Melvin Calvin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Melvin Calvin
Melvin Calvin.jpg
Született 1911. április 8.
Saint Paul
Elhunyt1997. január 8. (85 évesen)
Berkeley
Állampolgársága amerikai
Ország Egyesült Államok
Foglalkozása kémikus
Iskolái
Díjak kémiai Nobel-díj (1961)
Davy-érem (1964)
Nemzeti Tudományos Érem (1989)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Melvin Calvin témájú médiaállományokat.

Melvin Ellis Calvin (Saint Paul, 1911. április 8.Berkeley, 1997. január 8.) amerikai vegyész. 1961-ben kémiai Nobel-díjban részesült, mert felfedezte a fotoszintézis kémiai hátterét, a róla elnevezett Calvin-ciklust.

Tanulmányai[szerkesztés]

Melvin Calvin 1911. április 8-án született a minnesotai Saint Paulban. Szülei oroszországi zsidó bevándorlók voltak; apja, Elias Calvin Litvániából, anyja, Rose Herwitz pedig Grúziából érkezett az Egyesült Államokba. A család még Melvin kiskorában Detroitba költözött, ahol egy kis vegyesboltot nyitottak. Melvin már gyerekkorában érdeklődött a természet iránt, köveket gyűjtött, madarakat figyelt és sokat kérdezősködött arról, hogyan készülnek a boltjukban árult termékek. Detroitban a Central High School diákja volt, majd a Michigani Tudományos és Műszaki Főiskolán (ma Michigani Műszaki Egyetem) kémiát tanult és 1931-ben B.S. diplomát szerzett. Ezután a Minnesotai Egyetemen szerzett doktori címet George Glockler irányításával. Témája a halogének elektronaffinitása volt.

Munkássága[szerkesztés]

Calvin a laboratóriumban

Az egyetem után elnyert egy ösztöndíjat, amit a saját megtakarításaival kiegészítve arra használt, hogy 1935-1937-ben két évet Polányi Mihállyal együtt dolgozzon a Manchesteri Egyetemen és a kvantummechanika alkalmazásait kutassa a kémiai kísérletekben. Itt foglalkozott először fotokémiai reakciókkal. Manchesterben találkozott az odalátogató Joel Hildebranddal a Berkeley Egyetem kémia tanszékéről, aki Polányai ajánlására felvette Calvint. Calvin pályájának következő hatvan évét a Berkeley-n töltötte, 1947-ben professzori kinevezést kapott.

A második világháborúban részt vett az atombomba előállításában. 1945 őszén egy beszélgetés során a Calvin szobája mellett lévő Radiációs Laboratórium vezetője, Ernest Lawrence felvetette, hogy ciklotronjában sok szén-14 izotóp (14C) keletkezik, és Calvin felhasználhatná valamire. Ő úgy döntött, hogy az akkoriban kifejlesztett izotópjelző technikával a fotoszintézis kémiai folyamatait próbálja meg felderíteni, amelyek akkor még szinte teljesen ismeretlenek voltak. Kísérletei alanyául az egysejtű Chlorella zöldmoszatot választotta. Módszere alapvetően az volt, hogy az algákhoz radioaktív szén-dioxidot adott, majd utána adott időben forró alkohollal elölte őket és meghatározta, hogy milyen molekulákba épült bele a 14C. Az akkoriban feltalált papírkromatográfiával hosszas munkával fel tudta térképezni a fotoszintézis egymást követő lépéseit. Kiderítette, hogy a lépések egy ciklikus folyamat részesei: a körfolyamatba szén-dioxid és víz (valamint ATP molekulák) lép be és gliceraldehid-3-foszfát lép ki. Calvin berkeley-i laboratóriuma a fotoszintézis-kutatás legfontosabb központjává vált és számos kutatót vonzott. Közülük a legnagyobb szerepet Andrew A. Benson és James A. Bassham játszották; az ő munkájuk alapvető volt a ciklus felderítéséhez, bár végül Calvin egyedül kapta a Nobel-díjat.

Az alapvető folyamatok feltárása után Calvin több irányban is kezdett kutatásokat. Tanulmányozta a fotoszintézis biokémiai és fizikai aspektusait is, de ezenkívül az élet eredetét, a tanulás biokémiáját, a fehérjeszintézis szabályozását, a növények által szintetizált olajok ipari hasznosítását, a tumorokat vagy a holdkőzetek összetételét is kutatta. Többnyire ő csak elkezdte a munkát, amit aztán az általa vezetett központban más tudósok folytattak.

Egyetemi elfoglaltsága mellett tanácsadói munkát végzett a Dow, Upjohn és Diamond Shamrock cégeknek és egy ideig ő volt az Amerikai Tudományos Akadémia közpolitikai bizottságának elnöke. A 60-as években tagja volt Kennedy elnök tudományos tanácsadói testületének. 1980-ban vonult nyugdíjba, de az egyetemen ezután is fenntartottak neki egy szobát és laboratóriumot.

Díjai[szerkesztés]

Melvin Calvin 1961-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat a fotoszintézis folyamataiban végzett kutatásaiért. 1964-ben megkapta a Davy-érmet, 1978-ban a Priestley-érmet, 1989-ben pedig a Nemzeti Tudományos Érmet. Tagja volt az Amerikai Tudományos Akadémiának, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, az Amerikai Filozófiai Társaságnak, a brit Royal Society-nek, a Holland Királyi Tudományos Akadémiának és a Német Tudományos Akadémiának.

Családja[szerkesztés]

Calvin 1942-ben vette feleségül Genevieve Elle Jemtegaardot. Két lányuk (Elin és Karole) és egy fiuk (Noel) született.

1949-ben Calvin szívrohamon esett át, amelyből teljesen felépült. Felesége 1987-es halála nagyon megviselte és egészsége megrendült. 1997. január 8-án a második szívrohamába belehalt; 85 évesen hunyt el.

Források[szerkesztés]