Emmanuelle Charpentier
|
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Emmanuelle Charpentier | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1968. december 11. (57 éves) Juvisy-sur-Orge |
| Ismeretes mint |
|
| Iskolái | |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuelle Charpentier témájú médiaállományokat. | |
Emmanuelle Marie Charpentier (Juvisy-sur-Orge, 1968. december 11.[1][2][3] –) mikrobiológiával, genetikával és biokémiával foglalkozó francia professzor.[4] 2015 óta ő a berlini Max Planck Fertőzésbiológiai Intézet igazgatója. 2018-ban egy független kutató intézetet alapított, melynek a Patogének Tudományának Max Planck Egység nevet adta.[5] 2020-ban Charpentier és Jennifer Doudna kapta meg a kémiai Nobel-díjat a genómszerkesztés módszerének kidolgozásáért.[6]
Tanulmányai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1968-ban Franciaország Juvisy-sur-Orge településén született. Charpentier biokémiát, mikrobiológiát és genetikát tanult a Pierre és Marie Curie Egyetemen, mely ma a párizsi Sorbonne Egyetem Természettudományi Kara.[7] A Pasteur Intézetben tanult 1992 és 1995 között, ahol kutató doktorit szerzett. Charpentier PhD projektje az antibiotikumokra kialakuló rezisztencia során fellépő molekuláris folyamatokat vizsgálta.[8]
Karrierje és kutatása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Charpentier egyetemi tanársegédként kezdte pályafutását a Curie-n 1993 és 1995 között, majd a Pasteur Intézetben lett doktorvégzett tag 1995-1996-ban. 1996-1997-ben az USA-ban a Rockefeller Egyetemen New Yorkban dolgozott hasonló pozícióban. Ezalatt Charpentier dolgozhatott Elaine Tuomanen mikrobiológus laborjában.[9] Tuomanen laboratóriuma azt vizsgálta, a Streptococcus pneumoniae patogén hogyan használja a mobil genetikai részeit, hogy megváltoztassa a genomját. Charpentier is segített abban, hogy demonstrálják, az S. pneumoniae hogyan fejleszti ki a vakcinatűrő képességét.[10]
1997 és 1999 között adjunktus kutatóként dolgozott a New York-i Egyetemi Kórházközpontban. Itt Pamela Cowin laboratóriumában dolgozott. Cowin érdeklődési területe a bőrsejtek génváltozásai voltak az emlősök területén. Charpentier írt egy tanulmányt az egerek szőrnövekedésének szabályosságairól.[11] 1999-től 2002-ig adjunktus kutatóként dolgozott a St. Jude Kutató Gyermekkórházban és a Skirball Biomolekuláris Gyógyszerészeti Intézetben New Yorkban.[7][12]
Miután öt évet az Egyesült Államokban töltött, visszatért Európába, ahol 2002 és 2004 között a Bécsi Egyetem Mikrobiológiai és Genetikai Intétetében laborvezető és vendégprofesszor volt. 2004-ben publikálta tanulmányát arról, mely RNS komponensek felelősek a Streptococcus pyogenes fertőzőképességéért.[13] 2004 és 2006 között a Mikrobiológiai és Immunbiológiai Intézet laborvezetője és adjunktusa lett. 2006-ban magándocens lett és a Molekulárisbiológiai Intézeten habilitált. 2006 és 2009 között a Max F. Perutz Laboratóriumok laborvezetője és adjunktusa lett.[7]
Charpentier Svédországba költözött, ahol az Umeåi Egyetem Molekuláris Fertőzések Gyógyítása részlegen lett laborvezető és adjunktus. Ezeket a tisztségeket 2009 és 2014 között töltötte be, majd vendégtanárként irányította a laboratóriumot. Innét Németországba költözött, ahol professzor és részlegvezető lett a Helmholtz Fertőzéskutatási Központban,[14] Braunschweigben és a Hannoveri Orvosi Iskolában. Ezeket a tisztségeket 2013-tól 2015-ig töltötte be. 2014-ben Alexander von Humboldt Professor lett.[7]
2015-ben Charpentier elfogadta a német Max Planck Társaság felkérését, hogy legyen a társaság tudós tagja és a berlini Max Planck Fertőzésbiológiai Intézetének az igazgatója.[7] 2016 óta a berlini Humboldt Egyetem címzetes professzora,[7] 2018 óta pedig alapító és aktuális igazgatója a Max Planck Patológiai Tudományok Egységének.[15][16] Charpentier 2017-ben visszavonult az Umeåo egyetem látogató professzori posztjáról, mert a Kempe Alapitvány és a Knut és Alice Wallenberg Alapítvány támogatásai lehetővé tették, hogy több fiatal kutatónak adjanak esélyt a MIMS laboratórium kutatócsoportjain belül.[17]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "www.ambafrance-es.org/Emmanuelle-Charpentier-Prix-Princesse-des-Asturies-de-la-Recherche-scientifique".
