Antonio Meucci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antonio Meucci
Antonio Meucci.jpg
Született Antonio Santi Giuseppe Meucci
1808. április 13.
Firenze
Elhunyt 1889. október 18. (81 évesen)
Staten Island
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái Academy of Fine Arts, Florence
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Meucci témájú médiaállományokat.

Antonio Santi Giuseppe Meucci (1808. április 13., Firenze – 1889. október 18., New York) egy olasz feltaláló volt, aki a 19. században nagy szerepet játszott a telefonkészülék kifejlesztésében.

Meucci a firenzei szépművészeti akadémián (Accademia di Belle Arti) tanult, majd kémiai és gépészeti tanulmányokat folytatott. Ezzel egyidőben teljesítette katonai szolgálatát a város helyőrségénél. 1833-ban a Teatro della Pergola színház fő gépezetkezelője lett, ahol egy még ma is meglévő akusztikus csőtelefont fejlesztett ki és helyezett üzembe. Az olasz egység megvalósítását követelő forradalmárokkal érzett szimpátiája miatt megfigyelés alatt tartották és pár hónapot börtönben is töltött. 1835-ben elhagyta Itáliát és Kubába utazott, ahol egy csábító ajánlatot kapott. Röviddel elutazása előtt feleségül vette Esther Mochit.

Havannában ismét gépezetkezelői állást kapott egy színházban, ami mellett a találmányai továbbfejlesztésének szentelte magát, többek között a szennyvíz kémiai úton való feldolgozásának. Alapított egy galvanizáló üzemet is, amely főleg a hadsereg számára dolgozott. Ennek segítségével nagy vagyonra tett szert, ami lehetővé tette számára, hogy anyagilag támogassa az itáliai forradalmi mozgalmat. A szerződésének 1850-es lejárta után az Egyesült Államokba utazott.

A New York-hoz tartozó Cliftonban telepedett le és itt fejlesztgette tovább ötleteit. 1851-ben alapította meg az első sztearingyertyagyárat, 1856-ban a Clifton sörgyárat ahol Lager sört állítottak elő és 1860-ban a világ első paraffingyertyagyárát. időközben a felesége a reumás megbetegedése miatti fájdalmai következtében már alig tudta elhagyni a szobáját. A vele való kommunikáció megkönnyítése végett Meucci 1854-ben kifejlesztette az első távbeszélő összeköttetést.

A feltaláló 1860-ban mutatta be először a távbeszélő készülékét. A spekulánsokkal való üzletelései azonban a teljes vagyonának és gazdasági önállóságának elvesztéséhez vezettek, majd 1866-ban egy gőzkazán felrobbanásakor olyan súlyosan megégett, hogy három hónapon át nem volt képes munkát végezni. Elbocsátották, és a felesége arra kényszerült, hogy a férje által kidolgozott modelleket áruba bocsássa, köztük a telefonét is. Meucci nem adta fel és továbbfejlesztette a készülékét, amit 1871-ben szabadalmaztatni akart. Mivel az ehhez szükséges pénzösszeget nem tudta időben előteremteni, az ideiglenes szabadalom 1873-ban lejárt. A Western Union Telegraph Company társasággal való kapcsolatfelvétel sem hozott előrelépést számára. Mikor 1874-ben az átadott készülékeket és dokumentumokat visszakövetelte, a cég azt közölte vele, hogy azok elvesztek.

A Western Union alkalmazásában álló Alexander Graham Bell 1876-ban szabadalmaztatta a telefonját. Meuccinak az évtizedekig tartó pereskedés ellenére sem sikerült visszaszereznie a szabadalmi jogokat vagy legalább anyagi kártérítést kicsikarni és elszegényedve hunyt el.

Az Egyesült Államok képviselőháza 2002. június 11-én határozatban méltatta Antonio Meuccit és a telefonkészülék kifejlesztésében játszott szerepét.

Irodalom[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Antonio Meucci című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.