Linda Buck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Linda B. Buck
Dr Linda Buck ForMemRS.jpg
Született 1947. január 29.
Seattle
Ország Egyesült Államok
Foglalkozása molekuláris biológus, neurobiológus
Iskolái Washingtoni Egyetem
Texasi Egyetem
Díjak Orvostudományi Nobel-díj (2004)

Linda B. Buck weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Linda B. Buck témájú médiaállományokat.

Linda Brown Buck (született Seattle, 1947. január 29.) amerikai molekuláris biológus és neurobiológus. A szaglóreceptorok és a szaglórendszer szerveződésének terén történt felfedezéseiért 2004-ben Richard Axellel közösen megkapta a 2004. évi fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat.

Tanulmányai[szerkesztés]

Linda Buck 1947. január 29-én született a Washington állambeli Seattle-ben. Apja villamosmérnök és feltaláló volt, anyja háztartásbeli; Linda másodikként született három lányuk közül. Anyai nagyszülei Svédországból vándoroltak be az USA-ba, míg apja ír gyökerekkel rendelkezett.

Buck a seattle-i Washingtoni Egyetemen kezdte el felsőfokú tanulmányait. Pszichológusnak készült, de hamarosan más, biológiai tárgyakat is felvett, utazgatott, egy darabig egy közeli szigeten élt; végül 1975-ben kapta meg oklevelét pszichológiából és mikrobiológiából. Mesterképzésre a dallasi Texasi Egyetem orvosi szakának mikrobiológiai tanszékét választotta, ahol az immunológia irányába ment tovább. Szakdolgozatát a felszíni receptoraikban különböző B-limfociták funkcionális tulajdonságaiból írta.

Munkássága[szerkesztés]

Linda Buck 1993-ban

1980-ban megszerezte PhD fokozatát és New Yorkban, a Columbia Egyetemen, Benvenuto Pernis laboratóriumában talált posztdoktori kutatói munkát. Itteni témája a B-limfociták felszínén található, II. típusú fő hisztokompatibilitási komplexre (MHC II) irányult. Felfedezte, hogy a várakozásoktól eltérően az aktivált limfociták esetében ezek a komplexet alkotó fehérjemolekulák nem annyira a felszínen, hanem a sejt belsejében gyűlnek össze. Buck feltételezte, hogy az MHC-t azért internalizálja a sejt, hogy részben lebontsa a hozzá kötött antigént, aztán ismét prezentálja a komplexet, hogy a T-helper limfociták felismerhessék az antigént. Buck rájött, hogy ha ebben az irányban akarja folytatni kutatásait, szüksége lesz molekuláris biológiai tudásának bővítésére; így találkozott Richard Axellel, akinek szintén a Columbián volt ilyen laboratóriuma. Axel ekkoriban fogott az idegrendszer molekuláris genetikai feltérképezésébe. Modellállata Eric Kandel tanácsára a Aplysia nevű tengeri meztelencsiga lett, amelynek jól kezelhető óriás idegsejtjei vannak. Buck azt a feladatot kapta Axeltől, hogy izolálja az egyes idegsejteket és határozza meg, hogy melyek azok a gének, amelyek különbözőképpen kapcsolódnak be bennük. Ennek során megtanulta azokat a technikákat, amellyel el lehet különíteni az alternatív génkifejeződési módokat és közben megpróbált kifejleszteni egy módszert, amellyel az emlősök idegsejtjeiben is kimutathatja a gének változásait; akkori elképzelése szerint az immunrendszerhez hasonlóan az idegrendszer változatossága mögött is a gének átrendeződése állhatott.

1985-ben olvasott egy cikket, amelyben Solomon Snyder próbált magyarázatot találni arra, hogyan képese az idegrendszer több mint tízezer különböző szag megkülönböztetésére. Buck érdeklődését felkeltette a téma és miután befejezte korábbi munkáját, Axelnél maradt és 1988-ban nekikezdett felkutatni a szaglóreceptorok génjeit. Feltételezte, hogy nagyszámú génről van szó, amelyek más receptorokhoz hasonlóan G-proteinhez kapcsolódnak és kizárólag a szaglóhám sejtjeiben fejeződnek ki. Ezek alapján tervezte meg kísérletét és hamarosan felfedezte, hogy a patkány szaglósejtjeiben több száz egyedi, de egymáshoz hasonló receptormolekula termelődik és megtalálta az ezeket kódoló géneket is. 1991-ben Richard Axellel közösen publikálták eredményeiket.

Ugyanebben az évben elfogadta a Harvard Egyetem állásajánlatát a neurobiológiai docensi posztra és Bostonba költözött. 1994-ben az egyetem Howard Hughes Orvostudományi Intézetének vizsgálatvezetőjévé nevezték ki, 2001-ben pedig professzori katedrát kapott. A Harvardon az egér szaglórendszerének molekuláris szerveződését, a receptorgének kifejeződését vizsgálta. Kimutatta, hogy az egyes gének kb. minden ezredik szaglóneuronban fejeződnek ki, egy sejt csak egyfajta receptort tartalmaz és hogy a szaglóhámon külön, egymással nem átfedő zónák vannak minden szag érzékelésére.

Buck 2002-ben visszatért Seattle-be, mint a Washingtoni Egyetem élettani és biofizikai tanszékének professzora. 2004-ben a Nobel-díj Bizottság neki és Richard Axelnek ítélte a fiziológiai Nobel-díjat a szaglóreceptorok génjeinek feltérképezéséért.

Elismerései[szerkesztés]

George W. Bush elnök és a 2004. év amerikai Nobel-díjasai. Linda Buck balról az első
  • 1992 Takasago-díj a szaglórendszer kutatásért
  • 1996 Unilever Természettudományos Díj
  • 1996 R.H. Wright-díj
  • 1997 Lewis S. Rosenstiel-díj
  • 2003 Perl/UNC Neurobiológiai Díj
  • 2003 a Gairdner Alapítvány nemzetközi díja
  • 2004 Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj

2003 óta tagja az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának, 2008 óta pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának. 2015 óta a brit Royal Society levelező tagja.

Családja[szerkesztés]

Linda Buck 1994 óta él kapcsolatban a szintén biológus Roger Brenttel, 2006-ban pedig összeházasodtak.

Források[szerkesztés]