Ezüst-kromát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ezüst-kromát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7784-01-2
PubChem 62666
ChemSpider 56417
SMILES
[Ag+].[Ag+].[O-][Cr]([O-])(=O)=O
InChI
1/2Ag.Cr.4O/q2*+1;;;;2*-1/r2Ag.CrO4/c;;2-1(3,4)5/q2*+1;-2
InChIKey OJKANDGLELGDHV-UHFFFAOYSA-N
UNII ZJ5092LWU9
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Ag2CrO4
Moláris tömeg 331,73 g/mol
Megjelenés vörösbarna por
Sűrűség 5,625 g/cm³
Forráspont 1550 °C
Oldhatóság oldódik salétromsavban, ammóniában, alkáli-cianidokban és -kromátokban[1]
Mágneses szuszceptibilitás −40,0·10−6 cm³/mol
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−712 kJ·mol−1[2]
Standard moláris
entrópia
So298
217 J·mol−1·K−1[2]
Hőkapacitás, C 142 J/mol K
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az ezüst-kromát (Ag2CrO4) barnásvörös monoklin kristály, és a modern fotózás kémiai elődje. Ezüst-nitrát (AgNO3) és kálium-kromát (K2CrO4) vagy nátrium-kromát (Na2CrO4) egyesítésével lehet létrehozni. Ez a reakció fontos volt az idegtudományban, a neuronok mikroszkóppal történő megfigyeléséhez alkalmazott Golgi-festésben: az ezüst-kromát kicsapódásakor a sejt alakja láthatóvá válik.[3][4]

Előállítása[szerkesztés]

Az ezüst-kromátot kálium-kromát és ezüst-nitrát reakciójával állítják elő tisztított vízben – az ezüstkromát kiválik a vizes reakcióelegyből.

Laboratóriumi felhasználása[szerkesztés]

Magának a vegyületnek a laboratóriumi felhasználása meglehetősen korlátozott, bár képződését arra használják, hogy az egyensúlyi pont elérését az argentometriás Mohr-módszerben a klorid ezüst-nitráttal történő titrálásakor jelezze.

Az ezüst-kromát oldhatósága nagyon alacsony (Ksp = 1,1·10−12 vagy 6,5·10−5 mol/L).

A kromát anion ezüsttel való reakcióképessége alacsonyabb, mint a halogenideké (klorid stb.). Így a két ion jelenlétében ezüst-klorid képződik. Ezüst-kromát csak akkor keletkezik és csapódik ki az oldatból, ha már nem maradt klorid (vagy más halogenid).

A végpont előtt az oldat citromsárga, tejszerű megjelenésű, a kromátion színe és a már kialakult ezüst-klorid csapadék miatt. A végpont megközelítésekor az ezüst-nitrát hozzáadása egyre lassabban eltűnő vörös elszíneződéseket okoz. Amikor a vörösesbarnás szín megmarad (benne szürkés ezüst-klorid foltokkal), elértük a titrálás végpontját. Ez semleges pH-ra vonatkozik. Nagyon savas pH-értékek esetén az ezüst-kromát oldható, lúgos pH-nál az ezüst hidroxid formájában kicsapódik.

Ez a reakció használatos például sós vizű medencék kloridszintjének meghatározására.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0-07-049439-8
  2. a b Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company, A23. o. (2009). ISBN 978-0-618-94690-7 
  3. Patnaik, Pradyot: Handbook of inorganic chemicals. 2003. ISBN 0070494398 Hozzáférés: 2019. február 16.  
  4. Zumdahl, Steven S: Chemical principles. 6th ed. 2009. ISBN 9780618946907 Hozzáférés: 2019. február 16.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Silver chromate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.