Guglielmo Marconi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guglielmo Marconi
Született Guglielmo Giovanni Maria Marconi
1874. április 25.[1][2][3][4][5]
Bologna[6][7]
Elhunyt 1937. július 20. (63 évesen)[4][5][8][9][10]
Róma[6][11][7]
Állampolgársága olasz[11]
Házastársa
  • Beatrice Marconi (1905. március 16. – 1924)[11][12]
  • Maria Cristina Bezzi-Scali (1927. június 12. – )[11]
SzüleiAnnie Jameson
Giuseppe Marconi
Foglalkozása
Tisztsége Olasz Királyság szenátora (1914. december 30. – 1937. július 20.)
Iskolái Bolognai Egyetem
Kitüntetései
  • Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order[11]
  • New Jersey Hall of Fame[11]
  • Order of Saint Anna, 2nd class[11]
  • Fellow of the Royal Society of Arts[11]
  • Edison Medal
  • Goethe-Medaille für Kunst und Wissenschaft
  • Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Civil Order of Savoy
  • Olasz Koronarend
  • Order of Merit for Labour
  • Victory Medal
  • IX. Piusz rend
  • máltai lovagrend
  • Military Order of Saint James of the Sword
  • Order of Prince Danilo I
  • Vallauri Prize (1899)[13]
  • Matteucci-érem (1901)[11]
  • fizikai Nobel-díj (1909)[14][15][16]
  • Grand cross of the Civil Order of Alfonso XII (1912)[17]
  • Albert emlékérem (1914)[11][18]
  • Franklin-érem (1918)[11]
  • IEEE Medal of Honor (1920)[11]
  • John Fritz Medal (1923)[11]
  • Medalla Plus Ultra (1928)[19][11]
  • Wilhelm Exner Medal (1934)[11]
  • National Inventors Hall of Fame (1975)[11]
Halál okatermészetes halál
Sírhelye Santa Croce[11]
Guglielmo Marconi aláírása
Guglielmo Marconi aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Guglielmo Marconi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Guglielmo Marconi (Bologna, 1874. április 25. – Róma, 1937. július 20.) olasz fizikus és mérnök, a drótnélküli távíró feltalálója. 1909-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat Karl Ferdinand Braunnal együtt.

Ifjúkora[szerkesztés]

Bologna közelében született Giuseppe Marconi olasz földbirtokos, és ír felesége, Annie Jameson (a Jameson Whiskey-szeszfőzde alapítójának unokája) második fiaként. Marconi Bolognában, Firenzében, és később Livornóban tanult.

A rádióval kapcsolatos munkái[szerkesztés]

Kohérer

Marconi fiatal kora óta érdeklődött a fizika és az elektromosság iránt. Az 1890-es évek elején elkezdett dolgozni a "vezeték nélküli távírás" ötletén. Ez nem volt új ötlet; Számos kutató és feltaláló több mint 50 éve kutatta a vezeték nélküli távíró technológiákat, sőt az elektromos vezetést, elektromágneses indukciót és optikai (fény) jelzést alkalmazó rendszereket is, de egyik sem bizonyult technikailag és kereskedelmileg sikeresnek. Egy viszonylag új fejlemény Heinrich Hertztől származott, aki 1888-ban James Clerk Maxwell munkája alapján bebizonyította, hogy lehet elektromágneses sugárzást előállítani és kimutatni. Akkoriban ezt a sugárzást akkoriban "hertzi" hullámoknak nevezték, ma pedig rádióhullámoknak nevezik. Marconit lenyűgözték Heinrich Hertz elektromágnesességgel kapcsolatos munkái. Hertz 1894-ben bekövetkezett halála miatt megjelentek a korábbi felfedezésekről szóló áttekintések, köztük Oliver Lodge brit fizikus bemutatója a rádióhullámok továbbításáról és észleléséről, valamint Augusto Righi cikke Hertz munkásságáról. Righi cikke megújította Marconi érdeklődését egy rádióhullámokon alapuló vezeték nélküli távirati rendszer kifejlesztése iránt.

