Hanglemez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Különféle mikrobarázdás hanglemezek: MP (bal felső), LP (bal alsó), EP (jobb felső), SP (jobb alsó)

A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adathordozó. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Az audiofilek körében és az elektronikus zenében a 20. század vége, 21. század eleje felé újra divatba jött. Közkeletű, ámde téves neve „bakelitlemez”.[1] A 78-as fordulatú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek vinylből – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjéből – készültek.[2] A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti, a 78-as fordulatú régi lemezek közismert elnevezése gramofonlemez.

Elődei[szerkesztés]

Magyar Pathé hanglemez, 90-100-as fordulatszámra
Victrola márkájú gramofon 1907-ből

Fonográf[szerkesztés]

1877-ben Thomas Alva Edison fejlesztette ki a lemezjátszó ősét, a fonográfot. A fonográfhenger uralta a hanghordozók piacát az 1890-es évek közepéig. Mivel a sokszorosítása sokáig nem volt megoldott, minden egyes hengert egyenként vettek fel, egyidejűleg akár több tucat felvevőt használva. A hengerek hangminősége gyenge, élettartama néhány tucat lejátszás, a műsoridő kettő perc volt. Később javult a minőség, megoldódott a sokszorosítás, valamint az 1912-ben bevezetett úgynevezett Blue Amberol-henger 160 fordulat/perc fordulatszám mellett 4 percnyi játékidőt biztosított. A műsoros hengerek fénykora az 1910-es években volt, a gyártást végleg 1929-ben fejezték be. Házi hangrögzítés céljára a fonográfot a magnetofon megjelenéséig használták.

Gramofon[szerkesztés]

A barázdás hanglemezt és az azt használó gramofont Emile Berliner találta fel 1888-ban. 1894-ig kizárólagosan csak játékokhoz gyártották (5 hüvelykes méretben, 12,7 cm), majd ettől fogva főként zeneszámokat adtak ki. 1918-ra a szabadalom lejárt, így számos cég kezdte el gyártani ezeket a lemezeket. Az 1890-es években a 7″ (17,8 cm) átmérőjű lemezek voltak a legelterjedtebbek, 1910-re pedig a 10″-es (25,4 cm) lemez lett a legnépszerűbb formátum. 1903-tól 12″-es (30,5 cm-es) lemezeket is adtak ki, ezeken főleg komolyzenei anyag volt hallható. 1925-ben állandósították a fordulatszámot 78-ra. Előbb keménygumiból, majd sellakból – ami egy trópusi vidéken élő levéltetű, a Laccifer lacca vöröses színű, sűrűn folyó elgyantásodott váladéka – készítették.

Mikrobarázdás hanglemez[szerkesztés]

A mikrobarázdás hanglemezt, Goldmark Péter Károly fejlesztőcsoportjának munkáját a Columbia Records mutatta be 1948-ban. Az első sztereó lemezek 1958-ban jelentek meg, majd 1971-ben mutatták be a quadrofon lemezeket. Az elektromos erősítésű lemezjátszók normál, majd mikrobarázdás hanglemezei hőre lágyuló poli-vinil-klorid és a poli-vinil-acetát kopolimerjéből, acetilcellulóz-polivinilkloridból készültek, aminek a márkaneve Vinyl. 1982-ben, a kompaktlemez (CD) megjelenése után fokozatosan szorult vissza a hanglemezgyártás, 1990 után egyre kevesebb lemez jelent meg, egyes országokban végleg be is fejezték a gyártást.

„Bakelitlemez”[szerkesztés]

A hőre keményedő bakelitből soha nem készítettek hanglemezt, mert a rideg, törékeny bakelitbe nem lehet préselni semmit. Magyarországon a CD hanghordozók megjelenése után kezdték „bakelit”-nek nevezni a régi hanglemezeket a magyar műszaki és zenei szlengben. A téves szóhasználat, a metonímia okozója, hogy a régi hanglemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény, hasonlóan a telefonkészülékek, fogantyúk anyagaként régen jól ismert bakelithez.

Acetátlemez[szerkesztés]

A hanglemezek egyik különleges és ritka változata az úgynevezett acetátlemez. Egyedi előállításban, direktvágással készültek, főként azonnal visszahallgatható demó és próbafelvétel, esetleg hangajándék céljából, tömeggyártásba sosem kerültek. Sok kezdő előadó az első lemezét saját költségén acetátra készíttette el, majd ezzel házalt a kiadóknál. Néhány ismert előadó acetát hanglemeze mára vagyonokért cserél gazdát aukciókon.

Alapanyaga egy aluminimum korong, melynek mindkét oldalán nitrocellulóz réteg van. Érdekes módon acetátot nem tartalmaz, ez ugyanolyan félrenevezés angol nyelvterületen, mint a „bakelitlemez” Magyarországon. Hangminősége azonos a többi hanglemezével, de sokkal gyorsabban használódik el. Megfelel napjaink egyszer írható CD-R lemezének. Használata az 1960-as években fokozatosan megszűnt.

