Hans Geiger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hans Geiger
1928-ban
1928-ban
Életrajzi adatok
Született1882. szeptember 30.
Neustadt an der Haardt,  Németország
Elhunyt1945. szeptember 24. (62 évesen)
Potsdam,  Németország
Sírhely
  • Neuer Friedhof Potsdam
  • grünwaldi erdőtemető
Születési neve Johannes Wilhelm Geiger
Ismeretes mint
Születési név Johannes Wilhelm Geiger
Nemzetiség német
Állampolgárság német
Iskolái Erlangen-nürnbergi egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Erlangen-Nürnbergi Egyetem
Pályafutása
Kutatási terület radioaktivitás
Tudományos fokozat
  • Ph.D. in applied mathematics (1906)
  • tudományok doktora (fizika, 1906)
Szakintézeti tagság Uránium Klub (1939)
Munkahelyek
Manchesteri Egyetem (1906–1911) Langworthy-professzor asszisztense
Kieli Egyetem (1925–1929) professzor
Tübingeni Egyetem (1929–1936) professzor
Nemzeti Tudományos és Műszaki Intézet (Berlin, 1912–1914) radiológiai laboratórium vezetője
Szakmai kitüntetések
Hughes-érem (1929)
Akadémiai tagság Német Tudományos Akadémia (1937)[1]

Hatással voltak rá
Hatással volt
  • Ernest Marsden
  • John Mitchell Nuttall
  • Walther Müller
  • A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Geiger témájú médiaállományokat.

    Johannes „Hans” Wilhelm Geiger (Neustadt an der Haardt, 1882. szeptember 30.Potsdam, 1945. szeptember 24.) német atomfizikus, feltaláló, egyetemi oktató, a Geiger-féle sugárzásmérő kifejlesztője.

    Pályafutása[szerkesztés]

    Wilhelm Ludwig Geiger indológus öt fiának egyikeként született. Apja az Erlangeni Egyetem professzora volt, és Hans is ezen az egyetemen doktorált fizikából 1906-ban.

    Ezután a Manchesteri Egyetemre ment, ahol Arthur Schuster, az egyetem Langworthy-professzorának asszisztense lett. Schuster 1907-ben nyugdíjba vonult, és a tisztségét átvevő Ernest Rutherford megtartotta asszisztensének Geigert. Első önálló feladataként megbízta azzal, hogy fejlesszen ki olyan eszközt, amellyel meg lehet számlálni a becsapódó alfa-részecskéket. Ez lett a később róla elnevezett Geiger–Müller-számláló első változata. Rutherford utasítására Geiger és a munkáját segítő Ernest Marsden (aki akkor 18 éves egyetemista volt) a számlálóval a különböző (platina-, arany-, alumínium-, ezüst-) fóliákon áthatoló alfa-sugarak szóródását kezdte mérni. Az a legtöbb esetben az általuk várt 2°-on belül maradt, de a kísérletet azonban „elkószáló” részecskék zavarták meg. A két kísérletező arra gondolt, hogy ezeket az üvegcső falának molekulái téríthették el eredeti irányukból. Hiába próbálkoztak azonban az üvegcső különböző módosításaival, az eredmények jottányit sem javultak, ezért a helyes okra ráérző Rutherford utasította őket, hogy próbáljanak a fóliáról visszaverődő alfa-részecskéket találni — ez lett az atommag szerkezetének felismerésében hatalmas előrelépést hozó Rutherford-kísérlet — más néven Geiger–Marsden-kísérlet.[2]

    A Manchesterben kifejlesztett részecskeszámlálót 1928-ban[3] honfitársával és tanítványával, Walther Müllerrel[4] fejlesztette tovább; közös munkájuk eredménye a Geiger–Müller-számláló.

    Még manchesteri évei alatt (1911-ben) John Mitchell Nuttall-lal fölfedezte a kettejükről elnevezett törvényt, amely összefüggést állapít meg a radioaktív anyagok felezési ideje és az általuk kibocsátott alfa-sugarak energiája között.[5]

    Fordítás[szerkesztés]

    • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hans Geiger című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

    Jegyzetek[szerkesztés]

    1. Múlt-kor.hu: 130 éve született a Geiger-Müller számláló feltalálója
    2. Richard Rhodes, 1986: Az atombomba története. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013. ISBN 978-963-530-959-7 p. 57–58.
    3. Új magyar lexikon III. (G–J). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1960. 36–37. o.
    4. História - Tudósnaptár: Müller, Walther
    5. Múlt-kor.hu: 130 éve született a Geiger-Müller számláló feltalálója

    Források[szerkesztés]