20 évesen Marconi rádióhullámokkal kapcsolatos kísérleteket kezdett végezni, és saját berendezéseinek nagy részét a Pontecchio-i Villa Griffone-ban (jelenleg Sasso Marconi közigazgatási egysége) lévő otthonának tetőterében építette fel. Marconi Hertz eredeti kísérleteire épített, és Righi javaslatára elkezdett egy koherens, Édouard Branly francia fizikus 1890-es felfedezésein alapuló korai detektort használni, amelyet Lodge kísérleteiben használtak, és amely megváltoztatta az ellenállást a rádióhullámok hatására.[20]

Apja támogatásával Marconi tovább olvasta a szakirodalmat, és átvette a rádióhullámokkal kísérletező fizikusok ötleteit. Olyan eszközöket fejlesztett ki, mint például a hordozható adó- és vevőrendszerek, amelyek nagy távolságokra is képesek működni. 1895 nyarán Marconi a kísérleteit a szabadban, apja bolognai birtokán folytatta. Különböző antennaelrendezéseket és -formákat próbált ki, de még a fejlesztések ellenére is csak másfél mérföldig tudott jeleket továbbítani, amit Oliver Lodge 1894-ben a rádióhullámok maximális átviteli távolságaként jósolt meg. Az áttörés 1895 nyarán következett be, amikor Marconi úgy találta, hogy sokkal nagyobb hatótávolság érhető el, miután megemelte antennája magasságát, és a vezetékes távírásban használt technikát kölcsönözve földelte adóját és vevőjét. Ezekkel a fejlesztésekkel a rendszer képes volt jeleket továbbítani akár 2 mérföld (3,2 km) távolságig és még dombokon keresztül is foghatóvá vált.[21][22]

A monopolantenna a Hertz által használt dipólus antennákhoz képest csökkentette a hullámok frekvenciáját, és függőlegesen polarizált rádióhullámokat sugárzott, amelyek nagyobb távolságokat tudtak megtenni. Ekkor már arra a következtetésre jutott, hogy további finanszírozással és kutatással egy olyan eszközzé válhatna a rádió, ami képes nagyobb távolságok áthidalására, amely mind kereskedelmi, mind katonai szempontból értékesnek bizonyulna. Marconi 1895-ös kísérleti készüléke bizonyult az első mérnökileg teljes, kereskedelmi szempontból sikeres rádióátviteli rendszernek.[23][24][25]


1896-ban Marconi beszélt a családi barátjával Carlo Gardinival, az Egyesült Államok bolognai konzulátusának tiszteletbeli konzuljával arról, hogy elhagyná Olaszországot, és Nagy-Britanniába élne. Gardini írt egy bemutatkozó levelet Olaszország londoni nagykövetének, Annibale Ferrerónak, amelyben bemutatta Marconit, és megemlítette, hogy milyen rendkívüli felfedezései vannak. Ferrero nagykövet válaszában azt tanácsolta, hogy ne fedjék fel Marconi eredményeit, amíg nem kapnak szabadalmat. Arra is bátorította Marconit, hogy jöjjön Nagy-Britanniába, ahol szerinte könnyebb lenne megtalálni a szükséges anyagi forrásokat és támogatókat ahhoz, hogy kísérletei eredményeit kereskedelmileg is hasznosítani tudja.[26]


Mivel Olaszországban kevés érdeklődést vagy elismerést tapasztalt munkája iránt, Marconi 1896 elején, 21 évesen, édesanyja kíséretében Londonba utazott, hogy támogatást keressen munkájához. (Az olasz mellett folyékonyan beszélt angolul.) Marconi Doverbe érkezett, és a vámtiszt kinyitotta a táskáját, ahol különböző készülékeket talált. A vámtiszt azonnal kapcsolatba lépett a londoni Admiralitással. Ott Marconi elnyerte William Preece, az Általános Postahivatal (GPO) vezető villamosmérnökének érdeklődését és támogatását. Ez idő alatt Marconi úgy döntött, hogy szabadalmaztatnia kell a rendszerét, amit 1896. június 2-án jelentett be, a 12039-es számú brit szabadalmat "Improvements in Transmitting Electrical impulses and Signals, and in Apparatus therefor" címmel, amely a rádióhullámokon alapuló kommunikációs rendszer első szabadalma lett.[27]

