Johannes Stark

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Johannes Stark (Schickenhof (Freihung), 1874. április 15.Traunstein, 1957. június 21.) német fizikus.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1894-ben Münchenben kezdte egyetemi tanulmányait, ahol fizikát, matematikát és kémiát tanult. 1897-ben szerzett diplomát, majd ugyanott doktorált fizikából. Göttingenben és Hannoverben tanársegéd, Aachenben lett egyetemi tanár. 1933-ban kezdett el politizálni, Adolf Hitler oldalán Lénárd Fülöppel versengve hirdették a "német fizika" felsőbbrendűségét. Szakmailag a tényekre alapozó kísérleti fizika elsőbbségét hangsúlyozták a spekulatív, hipotézisekre támaszkodó elméleti fizikával szemben, véleményüket náci, antiszemita nézetekkel vegyítve tárták a botrányra éhes nagyközönség elé. Tevékenységük következtében Albert Einstein mellett sok más német zsidó tudós vesztette el az állását. A második világháborút követően 1947-ben négyévi börtönbüntetésre ítélték.

Kutatási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kísérleti fizikusként felfedezte a Doppler-effektus csatorna sugárzását. 1913-ban fedezte a színképvonalak elektromos térben történő felhasadása effektusát (Stark hatás).

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szakmai munkássága során több mint 300 alkalommal publikált, főként a villamos energia témakörében.
  • Szerkesztője a Jahrbuch der Radioaktivität und Elektronik szaklapnak.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]