Joseph John Thomson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph John Thomson
Sir Joseph John Thomson
Sir Joseph John Thomson
Életrajzi adatok
Született 1856. december 18.
Manchester
Elhunyt 1940. augusztus 30. (83 évesen)
Cambridge
Sírhely Westminsteri apátság
Születési neve Joseph John Thomson
Nemzetiség Skót skót
Állampolgárság Brit
Házastárs Rose Elisabeth Paget
Gyermekek Joan Paget Thomson és George Paget Thomson
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Trinity College
Más felsőoktatási
intézmény
Owens Egyetem
Pályafutása
Szakterület Fizika
Tudományos fokozat Cavendish-professzor (1884)
Munkahelyek
Trinity College igazgatója (1918-1940)
Jelentős munkái Az elektron felfedezése
Szakmai kitüntetések
Nobel-díj (1906)
Akadémiai tagság Angol Királyi Társaság elnöke (1915-1920)

Hatással volt Ernest Rutherford

Joseph John Thomson aláírása
Joseph John Thomson aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph John Thomson témájú médiaállományokat.

Sir Joseph John „J.J” Thomson OM, FRS (Manchester, 1856. december 18.1940. augusztus 30.) Nobel-díjas brit fizikus, aki az elektron és izotópok felfedezésével, illetve a tömegspektrométer feltalálásával vált híressé. 1906-ban tüntették a fizikai Nobel-díjjal az elektron felfedezéséért és a gázok elektro-konduktivitásáról (elektromos vezetéséről) nyert eredményeiért. Fia, George Paget Thomson 31 évvel később ugyancsak fizikai Nobel-díjat kapott, mint az elektrondiffrakció egyik felfedezője.

Élete[szerkesztés]

16 éves volt, amikor édesapja meghalt. 1870-ben mérnökként tanult a Manchesteri Egyetemen, amely akkoriban még Owens Egyetemként volt ismert, 1876-ban a cambridge-i Trinity College-ba ment tanulni. 1880-ban szerezte baccalaureátusát (BA) matematikából, MA-ját 1883-ban. 1884-ben a fizika Cavendish-professzora lett. Tanítványainak egyike Ernest Rutherford volt, aki később követte őt posztján.

1890-ben feleségül vette Rose Elisabeth Pagetet, házasságukból két gyermekük született: Joan Paget Thomson és George Paget Thomson (az 1937-ben az elektronok hullámtermészetének egyik bizonyítója.) Számtalan tanítványa volt, köztük több Nobel-díjas. 1906-os Nobel-díját a gázok elektromos vezetőképességének elméleti és kísérleti vizsgálatáért.

1908-ban lovaggá ütötték és Érdemrenddel tüntették ki 1912-ben. 1914-ben ő tartotta a Romanes-előadást Oxfordban Atomelmélet címmel. 1918-tól haláláig a cambridge-i Trinity College igazgatója volt. 1940. augusztus 30-án érte a halál, a Westminster-apátságban helyezték nyugalomra, közel Isaac Newton sírjához.

1884-ben választotta tagjává az Angol Királyi Társaság (Royal Society), 1915-től 1920-ig ennek elnöke is volt.

Munkássága[szerkesztés]

Profilkép

1894-ben forgó tükrös módszerrel megmérte a katódsugárzás sebességét, melyről kimutatta, hogy ezred része a fénysebességnek. 1897-ben azt tapasztalta, hogy a katódsugárzás elektromos mezővel is eltéríthető. 1899-ben meghatározta az elektron töltését, de elég nagy hibával. Ebben az évben azt is megmutatta, hogy a fényelektromos jelenség során kilépő részecskék fajlagos töltése megegyezik a katódsugárzás részecskéinek fajlagos töltésével, tehát a fényelektromos jelenségben is elektronok lépnek ki az anyagból. 1904-ben megalkotta saját atommodelljét.[1] Ebben a „mazsolás kalácsnak” (plum pudding) nevezett modellben az atom pozitív elektromos közegében negatív töltésű elektronok mozognak.[2] Ezt az elképzelést az alfa-sugarak szóródásának kimutatásával Rutherford cáfolta meg.

1907-ben rájött arra, hogy elektromos és mágneses mezőt egyidejűleg alkalmazva a különböző sebességű, de azonos fajlagos töltésű részecskék becsapódási nyomai parabolaíven helyezkednek el. Sikerült kísérletileg megcáfolnia az atom oszthatatlanságáról szóló elméletet.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]