Willard F. Libby

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Willard F. Libby
Született 1908. december 17.
Grand Valley
Elhunyt 1980. szeptember 8. (71 évesen)
Los Angeles
Állampolgársága amerikai
Ország Egyesült Államok
Házastársa Leona Woods
Foglalkozása kémikus
Iskolái Kaliforniai Egyetem, Berkeley
Díjak kémiai Nobel-díj (1960)

Willard Frank Libby (1908. december 17.1980. szeptember 8.) amerikai fiziko-kémikus. A második világháborúban részt vett az atombomba előállításában, majd tagja volt az Atomenergiaügyi Bizottságnak. 1960-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki, mert kidolgozta a radiokarbonos kormeghatározás módszerét, amely forradalmasította a régészetet.

Tanulmányai[szerkesztés]

Willard Libby 1908. december 17-én született a coloradói Grand Valley völgyben a család farmján, Ora Edward Libby és felesége, Eva May Rivers legidősebb gyermekeként. Öt gyerek volt a családban, Willardnak két öccse és két húga (ikrek) volt. 1913-ban a család Észak-Kaliforniába költözött, ahol apja egy ranch vezetését vállalta el. Willard a közeli városban, Sebastopolban járt elemi- és középiskolába. Magas (190 cm) és erős testalkatú fiú volt, a középiskolai futballcsapatban blokkolót (tackler) játszott és sokat dolgozott a ranchon. A nyári szüneteiben almásládákat szögelt, amivel elég sokat keresett ahhoz, hogy továbbtanulását finanszírozza. 1926-ban befejezte a középiskolát és egy évig a ranchon dolgozott, majd apja sürgetésére beiratkozott a Berkeley Egyetemre. Alapvetően az irodalom és történelem érdekelte, de anyagi okokból olajmérnöknek kezdett tanulni, majd kollégiumi szobatársainak hatására (akik vegyészek voltak) ő is a kémiát választotta fő tárgyának.

1931-ben megkapta BSc oklevelét, majd ugyanott folytatta tanulmányait és 1933-ban fizikai kémiából doktorált. Még diákként elkészítette első Geiger-Müller számlálóját, amelyet olyan érzékenyre készített, hogy sikerült kimutatnia az addig stabilnak gondolt szamárium radioaktivitását. Tőle függetlenül ezt Hevesy György is felfedezte, és a tudományos közvélemény az akkor már befutott Hevesy eredményét ismerte el.

Pályafutása[szerkesztés]

PhD címének megszerzése után Libby a Berkeley-n tanított, előbb instruktorként (1933–1938), majd adjunktusként (1938–1945) és 1945-ben docenssé nevezték ki. Miután 1941 decemberében Japán megtámadta az Egyesült Államokat és az ország belépett a második világháborúba, Libby éppen a Princeton Egyetemen volt kutatói szabadságon. 1942-ben, mint a rendkívül érzékeny radioaktivitásmérők specialistája, csatlakozott a Chicagói Egyetemen a Manhattan-tervhez, az atombombát fejlesztő kutatócsoporthoz. Chicagói munkájával párhuzamosan a Columbia Egyetemen a Nobel-díjas Harold C. Ureynek is dolgozott, aki uránt dúsított a nukleáris fegyverhez.

Az izótopos kormeghatározás[szerkesztés]

A háború után a Chicagói Egyetemen a Nukleáris Kutatások Intézetében (ksőbb Enrico Fermi Intézet) a kémia professzora lett. 1946-ban kimutatta, hogy a légkör felsőbb rétegeiben a kozmikus sugárzás hatására a hidrogén legnehezebb izotópja, trícium keletkezik, amelyet sikerült olyan folyadékterek, mint a kútvíz vagy bor kormeghatározására felhasználnia. Ekkor támadt az az ötlete, hogy a légköri széndioxidban szintén kozmikus sugárzás miatt keletkező szénizotóp, a 14C szintén használható szerves anyagok kormeghatározására. Az izotóp beépül a növények, illetve a növényeket elfogyasztó állatok szöveteibe, ám azok halála után a 14C-utánpótlás megszűnik és a radioaktív izotóp fokozatosan lebomlik. Koncentrációjának megmérésével megállapítható, hogy mikor pusztult el az adott élőlény. A 14C 5700 éves felezési ideje ideálissá tette történelmi eredetű (500 és 30 ezer év között) fa- vagy csontmaradványok korának mérésére.

