Emile Berliner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Emile Berliner
Emile Berliner.jpg
Született 1851. május 20.[1][2][3][4][5][6]
Hannover
Elhunyt 1929. augusztus 3. (78 évesen)[1][2][3][4][5][6]
Washington
Állampolgársága
Gyermekei
  • Henry Berliner
  • Herbert Samuel Berliner
Foglalkozása
Iskolái Cooper Union
Kitüntetései
  • National Inventors Hall of Fame
  • Elliott Cresson Medal (1913)
  • Franklin-érem (1929)
  • Grammy Trustees Award (1987)
Halál okaszívinfarktus
Sírhely Rock Creek Temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Emile Berliner témájú médiaállományokat.

Emile Berliner (Hannover, 1851. május 20.Washington, 1929. augusztus 3.) Németországban született amerikai feltaláló. Az első gramofon és a barázdás hanglemez megalkotója.

His Master's Voice(wd) lemez 1917-ből
Gramofon

Élete[szerkesztés]

Emile Berliner munkaasztalánál (1900)
Enrico Caruso hangfelvétele egy 1909-ből származó sellakból készült hanglemezen

Tizenkilenc éves korában vándorolt ki Amerikába, ahol fizikusként dolgozott. Huszonöt éves volt, amikor eladta a mikrofon szabadalmát a Bell Telephone Companynek. Az általa alkotott gramofon elvét pedig a Victor Talking Machine Company vette meg. A gramofon a hengereket használó hangrögzítő eszköz, a fonográf korszerűbb versenytársa volt. Megalapította a Deutsche Grammophon vállalatot és a brit Gramophone Co. Ltd-t, és így a készülékét Európában is terjeszteni kezdte. A híres His master's voice kutyás embléma is a nevéhez fűződik, aminek az ötletét egy 1900-ban történt angliai utazása során Francis Barraud festményéről vette, melyen egy kutya egy régi fonográfról a gazdája hangját hallgatta.

Berliner először cinklemezbe vágta a hangfelvételt. Később az eredeti cinklemezről acél nyomóformát hozott létre, és ezzel keménygumiba préselte a barázdákat. Kereste a legmegfelelőbb hanglemez-alapanyagot, és végül a sellak – ami egy trópusi vidékeken élő levéltetű elgyantásodott váladéka – vált a legmegfelelőbb anyagnak. A sellak olcsó volt és eléggé puha a préseléshez, ezáltal a tömegtermelésben használható jó minőségű hanglemezeket lehetett gyártani. A sellak egy természetes polimer, nagyon hasonlít a mai hőre lágyuló műanyagokra, műgyantákra. A műanyagok feltalálásáig a sellakot használták a hanglemezgyártásban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b American National Biography (angol nyelven), 1999. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Forrás[szerkesztés]

Degrell László: Lemezjátszók és hanglemezek Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • USA USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap