Friedrich Bergius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Bergius
Bergius 1931-ben
Életrajzi adatok
Született 1884. október 11.
Breslau (Wrocław),  Német Birodalom
Elhunyt 1949. március 30. (64 évesen)
Buenos Aires,  Argentína
Sírhely La Chacarita Cemetery
Nemzetiség német
Iskolái
  • Wrocławi Egyetem
  • Lipcsei Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Breslaui Egyetem
Lipcsei Egyetem
Más felsőoktatási
intézmény
Hannoveri Egyetem
Pályafutása
Szakterület kémia
Kutatási terület Bergius-folyamat
Szakmai kitüntetések
kémiai Nobel-díj (1931)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Bergius témájú médiaállományokat.

Friedrich Karl Rudolf Bergius (Goldschmieden, Breslaunál [ma Wrocław], Német Birodalom, 1884. október 11.Buenos Aires, Argentína, 1949. március 30.) Nobel-díjas német kémikus.

Élete[szerkesztés]

Iskoláit Breslauban, Lipcsében, Karlsruheban végezte, majd magántanári képesítést szerzett és a hannoveri technikai főiskolán lett magántanár. Itt rendezett be egy laboratóriumot, amelyben a nagy nyomásoknak kémiai folyamatokra való hatását tanulmányozta. A szénhidrálásra vonatkozó első szabadalmát 1913-ban nyerte el, majd az esseni Goldchsmidt-laboratóriumban, később Mannheim-Reinauban folytatta kísérleteit.

Németország egyik legnagyobb vegyészeti vállalata, az I. G. Farben-Idrustrie 1924-ben megszerezte a benzinszabadalmait és azokat továbbfejlesztve, gazdaságilag is alkalmazhatóvá tette. Foglalkozott még a szén-desztilláció kátrányszerű maradékainak és a nehézolajaknak a hidratálásával, illetve azok motorhajtóanyagokká alakításával.

Később a fa kémiai értékesítése, a benne lévő emészthetetlen cellulózanyagok, emészthető szénhidrátokká való gazdaságos átalakításával. Ezzel az eljárással az értéktelen hulladékfából értékes takarmánycukrot nyert ki.

Munkásságáért Carl Bosch-sal együtt elnyerte az 1931. évi Kémiai Nobel-díjat.

Források[szerkesztés]

  • Tolnai nagy lexikona