Marconi 1896 júliusában mutatta be először rendszerét a brit kormánynak.[28] Ezt követően további bemutatók sorozata következett a briteknek, és 1897 márciusára Marconi mintegy 6 kilométeres távolságon keresztül továbbította a morzejeleket a Salisbury-síkságon. 1897. május 13-án Marconi küldte az első nyílt tengeren keresztüli vezeték nélküli kommunikációt - a Bristoli-csatornán keresztül a Flat Holm-szigetről a Cardiff melletti Lavernock-fokig, ami 6 kilométeres távolságot jelentett. Az üzenet szövege így szólt: "Are you ready" azaz "Készen állsz?"[29]

Az adóberendezést szinte azonnal áthelyezték a Somerset partján fekvő Brean Down erődbe, 16 kilométerre (9,9 mérföldre) kiterjesztve a hatótávolságot. Preece, akit ezek és más bemutatók lenyűgöztek, két fontos londoni előadáson mutatta be Marconi folyamatban lévő munkáját a nagyközönségnek: "Telegráfia vezetékek nélkül" címmel 1896. december 11-én a Toynbee Hallban; és "Jelzés a térben vezetékek nélkül" címmel 1897. június 4-én a Royal Institution előtt.[30][31]

Számos további tudományos bemutató következett, és Marconi fokozatosan bekerült a nemzetközi tudományos érdeklődés középpontjába. 1897 júliusában hazájában, La Speziában az olasz kormány megbízásából egy tesztsorozatot hajtott végre. 1898. július 6-án George Kemp és Edward Edwin Glanville a Lloyd's számára végzett tesztet a ballycastle-i The Marine Hotel és a Rathlin Island között, mindkettő az írországi Ulsterben, Antrim megyében található.[32]

1899. március 27-én sikerült távirjeleket továbbítania az Angol-csatornán a franciaországi Wimereux-ből az angliai South Foreland világítótoronyba. Marconi a dorseti Poole kikötőjében, Sandbanksben, a Haven Hotelben hozott létre egy kísérleti bázist, ahol egy 100 láb magas árbocot állított fel.[33]

1898 decemberében a brit világítótorony-szolgálat engedélyezte a vezeték nélküli kommunikáció létesítését a doveri South Foreland világítótorony és a tizenkét mérföldre lévő East Goodwin világítótorony között. 1899. március 17-én az East Goodwin világítótorony küldte az első vezeték nélküli vészjelzést, az Elbe kereskedelmi hajó nevében, amely zátonyra futott a Goodwin Sandsnél. Az üzenetet a South Foreland világítótorony rádiós kezelője fogadta, aki a Ramsgate-i mentőcsónakot hívta segítségül.[34][35]

Az adást és a vételt nagy méretű antennákkal, a demodulálást kohérerrel oldotta meg. 1899-ben a La Manche csatornán át táviratozott, majd 1901-ben megvalósította az első transzatlanti rádió-összeköttetést. Munkáját a haditengerészet támogatta. A Titanic rádiósai a Marconi-társaság alkalmazásában voltak, nem a hajótársaságában. Marconi élete folyamán tovább tökéletesítette rádiótechnikai találmányait, amit 1909-ben (Karl Ferdinand Braunnal megosztott) Nobel-díjjal ismertek el.

Marconi és Tesla[szerkesztés]

Marconi Nikola Tesla asszisztense volt Amerikában, ahol láthatta kutatásait és eredményeit. 1901-ben sikeresen bemutatta a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását. A rádiózás feltalálásáért 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Tesla beperelte, azzal a váddal, hogy plagizálta a találmányát. A tárgyalások többször megszakadtak, és elhúzódtak, végül 1943-ban (Tesla 1943. január 7-én bekövetkezett halála után) az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hivatalosan is Teslának tulajdonította a rádió feltalálását. A jelentés alapján Tesla szabadalmát már 1896-ban (tehát 4 évvel Marconi előtt) bemutatta. A rádió különben más feltalálók eredményeit is tartalmazza. Marconitól ezért megvonták a rádió feltalálásának elsőségét.[36][37] Említésre méltó pl., hogy Alekszandr Popov (wd) nyilvánosan is bemutatta a vezeték nélküli adatátvitelt, még 1895. május 7-én.[38]

Személyes információk[szerkesztés]

  • 1905. március 16-án feleségül vette Beatrice O'Brient (1882–1976), Edward Donough O'Brien lányát. Három lányuk és egy fiuk született. 1924-ben különváltak, házasságukat 1927-ben érvénytelenítették.
  • 1927. június 15-én feleségül vette Maria Cristina Bezzi-Scalit (1900–1994).
  • Gyermekei Degna (1908–1998), Gioia (1916–1996), Giulio (1910–1971), és Elettra (1930–).
  • Egy testvére volt, Alfonso, és egy mostohatestvére, Luigi.
  • Benito Mussolini volt Marconi tanúja, amikor másodszor házasodott, 1927-ben.