- ↑ "www.mpg.de/9343753/infektionsbiologie-charpentier".
- ↑ "www.nobelprize.org/prizes/chemistry/2020/charpentier/facts/".
- ↑ Abbott, Alison (2016). "The quiet revolutionary: How the co-discovery of CRISPR explosively changed Emmanuelle Charpentier's life". Nature. 532 (7600): 432–434. Bibcode:2016Natur.532..432A. doi:10.1038/532432a. PMID 27121823.
- ↑ "CRISPR discoverer gets own research institute". 2017. április 19. 2018. szeptember 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. december 14.
- ↑ "Press release: The Nobel Prize in Chemistry 2020". Nobel Foundation. Hozzáférés: 2020. október 7.
- 1 2 3 4 5 6 "Charpentier, Emmanuelle – Vita". Max Planck Society. Hozzáférés: 2017. május 3.
- ↑ "Emmanuelle Charpentier". www.mpg.de (angol nyelven). Hozzáférés: 2020. június 10.
- ↑ Abbott, Alison (2016. április 28.). "The quiet revolutionary: How the co-discovery of CRISPR explosively changed Emmanuelle Charpentier's life". Nature News (angol nyelven). 532 (7600): 432–434. Bibcode:2016Natur.532..432A. doi:10.1038/532432a. PMID 27121823.
- ↑ Novak, R.; Henriques, B.; Charpentier, E.; Normark, S.; Tuomanen, E. (1999). "Emergence of vancomycin tolerance in Streptococcus pneumoniae". Nature (angol nyelven). 399 (6736): 590–593. Bibcode:1999Natur.399..590N. doi:10.1038/21202. ISSN 1476-4687. PMID 10376600. S2CID 424755.
- ↑ Charpentier, Emmanuelle; Lavker, Robert M.; Acquista, Elizabeth; Cowin, Pamela (2000. április 17.). "Plakoglobin Suppresses Epithelial Proliferation and Hair Growth in Vivo". Journal of Cell Biology (angol nyelven). 149 (2): 503–520. doi:10.1083/jcb.149.2.503. ISSN 0021-9525. PMC 2175163. PMID 10769039.
- ↑ "Skirball Institute of Biomolecular Medicine". NYU Langone Health.
- ↑ Mangold, Monika; Siller, Maria; Roppenser, Bernhard; Vlaminckx, Bart J. M.; Penfound, Tom A.; Klein, Reinhard; Novak, Rodger; Novick, Richard P.; Charpentier, Emmanuelle (2004). "Synthesis of group A streptococcal virulence factors is controlled by a regulatory RNA molecule". Molecular Microbiology (angol nyelven). 53 (5): 1515–1527. doi:10.1111/j.1365-2958.2004.04222.x. ISSN 1365-2958. PMID 15387826.
- ↑ "Home". Helmholtz Centre for Infection Research.
- ↑ "Emmanuelle Charpentier, CRISPR-Cas9, Max Planck Institute for Infection Biology". Max Planck Unit for the Science of Pathogens. 2021. december 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. október 7.
- ↑ CRISPR discoverer get own research institute Archiválva 2018. szeptember 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Retrieved 4 September 2018
- ↑ "Emmanuelle Charpentier – Regulation in Infection Biology – Funding". Molecular Infection Medicine Sweden (MIMS). 2016. március 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. január 3.