Hedy Lamarr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hedy Lamarr
Hedy Lamarr in The Heavenly Body 1944.jpg
Született Hedwig Eva Maria Kiesler
1914. november 9.[1]
Bécs
Elhunyt 2000. január 19.
Casselberry[2][3][4][5]
Állampolgársága
Házastársa
Élettárs Friedrich Mandl
Gyermekei három gyermek:
  • James Loder
  • Anthony Loder
Foglalkozása
Kitüntetései
  • EFF Pioneer Award (1997)
  • National Inventors Hall of Fame (2014)
Halál oka
Sírhely Zentralfriedhof[2]

Magasság171 cm[15]

A Wikimédia Commons tartalmaz Hedy Lamarr témájú médiaállományokat.

Hedy Lamarr (született Hedwig Eva Maria Kiesler) (Bécs, 1914. november 9.Casselberry, Florida, 2000. január 19.[16]) osztrák születésű amerikai színésznő és feltaláló.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Emil Kiesler jómódú bécsi bankár, édesanyja Gertrud Lichtwitz Budapestről elszármazott zsidó származású koncertzongorista volt.

Hedy Lamarr nem járt iskolába, négyéves korától kezdve házitanítók oktatták. Tízéves korára már négy nyelven beszélt, kiválóan zongorázott és táncolt. 16 évesen Max Reinhardt színiiskolájának növendéke lett és egy év múlva komoly szerepet kapott a Geld auf der Strasse (Pénz az utcán) című filmben. A világhírt Gustav Machatý(wd) cseh rendező Eroticon címmel 1929-ben forgatott némafilmjének 1933-as hangos változata, az Extase (Extázis) hozta meg, amelyben premier planban mutatják az arcát orgazmus közben, majd egy rövid úszójelenetben meztelenül mutatkozik.

Ezzel is beírta nevét a filmtörténetbe.

1933. augusztus 10-én szülei kívánságára feleségül ment Fritz Mandl osztrák fegyvergyároshoz. Az esküvő a bécsi Károly-templomban zajlott le. Ehhez ki kellett térnie katolikusnak. Férjével részt vett nagy fegyverbemutatókon, -vásárokon, ahol megismerkedett a fegyverek tervezésével és a korszerű haditechnikával.

Színészi karrierje[szerkesztés]

„Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan álljon, és nézzen bután.”

Ausztria német megszállásakor Londonba szökött férjétől, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokba ment. A Normandie nevű hajó fedélzetén írta alá szerződését a Metro-Goldwyn-Mayer képviselőjével. Művészneve Hedy Lamarr lett; a névválasztásban a híres némafilmsztár Barbara La Mar neve szolgált alapul.

Kezdetben nem annyira színészi tehetségével, mint inkább szépségével és kisugárzásával nyerte meg a nézőközönséget. Az 1938-as Algier című filmben Charles Boyer oldalán óriási szenzációt keltett: szinte egyik napról a másikra minden színésznő Hedy Lamarr középen elválasztott hajviseletét utánozta, és így lett divat a barna haj is az 1930-as évek végén. Újra divatba hozta a kalapviseletet, bár Hedy nemcsak a szó szoros értelmében vett kalapot hordott a fején, hanem mindenféle más fejfedőt, turbánt, sálat, kendőt is.

A filmfelvételeknél Lamarr általában lusta és kevéssé ambiciózus volt; többnyire a dekoratív kellék szerepét töltötte be. Ez érvényes legnagyobb kereskedelmi sikerére, a „Sámson és Delila” című filmre is (rendezte: Cecil B. DeMille).

Számos kalandja és szerelmi kapcsolata mellett hatszor ment férjhez. Férjei: Fritz Mandl, Gene Markey, Sir John Loder, Teddy Stauffer, W. Howard Lee és Lewis J. Boles voltak.

Az 1990-es évek elején a Corel(wd) nevű szoftvervállalat a Corel Draw 8 grafikai szoftverének csomagolására Hedy Lamarr egy retusált fényképét használta. Lamarr beperelte a céget, hogy megtiltsa fényképe használatát. Végül peren kívüli megegyezéssel Corel jogosultságot kapott a kép használatához.

Utolsó éveiben visszavonultan élt, Floridában. Végakaratának megfelelően hamvait a Bécsi-erdőben szórták szét. A bécsi Zentralfriedhof temetőben emlékműve található.

A titkos kommunikációs rendszer szabadalmi okirata

Hedy Lamarr műszaki tehetsége[szerkesztés]

Hedy Lamarr és George Sanders
(A különös asszony, 1946)
John Hodiak és Hedy Lamarr
(Hölgy útlevél nélkül, 1950)
Hedy Lamarr és Victor Mature
(Sámson és Delila, 1949)
Síremléke; Bécsi Központi Temető