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Маркони Гульельмо, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  8. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  11. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Guglielmo Marconi Biography. A&E Networks, 2014. április 2. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
  12. ↑ p48399.htm#i483987, 2020. augusztus 7.
  13. ↑ https://www.accademiadellescienze.it/attivita/premi-e-borse/premi-del-passato/premio-vallauri
  14. ↑ The Nobel Prize in Physics 1909 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
  15. ↑ The Nobel Prize amounts. Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
  16. ↑ 2019. január 9., https://www.kva.se/sv/priser/nobelprisen/pristagare, Svéd Királyi Tudományos Akadémia, Guglielmo Marconi
  17. ↑ BOE-A-1912-3849
  18. ↑ https://www.thersa.org/about/albert-medal/past-winners
  19. ↑ BOE-A-1928-7212
  20. ↑ Guglielmo Marconi, padre della radio. Radiomarconi.com . [2013. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  21. ↑ Hong, pp. 20–22
  22. ↑ Sablon:Cite speech
  23. ↑ The Saturday review of politics, literature, science and art, Volume 93. "THE INVENTOR OF WIRELESS TELEGRAPHY: A REPLY. To the Editor of the Saturday Review" Guglielmo Marconi and "WIRELESS TELEGRAPHY: A REJOINDER. To the Editor of the Saturday Review," Silvanus P. Thompson.
  24. ↑ Gualandi, Lodovico: MARCONI E LO STRAVOLGIMENTO DELLA VERITÀ STORICA SULLA SUA OPERA. radiomarconi.com, 2000. június 26.
  25. ↑ Marconi, G (1899. március 1.). „Wireless Telegraphy”. Proceedings of the Institution of Electrical Engineers 28 (139), 294. o, Kiadó: Institution of Electrical Engineers.  
  26. ↑ Solari, Luigi (February 1948) "Guglielmo Marconi e la Marina Militare Italiana", Rivista Marittima
  27. ↑ Marconi - Marconi History. www.seas.columbia.edu
  28. ↑ Flickr Photo, 2006. június 9.
  29. ↑ BBC Wales, Marconi's Waves. [2007. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 20.)
  30. ↑ (1897. január 23.) „Telegraphy Without Wires”. Scientific American 76 (4), 55–56. o.  
  31. ↑ (1897. december 17.) „Signalling Through Space Without Wires”. Science 6 (155), 889–896. o. DOI:10.1126/science.6.155.889. PMID 17740846.  
  32. ↑ It's Part of What We Are: Volume 1. Dublin: Royal Dublin Society, 1407. o. (2007. november 29.). ISBN 9780860270553 
  33. ↑ Risi, Giacomo Bortolotti, Fabio: Adelmo Landini "Sasso Marconi Foto (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. október 21.)
  34. ↑ Moffett, Cleveland (1899. június 1.). „Marconi's Wireless Telegraph”. McClure's Magazine, 99–112. o.  
  35. ↑ „This week in tech”, 2017. március 17.. [2022. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva] Sablon:Cbignore
  36. ↑ U.S. Supreme Court, "Marconi Wireless Telegraph co. of America v. United States". 320 U.S. 1. Nos. 369, 373. Argued April 9-12, 1943. Decided June 21, 1943.
  37. ↑ Wireless Telegraph co. of America v. United States.
  38. ↑ Aleksandr Popov. ieeeghn.org, 2011 [last update]. (Hozzáférés: 2011. december 12.)

Források[szerkesztés]

Telekommunikáció
Története
Úttörők
Átviteli közeg
Hálózati topológia
és átkapcsolás
Multiplexing
Fogalmak
Hálózattípusok
Nevezetes hálózatok
Fizikai Nobel-díjasok (1901–1925)
A teljes lista · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–2025)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Guglielmo_Marconi&oldid=26643158”