  10. Donna Strickland. Education Program for Photonics Professionals . University of Waterloo, 2012. szeptember 11. [2018. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 2.)
  11. a b c Valich, Lindsey. „Rochester breakthrough in laser science earns Nobel Prize”, Newscenter, University of Rochester, 2018. október 2. 
  12. a b c d Donna Strickland: The 'laser jock' Nobel prize winner”, BBC News, 2018. október 2. (Hozzáférés ideje: 2018. október 2.) 
  13. Page, Shelley. „Laser lab makes short work of super beam”, Ottawa Citizen, 1990. október 19. 
  14. a b Nusca, Andrew. „Nobel Laureate Donna Strickland: Yes, Women Are Joining Physics. But We've Got Work to Do”, Fortune, 2018. október 17. (Hozzáférés ideje: 2018. október 17.) 
  15. Arthur Ashkin, Gérard Mourou, and Donna Strickland Awarded 2018 Nobel Prize in Physics. The Optical Society, 2018. október 2. (Hozzáférés: 2018. november 25.)
  16. Standing and Ad Hoc Committees. The Optical Society. (Hozzáférés: 2018. október 4.)
  17. News Flash: Canadian physicist, Donna Strickland, co-recipient of 2018 Nobel Prize in Physics. Canadian Association of Physicists , 2018. október 2. (Hozzáférés: 2018. október 25.)
  18. Nobel laureate Donna Strickland: ‘I see myself as a scientist, not a woman in science’”, 'The Guardian', 2018. október 20. (Hozzáférés ideje: 2018. október 25.) 
  19. Nobel laureate Donna Strickland is now full professor”, 'Waterloo Region Record', 2018. október 25. (Hozzáférés ideje: 2018. október 27.) 
  20. Past Sloan Fellows. Alfred P. Sloan Foundation
  21. Cottrell Scholars. Research Corporation for Science Advancement
  22. 2008 OSA Fellows. The Optical Society. (Hozzáférés: 2018. október 4.)
  23. Rincon, Paul. „First woman Physics Nobel winner in 55 years”, BBC News, 2018. október 2. (Hozzáférés ideje: 2018. október 2.) 
  24. (1985. október 15.) „Compression of amplified chirped optical pulses”. Optics Communications 55 (6), 447–449. o. DOI:10.1016/0030-4018(85)90151-8. ISSN 0030-4018.  
  25. 'Optical Tweezers' and Tools Used for Laser Eye Surgery Snag Physics Nobel. Scientific American, 2018. október 2. (Hozzáférés: 2018. október 2.)
  26. (2018. október 2.) „'I Never Applied': Nobel Winner Explains Associate-Professor Status, but Critics Still See Steeper Slope for Women”. The Chronicle of Higher Education. (Hozzáférés ideje: 2018. október 7.)  
  27. Nobel laureate Donna Strickland: ‘I see myself as a scientist, not a woman in science’”, The Guardian, 2018. október 20. (en-GB nyelvű) 

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Donna Strickland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.