Lamarr a híradásokból tudta, hogy a szövetségesek igen sok torpedót veszítenek. Első házassága idejéből mérnöki szintű ismeretekkel rendelkezett a fegyverekről, a torpedókról is. Szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel egy hatékonyabb torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló eszközt javasoltak. A dolog érdekessége, hogy a találmány véletlenszerűen keletkezett: George Antheilhez egészségügyi tanácsért fordult Lamarr 1940-ben, aki a női endokrinológia szakértője is volt, és csak később került szóba közöttük a torpedók irányítási problémája. A torpedók rádióvezérlését már az első világháború végén is használták, de ezeket könnyű volt eltéríteni a frekvencia zavarásával. Ez ellen azt találták ki, hogy a frekvenciát gyorsan váltogassák az adónál és a vevőnél egyidejűleg, lyukszalag segítségével. Ehhez Antheil főműve (Ballet Mécanique) adta az ötletet, amelyben több gépzongora is szerepel. Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány leírásában is 88 frekvenciát használtak. Ennyi frekvencia egyidejű zavarasához már túl sok energiára lett volna szükség abban az időben, az egyes frekvenciák pedig kiszámíthatatlanok voltak, mivel azok az egyedi lyukszalagok szerint változtak folyamatosan.[17] A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs rendszerként (Secret Communication System) nyújtották be az Országos Feltalálói Tanácshoz (National Inventor's Council) 1940 decemberében. A tanács elnöke, a General Motors kutatási igazgatója Charles E. Kettering vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. A Kaliforniai Műszaki Egyetem egyik elektrotechnika-professzora segítségével előkészítették, majd szabadalmaztatásra terjesztették elő a találmányt. Az Amerikai Szabadalmi Hivatal (United States Patent Office) a 2.292.387-es számon jegyezte be a „Titkos Kommunikációs Rendszert” 1942. augusztus 11-én.

A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő a Sylvania Electronic Systems Division cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először az abban részt vevő hajókon.

Az egyidejű frekvenciaváltást (frequency-hopping) napjainkban a mobiltelefon-rendszereknél, illetve bluetooth-kapcsolatoknál alkalmazzák. A haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civil alkalmazások számára.

Kitüntetések[szerkesztés]

  • 1997-ben az Electronic Frontier Foundation a technika úttörőjének járó kitüntetést adományozta Hedy Lamarrnak.
  • Első női kitüntetettje lett a BULBIE Gnass Spirit of Achievement Bronze Award – Feltalálói Oscar-díjnak. (1997. augusztus 31.)
  • Európában a feltalálók napja november 9-én van, Hedy Lamarr születése évfordulóján.

Hedy Lamarr-díj[szerkesztés]

A díjat a férfiak által uralt híradástechnika területén véghezvitt különleges teljesítményért adományozzák nőknek.[18] Az 5000 eurós fődíjat először Ulla Birnbacher kapta (Grazi Egyetem, Kommunikációs Hálózatok és Műholdas Kommunikáció Intézete). A 2000 eurós utánpótlásdíjjal Simone Winklert jutalmazták (Linzi Egyetem, Híradástechnikai Intézet).

Filmjei[szerkesztés]

  • A pénz az utcán hever (1930)
  • Lindenau asszonya (1931)
  • O.F. úr bőröndje (1931)
  • Nem kell pénz (1931)
  • Extázis (1933)
  • Algír (1938)
  • Olajváros (1940)
  • Trópusi mámor (1939)
  • X. bajtárs (1940)
  • Jöjj, élj velem! (1940)
  • Elveszem ezt az asszonyt! (1940)
  • Ziegfried Girl (1941)
  • Pulham úr (1941)
  • Keresztutak (1942)
  • Kedves csirkefogók (1942)
  • Fehér rakomány (1943)
  • Összeesküvők (1944)
  • Pokoli kísérlet (1944)
  • A mennyei test (1944)
  • Őfensége és a liftes fiú (1945)
  • A különös asszony (1946)
  • Megbecstelenített hölgy (1947)
  • Hagyj élni egy kicsit! (1948)
  • Sámson és Delila (1949)
  • Vörösréz-völgy (1950)
  • Hölgy útlevél nélkül (1950)
  • Kedvenc kémem (1951)
  • Párizsi szeretők (1953)
  • Nőstény (1954)
  • Az emberiség története (1957)
    • Hedy Lamarrt keresem (2004) (dokumentumfilm, archív felvételek felhasználásával)

Források[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Hedy Lamarr témában.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Stephen Michael Shearer: Beautiful: The Life of Hedy Lamarr. Thomas Dunne Books. Macmillan, 2010. ISBN 978-0-312-55098-1
  2. a b c d e f Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  3. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  4. a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  5. a b c d e WikiTree (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  6. a b Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  7. a b Német Nemzeti Könyvtár – Berlin State Library – Bayerische Staatsbibliothek – Osztrák Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  8. Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Bibliographic Agency for Higher Education. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  9. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  10. Svéd Filmadatbázis (több nyelv nyelven). (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  11. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  12. a b c d e NNDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  13. The Independent (brit angol és angol nyelven)
  14. a b Leo van de Pas: Genealogics (angol nyelven), 2003. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  15. KinoPoisk (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  16. Egyes források szerint 1913-ban született, és Orlandóban (Casselberry ennek külvárosának tekinthető) halt meg. (Encyclopædia Britannica, biography.com)
  17. Abelson, Harold, Ledeen, Ken; Lewis, Harry. Blown to Bits: Your Life, Liberty, and Happiness After the Digital Explosion. Addison-Wesley, 278–80. o. (2008). ISBN 978-0-13-713559-2 
  18. http://mobil.derstandard.at/2459922/Hedy-Lamarr-Preis-fuer-Nachrichtentechnikerinnen