Libby különlegesen érzékeny Geiger-számlálót épített, majd összehasonlította a közelmúltban kivágott faanyag radioaktivitását a 12. dinasztiabeli III. Szenuszert fáraó sírjában talált hajó anyagával. Módszerével a hajó 3261 évesnek bizonyult (valójában 3750 éves). 1947-re sikerült tökéletesítenie technikáját és számos régészeti leletet megmért: őskori chilei lajhárürüléket, a Holt-tengeri tekercsek borítóvásznát, pompeji házakban vulkáni hamu alatt talált kenyeret, Stonehenge melletti tábortűz szenét és új-mexikói barlangokban talált kukoricát. Gleccserek által betemetett fatörzsek analíziséből megállapította, hogy az utolsó jégkorszak Észak-Amerikában 10-11 ezer éve ért véget, nem pedig 25 ezer éve, ahogyan addig a geológusok állították. A radiokarbonos elemzés ezután minden régészeti ásatáson rutintevékenységgé vált.

Szerepe a hidegháborúban[szerkesztés]

1954 októberében Libbyt kinevezték az atomenergia békés felhasználást és veszélyeit felügyelő Atomenergiaügyi Bizottságba. Ekkoriban sokat foglalkozott az atomfegyver-kísérletek nukleáris csapadékának veszélyeivel. Kaliforniában elindította a Project Sunshine-t, mely során megmérte a sugárzó anyag mennyiségét a talajban, az esővízben, emberi csontokban és egyéb mintákban. Kijelentette, hogy a természetes forrásokból (a Föld háttérsugárzása, kozmikus sugárzás) származó radioaktivitás nagyobb veszélyt jelent az emberekre, mint a fegyverkísérletek nukleáris csapadéka. A Bizottság tagjaként sokat szerepelt a közvélemény előtt, képe a Time címlapján is megjelent, de sokan Eisenhower elnök bólogatójánosának tekintették. 1959-ben visszavonult a Bizottságból, de továbbra is hirdette a nukleáris tesztek szükségességét és ártalmatlanságát. Teller Edével együtt támadta a fegyverkísérletek betiltását követelő kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling mozgalmát. Bizonyítani akarta, hogy a nukleáris háború túlélhető és házában óvóhelyet alakított ki és interjúiban is sürgette, hogy minden otthont lássanak el atombiztos óvóhellyel. Miután óvóhelye egy tűz során leégett, Szilárd Leó így nyilatkozott: "Ez nem csak azt bizonyítja, hogy Isten létezik, de azt is hogy van humorérzéke".

Libby 1959-ben visszaköltözött Kaliforniába, ahol a Los Angeles-i Egyetemen kapott professzori katedrát. 1962-ben ő lett az igazgatója az egyetem Geofizikai és Bolygófizikai Intézetének. 1976-ban vonult vissza.

Díjai[szerkesztés]

1960-ban Willard Libby kémiai Nobel-díjban részesült a radiokarbonos kormeghatározó módszer kidolgozásért. Ezenkívül számos egyéb kitüntetésben részesült, megkapta a Columbia Egyetem Chandler-érmét, az Amerikai Kémiai Társaság Glenn T. Seaborg-díját és Willard Gibbs-érmét, a Franklin Intézet Elliott Cresson Medal-érmét, az Albert Einstein Társaság Albert Einstein-érmét, a Geológiai Társaság Amerika Napja-érmét és a vegyészek Amerikai Intézetének aranyérmét. Számos egyetem választotta díszdoktorává és a hadügyminisztérium, iparvállalatok és egyetemek tudományos tanácsadója volt.

Családja[szerkesztés]

Libby 1940-ben feleségül vette Leonor Lucinda Hickeyt. Ikerlányaik, Janet Eva és Susan Charlotta 1945-ben születtek. 1966-ban elváltak és Libby még ugyanazon év decemberében elvette a fizikus Leona Woodsot.

Willard F. Libby 1980. szeptember 8-án halt meg egy tüdőgyulladás komplikációinak következtében.

Források[szerkesztés]