Stefan Hell

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stefan Hell
Stefan Hell 2010-ben
Stefan Hell 2010-ben
Életrajzi adatok
Született 1962december 23. (54 éves)
Arad, Románia
Nemzetiség bánsági sváb
Állampolgárság német
Iskolái Heidelbergi Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Heidelbergi Egyetem
Pályafutása
Szakterület fizika, nanoszkópia
Munkahelyek
Göttingeni Egyetem tanár
Heidelbergi Egyetem tanár
Max Planck Biofizikai Kémiai Intézet igazgató
Szakmai kitüntetések
  • kémiai Nobel-díj
  • Kavli Prize in Neuroscience
  • Berthold Leibinger Innovationspreis
  • Körber European Science Prize
  • German Future Prize
  • Gottfried Wilhelm Leibniz Prize
  • Otto Hahn Prize
  • Carl Zeiss Research Award
  • Ernst Hellmut Vits Award
  • Hansen Family Prize
  • Helmholtz Prize
  • Meyenburg Prize
  • State Award of Lower Saxony
  • Carus medal
  • Grand Cross of the Order of the Star of Romania
  • Onsager Medal
  • Karl Heinz Beckurts Award
  • Hall of Fame of German Research
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stefan Hell témájú médiaállományokat.

Stefan Hell született Stefan Walter Hell (Arad, 1962. december 23. –) bánsági sváb származású kémiai Nobel-díjas német fizikus, a göttingeni Max Planck Biofizikai Kémiai Intézet igazgatója.

A szuperrezolúciós mikroszkópiában, a stimulált emissziós kioltást az úgynevezett STED-eljárást dolgozta ki. 2014-ben a nanoszkópia területén elért eredményéért Eric Betzig amerikai fizikussal és William Moerner amerikai kémiai-fizikussal közösen kapott Nobel-díjat.

Élete[szerkesztés]

Bánáti sváb családba született szülei Romániában Újszentannán éltek. Egy évet járt a Nikolaus Lenau Líceumban Temesváron, azonban 1978-ban szüleivel együtt emigrált Nyugat-Németországba. 1981-től a Heidelbergi Egyetemen fizikusnak tanult és itt szerzett 1990-ben doktori fokozatot. Témavezető tanára Siegfried Hunklinger vizsgált témaköre az átlátszó mikrostruktúrák képalkotása konfokális mikroszkópon (angolul: imaging of transparent microstructures in a confocal microscope).

1991 és 1993 között Heidelbergben, az Európai Molekuláris Biológiai Laboratóriumban dolgozott. Kutatott még a finnországi Turku Egyetemen és Oxfordban is. 1997-ben került Göttingenbe a Max Planck Biofizikai Kémiai Intézethez. 2002-től lett az intézmény igazgatója és ő hozta létre az itt működő nanobiofotonikai részleget. Emellett 2003-tól Heidelbergben vezeti a német rákkutatási központ nagyfelbontású optikai mikroszkópiával foglalkozó részlegét. Tanárként kísérleti fizikát tanít a Göttingeni Egyetemen, és elméleti fizikát a Heidelbergi Egyetemen.

2014-ben a nanoszkópia területén elért eredményéért kapta meg a Nobel-díjat Eric Betzig amerikai fizikussal és William Moerner amerikai kémikus-fizikussal közösen.[1]

Az optikai képalkotó rendszerek nanoméretes tartományban (a méter milliomod része) zajló folyamatokat is képesek megfigyelni. Hell 2000-ben fejlesztette ki a STED-eljárást a stimulált emissziós kioltást vagy más néven stimulált emisszió-depléciót (stimulated emission depletion, STED), melynek segítségével a vizsgált mintát nanométerről nanométerre letapogatva lehet megkapni, így az optikai mikroszkópoknál nagyságrendekkel nagyobb felbontású képekhez lehet jutni. Az eljárásnak köszönhetően vizsgálhatóak lettek a fehérje-elváltozások olyan betegségekben, mint az Alzheimer-, a Parkinson- vagy a Huntington-kór.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The Nobel Prize in Chemistry 2014 (angol nyelven). nobelprize.org, 2014. október 8. (Hozzáférés: 2014. október 9.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stefan Hell című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stefan Hell témájú médiaállományokat.