Richard Kuhn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard Kuhn
Richard Kuhn ETH-Bib Dia 248-065.jpg
Született 1900. december 3.[1][2][3][4]
Bécs[5][6]
Elhunyt 1967. július 31. (66 évesen)[1][2][6]
Heidelberg[7][6]
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • kémiai Nobel-díj (1938, 155 077 kr)
  • Frankfurti Goethe-díj (1942)
  • Pour le Mérite
  • Emil-von-Behring-Prize (1944)
  • Paul Ehrlich and Ludwig Darmstaedter Prize (1958)
  • Wilhelm Exner Medal (1952)
  • Cothenius Medal (1937)
  • Centenary Prize der Royal Society of Chemistry (1962)
Sírhely Bergfriedhof
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Kuhn témájú médiaállományokat.

Richard Kuhn (Bécs, 1900. december 3.Heidelberg, Németország, 1967. augusztus 1.) osztráknémet biokémikus, a karotinoidok és a vitaminok vizsgálatáért 1938-ban kémiai Nobel-díjat kapott.

Életrajza[szerkesztés]

Bécsben járt gimnáziumba. 1910 és 1918 között iskolatársa volt Wolfgang Pauli, aki 1945-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. 1918-tól a Bécsi Egyetem hallgatója, ahol kémiát tanul. Tanulmányait 1922-ben az enzimek vizsgálatával a Müncheni Egyetemen doktorátusi cím elnyerésével fejezte be. Vizsgálatait Richard Willstätter irányítása mellett végezte. 19261929 között Zürichi Műszaki Egyetem tanára, majd a Heidelbergi Egyetem professzora, a kutatóintézet igazgatója.

Kutatási területei[szerkesztés]

Vagy 300 növényi pigmentet tanulmányozott és a kromatográfia módszerét alkalmazta a természetes anyagok elválasztására. Meghatározta a B2-vitamin szerkezetét és megvalósította a szintézisét. Izolálta a K1-vitamint és szintetikus úton A- és B6-vitamint állított elő. Fontos szerepe volt a biokémiai genetika kialakulásában.

Írásai[szerkesztés]

1948-ban szerkesztette a Justus Liebigs Annalen der Chemie (Liebigs Annalen) az egyik legrégebbi és történelmileg legjelentősebb folyóiratot a kémiai szakterületén.

Szakmai sikerek[szerkesztés]

1938-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. A Harmadik Birodalom vezetői nem engedték, hogy a díjat átvegye, így az okmányt és az aranyérmet végül a második világháború után kapta meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  6. ^ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кун Рихард, 2017. február 25.
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Források[szerkesztés]

  • Richard Kuhn. kfki.hu. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)
  • Richard Kuhn. nobelprize.org. (Hozzáférés: 2012. augusztus 1.)