Eduard Buchner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eduard Buchner
Született1860. május 20.
München
Elhunyt1917. augusztus 13. (57 évesen)
Focșani
Állampolgárságanémet
HázastársaLotte Stahl
Foglalkozásakémikus
Iskolái
Kitüntetéseikémiai Nobel-díj (1907)
SírhelyeFocsani German Soldiers Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Eduard Buchner témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Eduard Buchner (München, 1860. május 20.Focșani, 1917. augusztus 13.) német vegyész. 1907-ben kémiai Nobel-díjat kapott a sejtmentes fermentáció felfedezéséért.

Tanulmányai[szerkesztés]

Eduard Buchner 1860. május 20-án született Münchenben. Apja Dr. Ernst Buchner, a törvényszéki orvostan professzora, anyja Friederike Buchner (leánykori nevén Martin) volt. Szülei kereskedelmi pályára szánták, de apja 1872-es halála után tíz évvel idősebb bátyja, Hans Buchner (aki később neves mikrobiológus lett, ő fedezte fel a vérsavó antibakteriális hatását) lehetővé tette számára a müncheni Technische Hochschulé-be való beiratkozást. Anyagi okok miatt azonban hamarosan félbe kellett hagynia az iskolát és négy évig egy konzervgyárban dolgozott. 1884-től kezdve ismét tanulni kezdett: kémiát a leendő Nobel-díjas Adolf von Baeyertől és botanikát pedig a Botanikai Intézet professzorától, Carl Nägelitől. 1885-ben bátyja segítségével megjelent első közleménye Az oxigén hatása a fermentációra címmel.[forrás?]

Pályafutása[szerkesztés]

1888-ban doktori címet szerzett a Müncheni Egyetemen. Továbbra is együtt dolgozott von Baeyerrel, 1891-től pedig előadott az egyetemen is. Főnöke segítségével létrehozott egy kis laboratóriumot, ahol fermentációs kísérleteket végzett. 1893-ban kezdte el vizsgálatait szétzúzott élesztőgombákkal, de a laboratóriumok felügyelőbizottsága leállította a munkáját, mondván "ezzel nem érünk el semmit", mert az előző 40 évben már több hasonló kísérletet végeztek.

1893 őszétől Buchner a Kieli Egyetem analitikai kémiai részlegének vezetője lett, két évvel később pedig professzorrá nevezték ki. 1896-tól a Tübingeni Egyetemen adott elő analitikai és gyógyszerészeti kémiát. Ugyanezen évben az őszi szünidő során újrakezdte félbehagyott élesztős kísérleteit a müncheni Higiéniai Intézetben, ahol bátyja tagja volt az igazgatótanácsnak. Néhány hónappal később, 1897. január 9-én már el is küldte eredményeiből írt cikkét (Az élesztősejtek nélküli alkoholos erjedésről) a Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft (A Német Kémiai Társaság jelentései) szerkesztőségének.[forrás?]

A sejtmentes fermentáció[szerkesztés]

Eduard Buchner az első világháborúban, Cambrainál

Kísérletében Buchner mozsárban kvarchomokkal együtt szétdörzsölte az élesztőt és mikroszkóppal ellenőrizte, hogy nincsenek benne intakt sejtek. Ha az elegyhez cukrot adott, akkor szén-dioxid fejlődését tapasztalta, akár napokkal később is. Ezáltal bebizonyította, hogy a mikroorganizmusok kémiai folyamataihoz nincsen szükség élő sejtre (ahogyan Louis Pasteur hitte) vagy speciális életerőre. Azt is kimutatta, hogy az erjedés folyamata oxigén jelenlétében is végbemegy. A fermentációt katalizáló anyagot ő zimáznak nevezte el (később kiderült, hogy sok enzim együtteséről van szó).[forrás?]

1898 októberében Buchnert kinevezték a berlini Mezőgazdasági Főiskola általános kémiai tanszékének vezetőjévé, ahol a mezőgazdasági kémia és cukoripari fermentáció témájában tartott előadásokat.

1907-ben a Nobel-díj-bizottság neki ítélte meg az az évi kémiai Nobel-díjat a sejtmentes fermentáció felfedezéséért.

1909-ben a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagjává választották. Buchner 1909-től a Breslaui Egyetemen, 1911-től pedig a Würzburgi Egyetemen oktatott.

Eduard Buchner az első világháború kitörése után önként csatlakozott a német hadsereghez és őrnagyi rangban katonaorvosként szolgált. 1917. augusztus 3-án a romániai Focşani mellett egy srapnelgránáttól megsebesült és augusztus 13-án egy tábori kórházban sérüléseibe belehalt.[forrás?]

Családja[szerkesztés]

Buchner 1900. augusztus 19-én feleségül vette Lotte Stahlt. Házasságukból két lány, Friedel (1901-1983) és Luise (1903-1904); valamint két fiú, Hans (1905-1981) és Rudolf (1908-1985) született.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]