Wilhelm Wien

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelm Wien
Wien2.jpg
Született
1864. január 13.[1]
Elhunyt
1928. augusztus 30. (64 évesen)[1][2]
München[3][4]
Állampolgársága német
Foglalkozása
Iskolái Göttingeni Egyetem
Kitüntetései fizikai Nobel-díj (1911)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Wien témájú médiaállományokat.

Wilhelm Wien (Gafken 1864 január 13.München 1928 augusztus 30.) német fizikus. Elsősorban elektromágneses és hőtani elmélettel foglalkozott. Nevéhez fűződik a Wien-féle eltolódási törvény, mely a feketetest-sugárzásának számítását is tartalmazta. Kvantummechanikai munkássága is jelentős. A hősugárzás területén végzett munkásságáért 1911-ben Nobel-díjat kapott.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wien 1864-ben született a poroszországi Fischhausen közelében lévő Gafken nevű helységben. Édesapja földbirtokos volt. 1866-ban Drachsteinbe költözött a család. 1879-ben Rastenburgban kezdett iskolába járni. 1880-1882 között a Heidelbergi Egyetemen tanult, majd a Göttingeni Egyetemen és a Berlini Egyetemen folytatta tanulmányait. 1883-85 között Hermann Ludwig von Helmholtz laboratóriumában dolgozott, 1886-ban, doktori minősítést szerzett. Tézisei: A fényelhajlás fémek környezetében és különféle anyagok hatása az elhajló fény színére. 1896-1899 között egyetemi előadó volt a jónevű RWTH Aachen-i egyetemen. 1900-ban a würzburgi egyetemre ment és Wilhelm Conrad Röntgen utóda lett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wien munkásságának fő része a hőmérsékleti sugárzás témaköre. 1896-ban tapasztalati úton meghatározta a fekete test sugárzási törvényét, ezt később Wien törvénynek hívták. Max Planck, aki kollégája volt, elektromágnesességgel és termodinamikával foglalkozott, és nem hitt a tapasztalati törvényekben, elméleti alapokat javasolt Wien–nek és később továbbfejlesztette a Wien által kidolgozott törvényt. Wien törvénye csak nagyfrekvenciákon érvényes. Planck korrigálta az elméletet és megalkotta a Planck-féle sugárzási törvényt, mely elvezetett a kvantummechanikához. Emellett a Wien-féle eltolódási törvény (Wien I. törvénye) még mindig érvényes, mely egy test által kisugárzott hullámhossz maximális értékét határozza meg. 1900–ban Wien feltételezte, hogy összefüggés van a tömeg és az elektromágneses energia között és javasolta a következő összefüggést:

m=(4/3)E/c^2

Ionizált gázokkal történő kísérletei eredményeképpen 1898-ban azonosított egy pozitív részecskét, melynek tömege a hidrogénatom tömegével volt egyenlő.

Wien munkássága megalapozta a tömegspektroszkópia, vagy más néven tömegspektrometria elméletét és létrehozta az első készüléket. J. J. Thomson 1919-ben finomította a készüléket és további kísérleteket végzett Ernest Rutherford munkája nyomán. Wien részecskéjét elfogadták és proton lett a neve.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 27., Вин Вильгельм
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 30.
  4. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Вин Вильгельм

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wilhelm Wien (angol nyelven). School of Mathematics and Statistics University of St Andrews, Scotland