Johannes Stark
| Johannes Stark | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1874. április 15. Freihung |
| Elhunyt | 1957. június 21. (83 évesen) Traunstein |
| Ismeretes mint |
|
| Házastárs | Luise Uepler |
| Iskolái | Lajos–Miksa Egyetem |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Stark témájú médiaállományokat. | |
Johannes Stark (Schickenhof (Freihung), 1874. április 15. – Traunstein, 1957. június 21.) fizikai Nobel-díjas német fizikus.
Életpálya[szerkesztés]
1894-ben Münchenben kezdte egyetemi tanulmányait, ahol fizikát, matematikát és kémiát tanult. 1897-ben szerzett diplomát, majd ugyanott doktorált fizikából. Göttingenben és Hannoverben tanársegéd, Aachenben lett egyetemi tanár. Szakmailag a tényekre alapozó kísérleti fizika elsőbbségét hangsúlyozta a spekulatív, hipotézisekre támaszkodó elméleti fizikával szemben.
1933-ban kezdett el politizálni, Adolf Hitler oldalán Lénárd Fülöppel versengve hirdették a „német fizika” felsőbbrendűségét. Véleményüket náci, antiszemita nézetekkel vegyítve tárták a botrányra éhes nagyközönség elé. Tevékenységük következtében Albert Einstein mellett sok más német zsidó tudós vesztette el az állását. A második világháborút követően 1947-ben négyévi börtönbüntetésre ítélték.
Kutatási területei[szerkesztés]
Kísérleti fizikusként kimutatta a csősugarakban keletkező Doppler-effektus. 1913-ban fedezte fel a színképvonalak elektromos térben történő felhasadását (Stark hatás).
Írásai[szerkesztés]
- Szakmai munkássága során több mint 300 alkalommal publikált, főként a villamos energia témakörében.
- Szerkesztője a Jahrbuch der Radioaktivität und Elektronik szaklapnak.
Szakmai sikerek[szerkesztés]
- 1910-ben az Osztrák Tudományos Akadémia Baumgartner-díjat adományozott részére.
- 1915-ben az Olasz Tudományos Társaság neki ítélte a Matteucci-érmet.
- 1919-ben fizikai Nobel-díjat kapott a színképvonalak elektromos térben történő felhasadása felfedezéséért.
Források[szerkesztés]
- Johannes Stark. kfki.hu. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
|
