Martti Ahtisaari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martti Ahtisaari
Martti Ahtisaari.jpg
Finnország 10. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1994. március 1.2000. március 1.
Előd Mauno Koivisto
Utód Tarja Halonen

Született 1937június 23. (79 éves)
Viipuri,  Finnország
Párt Finn Szociáldemokrata Párt

Házastársa Eeva Hyvärinen
Gyermekei Marko Ahtisaari
Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
Iskolái University of Oulu

Díjak

Martti Ahtisaari aláírása
Martti Ahtisaari aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Martti Ahtisaari témájú médiaállományokat.

Martti Oiva Kalevi Ahtisaari (IPA-kiejtése [ˈmɑrt:i ˈoivɑ ˈkɑleʋi ˈɑhtisɑ:ri], Viipuri, 1937. június 23.) finn Nobel-békedíjas diplomata, politikus, köztársasági elnök.

Fiatalkora[szerkesztés]

Édesapja a finn hadseregben szolgált, a finnországi Kuopio városában élt édesanyjával a második világháború alatt. Gyermekkorának jelentős részét is itt töltötte. 1952-ben család Ouluba költözött, iskoláit is itt járta. Levelező hallgatóként tanult az Oului Egyetem pedagógia szakán, ahol 1959-ben szerzett diplomát. 1960-ban a YMCA (Young Men's Christian Association, Fiatal Férfiak Keresztény Szövetsége) kiküldte Pakisztánba, Karacsi városába.

Diplomáciai pályafutása[szerkesztés]

1963-ban tért haza Pakisztánból és két évvel később hazája diplomáciai szolgálatába állt, a Külügyminisztérium nemzetközi fejlesztési és együttműködési főosztályánál kezdett el dolgozni, 1972 és 1973 között annak főosztályvezető-helyettese volt. 1973-ban hazája Dar es-Salaam-i nagykövetévé nevezték ki, majd akkreditálták Zambiába, Szomáliába és Mozambikba. 1977-től az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának namíbiai főmegbízottjaként dolgozott, bár ahogy elődeit, az apartheid-korszakban Namíbiát uraló Dél-afrikai Köztársaság nem ismerte el posztját. 1981-ben tért haza.

1984-ben Finnország fejlesztési segélyekért felelős helyettes államtitkárává nevezték ki, majd 1987-ben az ENSZ főtitkár-helyettesévé választották (az akkori főtitkár Javier Pérez de Cuéllar volt). Emellett 1989 és 1990 között ismét a főtitkár namíbiai különmegbízottjaként tevékenykedett, segítve az ország függetlenné válását. 1991-ben ismét hazatér, a finn kormány külügyi államtitkárává nevezték ki. Eközben 1992 és 1993 között az ENSZ főtitkárának jugoszláviai és boszniai különmegbízottja volt.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Alsóbb kormányzati pozíciói után 1993-ban a finn szociáldemokrata párt elnökévé választották, majd egy évvel később megválasztották az ország köztársasági elnökévé. Posztját 2000-ig viselte. Elnöksége alatt körbeutazta Finnországot, nagy népszerűséget szerezve. Támogatta hazája Európai Uniós csatlakozását és próbált a nagyhatalmak között mediálni. Ennek következményeként Borisz Nyikolajevics Jelcin orosz, ill. Bill Clinton amerikai elnök Helsinkiben találkozott. Hatéves elnöki periódusa alatt több konfliktushelyzetben próbált közvetíteni (pl. 1999-ben tárgyalt az akkori szerb vezetéssel Koszovó ügyéről). 2000-ben egy nemzetközi válságcsoport társelnökévé nevezték ki. Munkája során közvetített az indonéziai Aceh tartományban (2005), ill. Koszovóban is (2007), ahol részletes béketervet dolgozott ki (ún. Ahtisaari-terv). A 2000-ben Észak-Írországban az IRA fegyver-beszolgáltatását felügyelte a brit kormány felkérésére.

Díjai[szerkesztés]

  • Diplomáciai tevékenységét 2008-ban Nobel-békedíjjal jutalmazták „a nemzetközi konfliktusok megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért”. A bizottság 197 jelöltből választotta Martti Ahtisaarit.
  • 2009-ben a CEU Nyílt Társadalom Díjával tüntették ki.

Források[szerkesztés]

Elődje:
Mauno Koivisto
Finnország elnöke
1994-2000
Utódja:
Tarja Halonen