Wilhelm Wien

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelm Wien
Wien2.jpg
Született 1864. január 13.[1][2][3][4]
Parusnoje
Elhunyt 1928. augusztus 30. (64 évesen)[1][5][2][3][4]
München[6][7]
Állampolgársága német
Gyermekei Karl Wien
Foglalkozása
  • fizikus
  • egyetemi tanár
  • elméleti fizikus
Iskolái Göttingeni Egyetem
Kitüntetései
Sírhely müncheni Waldfriedhof
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Wien témájú médiaállományokat.

Wilhelm Wien (Gafken, 1864. január 13.München, 1928. augusztus 30.) német fizikus. Elsősorban elektromágneses és hőtani elmélettel foglalkozott. Megfogalmazta a Wien-féle eltolódási törvényt, amely a feketetest-sugárzást számítja a nagy frekvenciákon. Kvantummechanikai munkássága is jelentős. A hősugárzás tanulmányozásáért 1911-ben fizikai Nobel-díjat kapott.

Életrajz[szerkesztés]

Korai évek[szerkesztés]

Wien 1864-ben született a poroszországi Fischhausen közelében lévő Gafken nevű helységben. Édesapja földbirtokos volt. 1866-ban Drachsteinbe költözött a család. 1879-ben Rastenburgban kezdett iskolába járni. 1880-1882 között a Heidelbergi Egyetemen tanult, majd a Göttingeni Egyetemen és a Berlini Egyetemen folytatta tanulmányait. 1883-85 között Hermann Ludwig von Helmholtz laboratóriumában dolgozott, 1886-ban, doktori minősítést szerzett. Tézisei: A fényelhajlás fémek környezetében és különféle anyagok hatása az elhajló fény színére. 1896-1899 között egyetemi előadó volt a jónevű RWTH Aachen-i egyetemen. 1900-ban a würzburgi egyetemre ment és Wilhelm Conrad Röntgen utóda lett.

Munkássága[szerkesztés]

Fő témaköre a hőmérsékleti sugárzás. 1893-ban[8] tapasztalati úton meghatározta a feketetest sugárzási törvényét: azt, hogy az ilyen test kisugárzása milyen hullámhosszon maximális. Ez az ún. Wien-féle eltolódási törvény (Wien I. törvénye) még mindig érvényes, de csak a nagy frekvenciákra.

Kollégája, Max Planck, aki elektromágnesességgel és termodinamikával foglalkozott, nem hitt a tapasztalati törvényekben, ezért elméleti alapokat javasolt Wiennek, majd később továbbfejlesztette a Wien által kidolgozott törvényt, megalkotva a Planck-féle sugárzási törvényt, amely elvezetett a kvantummechanikához.

1900–ban Wien feltételezte, hogy összefüggés van a tömeg és az elektromágneses energia között, és javasolta a következő összefüggést:

Ionizált gázokkal kísérletezve 1898-ban azonosított egy pozitív részecskét, amelynek tömege a hidrogénatoméval volt egyenlő.

Wien megalapozta a tömegspektroszkópia, vagy más néven tömegspektrometria elméletét és megépítette az első ilyen készüléket. J. J. Thomson 1919-ben finomította a készüléket, és Ernest Rutherford munkája nyomán további kísérleteket végzett. Wien részecskéjét elfogadták; ez a proton.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ^ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  3. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вин Вильгельм, 2015. szeptember 27.
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вин Вильгельм, 2015. szeptember 28.
  8. Világlexikon: Wien-törvény

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Wilhelm Wien (angol nyelven). School of Mathematics and Statistics University of St Andrews, Scotland