Frank Macfarlane Burnet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frank Macfarlene Burnet
Frank Macfarlane Burnet nobel.jpg
Született 1899. szeptember 3.
Traralgon
Elhunyt 1985. augusztus 31. (85 évesen)
Port Fairy
Ország Ausztrália
Foglalkozása virológus, immunológus
Iskolái University of Melbourne
Díjak orvostudományi Nobel-díj (1960)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Macfarlene Burnet témájú médiaállományokat.

Sir Frank Macfarlane Burnet (Traralgon, 1899. szeptember 3. - Port Fairy, 1985. augusztus 31.) ausztrál virológus, immunológus. 1960-ban Peter Medawarral közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a szerzett immuntolerancia felfedezéséért.

Pályafutása[szerkesztés]

Frank Macfarlane Burnet a Victoria állambeli ausztrál kisvárosban, Traralgonban született 1899. szeptember 3-án. Apja a skóciai születésű Frank Burnet, a Colonial Bank helyi fiókjának menedzsere, anyja pedig Hadassah Pollock Mackay volt. Hét gyermekük közül Frank volt a második. Visszahúzódó természetű gyerek volt, sokat olvasott és bogarakat gyűjtött. Anyja keveset foglalkozott vele, mert ideje nagy részét Frank gyengeelméjű nővérének ápolása kötötte le. Frank a helyi iskolákba járt, majd elnyert egy ösztöndíjat a bentlakásos Geelong College-ba. Ennek elvégzése után a Melbourne-i Egyetemen orvosnak tanult és 1923-ban megkapta MD (orvosdoktori) fokozatát.

Ugyancsak 1923-ban Burnet amellett, hogy a Melbourne-i Királyi Kórházban elkezdte patológusi rezidentúráját, az egyetem Walter és Eliza Hall Patológiai és Orvosi Kutatóintézetében is dolgozott. Az intézet igazgatója a tehetséges fiatal kutatót 1925-ben a londoni Lister Intézetbe küldte külföldi tapasztalatszerzésre. Burnet itt megszerezte a PhD-ját, majd 1928-ban visszatért Melbourne-be, a Hall Intézetbe. 1932-ben Henry Dale kétéves ösztöndíjat biztosított számára a londoni Nemzeti Orvostudományi Kutatóintézetbe, melynek igazgatója volt. Burnet itt kezdett el foglalkozni a vírusokkal, elsősorban az influenzavírussal, és a későbbiekben kutatómunkájának döntő része erre a területre irányult.

1944-ben megpályázta a Hall Intézet megürülő igazgatói székét (annak ellenére, hogy a Harvard Egyetemen is ajánlottak neki professzori katedrát) és az intézetet egészen 1965-ös visszavonulásáig ő vezette.

Munkássága[szerkesztés]

Burnet a laboratóriumban

Kezdő kutatóként Burnet a hastífuszos betegek agglutinációs reakciót, majd a diftériaoltóanyag bakteriális szennyezését vizsgálta. Miután érdeklődése a virológia felé fordult, az első jelentősebb eredménye az volt, hogy továbbfejlesztette az influenzavírus tyúktojásban való tenyésztésének technikáját. 1935-ben izolálta az influenzavírus A egy ausztrál törzsét. Több cikket publikált az influenzavírus és a sertésinfluenza vírusának szerológiai variációiról és mutációiról. A harmincas években több kísérletet végzett a bakteriofágok sejten való megtapadásáról és a gazdasejtbe való bejutásáról. Felismerte, hogy a kolera kórokozójának van egy enzime, a neuraminidáz amely meggátolja az influenzavírus-fertőzést, ezzel hozzájárult a vírus felszíni neuraminidázának felfedezéséhez. 1951-ben Burnet és Patricia Lund azt a felfedezést tette (melyet a kortársak akkor kétkedéssel fogadtak), hogy ha egy sejtet két különböző törzshöz tartozó influenzavírus fertőz meg, akkor az utódok között rekombináns típusok is előfordulnak.

A virológián kívül részt vett a pszittakózis és a Q-láz kórokozójának felderítésében; utóbbi, a Coxiella burnetii róla kapta a nevét.

A 40-es és 50-es években Burnet érdeklődése a szervezet immunreakciói felé fordult és 1957-ben bejelentette, hogy az intézete fő kutatási profilja ezután az immunológia lesz. Döntését sok munkatársa diktatórikusnak tartotta és a Melbourne-i Egyetemre távoztak. Burnet sokat foglalkozott az autoimmun betegségek kórtanával és azt kutatta, hogy hogyan ismeri fel a szervezet a saját szöveteit és különbözteti meg őket az idegen anyagoktól. Kidolgozta a klonális szelekció elméletét, miszerint az antitesttermelő fehérvérsejtek csak egyféle ellenanyagot képesek kiválasztani és embrionális fejlődés egy szakaszában azok a fehérvérsejtek, amelyek a szervezet szöveteivel reagálnak, elpusztulnak. 1958-ban Joshua Lederberg és Gustav Nossal bebizonyította, hogy a B-sejtek valóban csak egyféle ellenanyagot képesek termelni és ezzel Burnet elmélete általánosan elfogadottá vált.

Díjai[szerkesztés]

Bár élete nagy részét virológiai kutatással töltötte, Frank Macfarlene Burnet immunológiai elméletéért kapott 1960-ban orvostudományi Nobel-díjat (a brit Peter Medawarral közösen). Ezenfelül számos egyéb díjazásban és kitüntetésben részesült:

1942-ben lett tagja a Royal Society-nak. Tizenhárom ausztrál és külföldi egyetem választotta díszdoktorává. VI. György király 1951-ben lovaggá ütötte. 1960-ban ő volt az első "Az év ausztrálja".

Családja[szerkesztés]

Frank Burnet 1928-ban vette feleségül Edith Linda Druce-t. Egy fiuk (Ian Burnet) és két lányuk (Elizabeth és Deborah Burnet) született.

Frank Macfarlene Burnet 1985. augusztus 31-én halt meg előző évben megoperált végbélrákjának áttétjei következtében.

Források[szerkesztés]