Guglielmo Marconi
| Guglielmo Marconi | |
 | |
| Született |
Guglielmo Giovanni Maria Marconi 1874. április 25.[1][2][3][4][5] Bologna[6] |
| Elhunyt |
1937. július 20. (63 évesen)[7][1][2][3][8][4][5] Róma[6] |
| Állampolgársága | olasz |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Bolognai Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhely | Santa Croce templom |
 | |
| Guglielmo Marconi aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Guglielmo Marconi témájú médiaállományokat. | |
Guglielmo Marconi (Bologna, 1874. április 25. – Róma, 1937. július 20.) olasz fizikus és mérnök, a drótnélküli távíró feltalálója. 1909-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat Karl Ferdinand Braunnal együtt.
Tartalomjegyzék
Ifjúkora[szerkesztés]
Bologna közelében született Giuseppe Marconi olasz földbirtokos, és ír felesége, Annie Jameson (a Jameson Whiskey szeszfőzde alapítójának unokája) második fiaként. Marconi Bolognában, Firenzében, és később Livornóban tanult.
A rádióval kapcsolatos munkái[szerkesztés]
Marconit lenyűgözték Heinrich Hertz elektromágneséggel kapcsolatos munkái. Azok alapján látott a „drótnélküli távíró” kidolgozásához. Az adást, és vételt nagy méretű antennákkal, a demodulálást kohérerrel oldotta meg. 1899-ben a La Manche csatornán át táviratozott, majd 1901-ben megvalósította az első transzatlanti rádió-összeköttetést. Munkáját a haditengerészet támogatta. A Titanic rádiósai a Marconi-társaság alkalmazásában voltak, nem a hajótársaságéban. Marconi élete folyamán tovább tökéletesítette rádiótechnikai találmányait, amit 1908-ban Nobel-díjjal ismertek el.
Marconi és Tesla[szerkesztés]
Marconi Nikola Tesla asszisztense volt Amerikában, ahol láthatta kutatásait és annak eredményeit. Marconi 1901-ben sikeresen bemutatta a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását. A rádió feltalálásáért 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Tesla beperelte, azzal a váddal, hogy Marconi ellopta a találmányát. A tárgyalások többször megszakadtak és elhúzódtak, végül 1943-ban (Tesla 1943. január 7-én bekövetkezett halála után) az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hivatalosan is Teslának tulajdonította a rádió feltalálását. A jelentés alapján Tesla szabadalmát már 1896-ban (tehát 4 évvel Marconi előtt) bemutatta. Továbbá a rádió más feltalálók eredményeit is tartalmazza. Marconitól ezért megvonták a rádió feltalálásának elsőségét.[9][10] Említésre méltó, hogy Alekszandr Popov pedig nyilvánosan is bemutatta a vezeték nélküli adatátvitelt, még 1895. május 7-én.[11]
Személyes információk[szerkesztés]
- 1905. március 16-án feleségül vette Beatrice O'Brient (1882–1976), Edward Donough O'Brien lányát. Három lányuk és egy fiuk született. 1924-ben különváltak, házasságukat 1927-ben érvénytelenítették.
- 1927. június 15-én feleségül vette Maria Cristina Bezzi-Scalit (1900–1994).
- Gyermekei Degna (1908–1998), Gioia (1916–1996), Giulio (1910–1971), és Elettra (1930–).
- Egy testvére volt, Alfonso, és egy mostohatestvére, Luigi.
- Benito Mussolini volt Marconi tanúja, amikor másodszor házasodott, 1927-ben.
Emlékezete[szerkesztés]
- Nevét viseli a Bologna Guglielmo Marconi repülőtér.
- A Marconi Stallions FC nevű ausztrál focicsapatot róla nevezték el.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Маркони Гульельмо, 2015. szeptember 28.
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Маркони Гульельмо, 2015. szeptember 27.
- ↑ http://www.nndb.com/lists/447/000106129/
- ↑ U.S. Supreme Court, "Marconi Wireless Telegraph co. of America v. United States". 320 U.S. 1. Nos. 369, 373. Argued April 9-12, 1943. Decided June 21, 1943.
- ↑ Wireless Telegraph co. of America v. United States.
- ↑ Aleksandr Popov. ieeeghn.org, 2011 [last update]. (Hozzáférés: 2011. december 12.)
Források[szerkesztés]
- Hadtudományi Lexikon / főszerkesztő Szabó József. Budapest : Magyar Hadtudományi Társaság, 1995. 900. p.
- A Nobelprize.org hivatalos oldalán
|
