Neutrínóoszcilláció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A neutrínóoszcilláció egy kvantummechanikai jelenség, mely során a neutrínó háromfajta íze (elektron, müon, tau) átalakul egymásba.

A jelenséget a japán Super-Kamiokande neutrínóobszervatórium fedezte fel, majd a kanadai Sudbury Neutrínó Obszervatórium megerősítette.

A jelenség magyarázatot ad a napneutrínó-problémára. A jelenség választ ad arra is hogy van-e a neutrínóknak nyugalmi tömegük. Mivel oszcilláció csak tömegkülönbség esetén jöhet létre, ezért legalább az egyik fajta neutrínónak kell lennie tömegének.

Elméleti alapok[szerkesztés]

Két feltevés szükséges. Először is a neutrínóknak különböző tömegűeknek kell lenniük, másodszor a gyenge kölcsönhatás szempontjából a tömeg-sajátállapotoknak keveredniük kell (hasonlóan a kvarkszektorbeli CKM-keveredéshez). A következő közelítő képletet írhatjuk fel az elektronneutrínó és a müonneutrínó keveredésére fénysebességhez nagyon közeli (ultrarelativisztikus) esetben:

Itt a neutrínók által megtett távolság, az ízek keveredési szöge és az ízek tömegnégyzetének a különbsége.

A neutrínóoszcilláció szolgáltatja az első újabb részletet a fizikában a standard modell kialakulása óta. A standard modell szerint a neutrínóknak nincs tömegük, ezáltal (négyzetes) tömegkülönbségük sem, vagyis csak balkezes részecskék léphetnek fel benne. A neutrínók viszont – ez a neutrínóoszcillációból megállapítható – mégis rendelkeznek tömeggel, tehát létezhetnek jobbos neutrínók is. Az elektrogyenge kölcsönhatás csak a balkezes részecskékre hat, tehát a jobbkezes neutrínókra (a gravitáción kívül) semmilyen kölcsönhatás sem (steril neutrínók, WIMPek).

források[szerkesztés]