Carlo Rubbia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Carlo Rubbia
Carlo Rubbia 2012.jpg
Született 1934. március 31. (85 éves)[1][2]
Gorizia[1]
Állampolgársága olasz
Foglalkozása
Tisztség
  • Director General of CERN (1989–1993, CERN)
  • Senatore a vita (2013. augusztus 30. – nincs)
Iskolái
Kitüntetései
  • Foreign Member of the Royal Society
  • fizikai Nobel-díj (1984)[3][4]
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1984. november 22.)[5][6]
  • Bakerian Lecture (1985, 1985)[7]
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje (1989)[6]
  • Silver Dirac Medal for the Advancement of Theoretical Physics (1989)
  • honorary doctor of the China University of Mining and Technology (2011)[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Rubbia témájú médiaállományokat.
Carlo Rubbia

Carlo Rubbia (Gorizia, 1934. március 31. –) olasz Nobel-díjas fizikus.

Élete[szerkesztés]

Rubbia Olaszország Friuli-Venezia Giulia régiójában, a szlovén határ közelében fekvő Goriziában született. A középiskola elvégzése után a pisai Scuola Normale fizika karán tanult, ahol diplomáját a kozmikus sugárzással kapcsolatban szerezte meg. 1958-ban az Amerikai Egyesült Államokba ment, hogy szélesítse tudását, és megismerkedjen a részecskegyorsítókkal.

1960 körül visszatért Európába az újonnan alapított CERN-be, ahol a gyenge kölcsönhatás szerkezetét vizsgáló kísérleteken dolgozott. 1970-ben a Harvard Egyetem professzora volt, de továbbra is rendszeresen utazott a CERN-be. 1976-ban javasolta, hogy a CERN-beli szuper proton szinkrotront alakítsák át úgy, hogy benne protont lehessen ütköztetni antiprotonnal ugyanabban a gyorsítógyűrűben, emellett elkészítették a világ első antiproton üzemét. Az ütköztető 1981-ben kezdett el működni, és 1983 januárjában bejelentették, hogy sikerült gyenge kölcsönhatást közvetítő W-bozont sikerült létrehozni és megfigyelni a szuper protonszinkrotron mellett épült UA1 detektorban. Pár hónappal később a nehezebben megfigyelhető Z-bozont is megfigyelték.

A következő évben, 1984-ben Rubbia és Simon van der Meer megosztva megkapta a fizikai Nobel-díjat.

Rubbia tovább dolgozott az UA1-en és a Harvardon 1989-ig. Ekkor elfogadta a CERN főigazgatói posztját, melyet 1993-ig töltött be.

Carlo Rubbia jelenleg az olasz Paviai Egyetem professzora, és az ENEA (az biztonságos erőművek olasz intézete) elnöke. 2013. augusztus 30-án Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök örökös szenátorrá nevezte ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Carlo Rubbia – Facts (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 3.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. The Nobel Prize in Physics 1984 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 3.)
  4. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  5. Dettaglio decorato (olasz nyelven). Presidency of the Italian Republic. (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  6. a b Carlo Rubbia (angol nyelven). Pontifical Academy of Sciences. (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  7. Unification of the electromagnetic and weak forces.
  8. kínai, http://www.moe.gov.cn/s78/A22/xwb_left/moe_829/201802/t20180228_328136.html, Ministry of Education of the People's Republic of China, 2019. április 11.

Források[szerkesztés]