Hans Geiger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Hans Geiger
1928-ban
1928-ban
Életrajzi adatok
Született1882. szeptember 30.
Neustadt an der Haardt,  Németország
Elhunyt1945. szeptember 24. (62 évesen)
Potsdam,  Németország
Sírhely Grunewald temető
Ismeretes mint
Születési név Johannes Wilhelm Geiger
Nemzetiség német
Állampolgárság német
Iskolái Erlangen-nürnbergi egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Erlangen-Nürnbergi Egyetem
Pályafutása
Kutatási terület radioaktivitás
Szakintézeti tagság Uránium Klub (1939)
Munkahelyek
Manchesteri Egyetem (1906–1911) Langworthy-professzor asszisztense
Kieli Egyetem (1925–1929) professzor
Tübingeni Egyetem (1929–1936) professzor
Nemzeti Tudományos és Műszaki Intézet (Berlin, 1912–1914) radiológiai laboratórium vezetője
Szakmai kitüntetések
Hughes-érem (1929)
Akadémiai tagság Német Tudományos Akadémia (1937)[1]

Hatással volt
Hatással voltak rá
  • Ernest Rutherford
  • John Mitchell Nuttall
  • A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Geiger témájú médiaállományokat.

    Johannes „Hans” Wilhelm Geiger (Neustadt an der Haardt, 1882. szeptember 30.Potsdam, 1945. szeptember 24.) német atomfizikus, feltaláló, egyetemi oktató, a Geiger-féle sugárzásmérő kifejlesztője.

    Wilhelm Ludwig Geiger indológus öt fiának egyikeként született. Apja az Erlangeni Egyetem professzora volt, és Hans is ezen az egyetemen doktorált fizikából 1906-ban.

    Ezután a Manchesteri Egyetemre ment, ahol Arthur Schuster, az egyetem Langworthy-professzorának asszisztense lett. Schuster 1907-ben nyugdíjba vonult, és a tisztségét átvevő Ernest Rutherford megtartotta asszisztensének Geigert. Első önálló feladataként megbízta azzal, hogy fejlesszen ki olyan eszközt, amellyel meg lehet számlálni a becsapódó alfa-részecskéket. Ez lett a később róla elnevezett Geiger–Müller-számláló első változata. Rutherford utasítására Geiger és a munkáját segítő Ernest Marsden (aki akkor 18 éves egyetemista volt) a számlálóval a különböző (platina-, arany-, alumínium-, ezüst-) fóliákon áthatoló alfa-sugarak szóródását kezdte mérni. Az a legtöbb esetben az általuk várt 2°-on belül maradt, de a kísérletet azonban „elkószáló” részecskék zavarták meg. A két kísérletező arra gondolt, hogy ezeket az üvegcső falának molekulái téríthették el eredeti irányukból. Hiába próbálkoztak azonban az üvegcső különböző módosításaival, az eredmények jottányit sem javultak, ezért a helyes okra ráérző Rutherford utasította őket, hogy próbáljanak a fóliáról visszaverődő alfa-részecskéket találni — ez lett az atommag szerkezetének felismerésében hatalmas előrelépést hozó Rutherford-kísérlet — más néven Geiger–Marsden-kísérlet.[2]

    A Manchesterben kifejlesztett részecskeszámlálót 1928-ban[3] honfitársával és tanítványával, Walther Müllerrel[4] fejlesztette tovább; közös munkájuk eredménye a Geiger–Müller-számláló.

    Még manchesteri évei alatt (1911-ben) John Mitchell Nuttall-lal fölfedezte a kettejükről elnevezett törvényt, amely összefüggést állapít meg a radioaktív anyagok felezési ideje és az általuk kibocsátott alfa-sugarak energiája között.[5]

    Fordítás[szerkesztés]

    Ez a szócikk részben vagy egészben a Hans Geiger című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

    Jegyzetek[szerkesztés]

    1. Múlt-kor.hu: 130 éve született a Geiger-Müller számláló feltalálója
    2. Richard Rhodes, 1986: Az atombomba története. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013. ISBN 978-963-530-959-7 p. 57–58.
    3. Új magyar lexikon III. (G–J). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1960. 36–37. o.
    4. História - Tudósnaptár: Müller, Walther
    5. Múlt-kor.hu: 130 éve született a Geiger-Müller számláló feltalálója

    Források[szerkesztés]