Előállítása[szerkesztés]

A hanglemezre felvenni kívánt műsort a stúdiókban sokcsatornás magnetofonra rögzítik és a szükséges műszaki és művészi szempontok alapján elvégezett keverést követően kétcsatornás sztereo magnetofonnal veszik fel. A rögzített műsort ezen sztereo mesterszalagról játsszák át hanglemezvágóra. A magnetofonról lejátszott hanginformációt a hanglemezvágó berendezés fűtött tűvel vágja lakklemezbe (korábban ritkán még viaszlemezbe is). Az ezen technikával elkészített viszonylag képlékeny felületű lemez a gyártási és sokszorosítási folyamatban az első mechanikai jeleket tartalmazó információhordozó.

A vágott lemez felületét ezüstözik, majd az ezüstözött felületre galvanikus úton felvisznek egy kb. 1 mm vastag nikkelréteget. Ezt a lakklemezről leválasztják, majd erről az alaplemezről további galvanikus másolatot, ún. anyalemezt készítenek. Az anyalemezről szintén galvanoplasztikával a sokszorosítandó mennyiség figyelembevételével több tucatnyi "fiúlemezt" készítenek. Egy-egy fiúlemezről 300...400 műanyag másolatú lemez préselhető.

Ezen fiúlemezeket prés-matricáknak hívják, amelyeket egymással szembefordítva (A és B oldal) szerelik be a présgépbe. A sokszorosított hanglemezt PVC alapanyagú, hőre lágyuló vinilitből préselik.

Lásd még: Hanglemezek gyártása

Műszaki jellemzői[szerkesztés]

A korszerű hanglemezek kétféle méretben készülnek. A hosszanjátszó, ún. "long play" lemezek 300 mm névleges átmérővel, a kislemezek 170 mm névleges átmérővel. A 300 mm-es lemezek lejátszási fordulatszáma általában 33 1/3, a 170 mm-es lemezek lejátszási fordulatszáma leggyakrabban 45 fordulat percenként. A hanglemez vastagsága kb. 1,5...2 mm. A 300 mm-es lemez középpontjában 7,24 +0,09/-0 mm átmérőjű furat van, a 170 mm-es lemez nagyméretű középponti furata 38 mm átmérőjű.

A stereo hanglemez barázdáit egymással 90°-os, a lemez síkjával pedig ±45°-os szögben vágják. Ezáltal a két barázdaoldalba rögzített stereo információ "monokompatibilis", vagyis mono hangszedővel is lejátszható. A középpont felé eső belső barázdafal hordozza a bal csatorna információt, a hanglemez külső kerülete felé eső külső barázdfal pedig a jobb csatorna jeleit hordozza.

Egy 300 mm-es nagylemez-oldal rögzíthető műsoridőt az szabja meg, hogy milyen barázdaszélességgel és milyen barázdatávolsággal vették fel a rögzített műsort. A stereo barázdaszélesség a lemez felületén 40 µm, a barázdamozgás maximális sebessége pedig 80 mm/s.

A korszerű stereo hanglemezeken 1 kHz-es, 80 mm/s vágási sebességű barázdamodulációnál –60 dB zajszintet lehet mérni szelektív mérés útján. A DIN szabvány normája szerint 500 Hz alatt 40 dB/dekád meredekséggel vágó felüláteresztő szűrővel a lemez anyagának és a préselés jóságának függvényében –40...–50 dB zajszint mérhető.

A kétcsatornás stereo információt a hordozó hanglemezek átlagos frekvenciatartománya a –3 dB-es pontokhoz képest 40...15 000 Hz. A stereo hanglemezen az IEC által ajánlott 3180/318/75 µs töréspontú vágási jelleggörbét használják. A tényleges vágási jelleggörbe eltérése a névlegestől az 50...10 000 Hz-es frekvenciasávban ±2 dB.

Csoportosításai[szerkesztés]

A barázda mérete szerint[szerkesztés]

  • normálbarázdás (gramofonlemez)
  • mikrobarázdás

A percenkénti fordulatszám szerint[szerkesztés]

Adapter 45-ös fordulatszámú kislemezekhez
  • 16 2/3
  • 33 1/3 (1948-tól)
  • 45
  • 78 1/4

Átmérője szerint[szerkesztés]

  • 7 hüvelyk / 17,5 cm
  • 10 hüvelyk / 25,4 cm
  • 12 hüvelyk / 30,5 cm
  • 16 hüvelyk / 40,6 cm

Az átmérő nincs fordulatszámhoz kötve. Léteznek 33-as fordulatszámú 7 hüvelykes lemezek és 45-ös fordulatszámú 12 hüvelykes lemezek is, utóbbiakat "maxi"nak hívják. A 16 hüvelykes lemezek általában rádióműsorok stúdióbeli rögzítésére és annak visszajátszása céljából készültek, ezek 33-as fordulatszámúak, kereskedelmi forgalomba nem kerültek.

A játékidő szerint[szerkesztés]

  • SP (Standard Play, kislemez, mely 2 zeneszámot tartalmaz, mindkét oldalán egyet - 3…5 perc/oldal)
  • EP (Extended Play, középlemez (szó szerint kiterjesztett játékidejű kislemez) mely legalább 3, de inkább 4 zeneszámot tartalmaz - 6…10 perc/oldal)
  • MP (Medium Play, középlemez, 25 cm átmérőjű - 15…20 perc/oldal)
  • LP (Long Play, nagylemez, korábban 25 cm, később 30 cm átmérőjű - 20…30 perc/oldal)

A hanglemeznél a technika jellege miatt nincs pontosan meghatározva egy adott lemeztípus lejátszási ideje. A barázda szélességének és kitéréseinek csökkentésével ugyanarra a lemeztípusra lényegesen több zeneanyagot is rá lehet rögzíteni a hangminőség, hangerő, dinamika csökkenése és a zajszint megemelkedése árán. Egy átlag nagylemezen oldalanként 15-18 perc zenét lehet megfelelően jó minőségben tárolni, de a hangerő és dinamika csökkentése árán ezt maximálisan fél órára is meg lehet növelni. Kislemeznél kb. 8 perc a maximális műsoridő, de szintén az elérhetőnél gyengébb hangminőségben.

Hangcsatornák száma szerint[szerkesztés]

  • 1: monoaurális (mono)
  • 2: sztereofonikus (sztereo)
  • 4: quadrofonikus (kvadro)

Felhasználása[szerkesztés]

Átmérő Fordulatszám Felhasználás
12 hüvelyk (30 cm) 16 2/3  rpm 90 perces, főként prózai felvételek, hangoskönyvek céljára
12 hüvelyk (30 cm) 33 1/3 rpm 45 perces LP
12 hüvelyk (30 cm) 45 rpm 12 hüvelykes kislemez, maxi kislemez, EP
12 hüvelyk (30 cm) 78 rpm Normálbarázdás lemez, 5-6 perc játékidő oldalanként
10 hüvelyk (25 cm) 16 2/3 rpm 45 perces, főként próza, meselemezek és nyelvleckék számára
10 hüvelyk (25 cm) 45 rpm 15 perc körül, korai maxilemezek a hetvenes évek végén
10 hüvelyk (25 cm) 33 1/3 rpm 45 perces LP
10 hüvelyk (25 cm) 78 rpm Normálbarázdás lemez, 3-4 perc játékidő oldalanként
7 hüvelyk (17,5 cm) 45 rpm kislemez
7 hüvelyk (17,5 cm) 45 rpm EP
7 hüvelyk (17,5 cm) 33 1/3 rpm Gyakran használták gyermekkiadványokhoz az 1960-as és 1970-es években.

Érdekességek[szerkesztés]

  • 1973-ban a Monty Python társulatnak The Monty Python Matching Tie and Handkerchief címmel megjelent lemezének érdekessége, hogy a kettes számú oldalán két egymással párhuzamos barázda fut a lemez középpontja felé, így gyakorlatilag az oldal kétszer játszható le más-más hanganyagot szólaltatva meg attól függően, hogy éppen melyik barázdaspirálba sikerül letenni a lemezjátszótűt. A további megtévesztés érdekében mindkét oldala Side Two-ra van címkézve, így csak a mátrix-szám alapján lehet megállapítani, hogy melyik a valódi kettes oldal (CAS1080B).
  • Az 1970-es és 1980-as években egyes együttesek különféle megfordított, felgyorsított vagy lelassított üzeneteket ágyaztak zeneszámaikba, melyeket a szemfüles rajongók rendszerint hamar megtaláltak. A lemezjátszó technikai sajátosságait kihasználva ezeket az üzeneteket a hanglemezt rendre visszafelé hallgatva, felgyorsítva vagy lelassítva lehetett csak meghallgatni. Néhány ilyen jellegű zeneszám: Electric Light Orchestra: Danger Ahead, Fire on High; J. Geils Band: No Anchovies Please, Queen: One Vision.
  • Napoleon XIV They're coming to take me away című humoros dalának kislemezén a „B” oldalon is az „A” oldali szám szerepel, de megfordítva, a végétől az elejéig hallhatóan.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A magyar wikipédiában is rengetegszer fordul elő a hibás elnevezés
  2. History and development. Thevintagerecord.com. A vinyl-lemezek az 1930-as években jelentek meg

Források[szerkesztés]

  • Csabai Dániel: Hangtechnika amatőröknek (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1980. 295-298. old.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hanglemez témájú médiaállományokat.