Robert Woodrow Wilson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Robert Woodrow Wilson
Robert W. Wilson (balra) és Arno A. Penzias (jobbra)
Robert W. Wilson (balra) és Arno A. Penzias (jobbra)
Született 1936. január 10. (81 éves)
Houston
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Woodrow Wilson témájú médiaállományokat.

Robert Woodrow Wilson (1936. január 10. –) Nobel-díjas amerikai fizikus, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás egyik felfedezője.

Élete[szerkesztés]

Apja olajkutató volt, aki szabad idejében kedvtelésből rádiókat javított, ezért Robertet már piciny gyermekkora óta érdekelte az elektrotechnika és kiemelten a rádiózás. A középiskolában az átlagosnál jobb, de messze nem kiemelkedő tanuló volt, és 1953-ban éppen csak sikerült bejutnia a Rice Egyetemre. Ottani tanulmányait élvezte, mind jobb eredményeket ért el, és kitüntetéssel végzett, ami után 1957-ben felvették a Kaliforniai Műszaki Egyetemre (Caltech). Ott a Cambridge-ből érkezett vendégelőadó David Dewhirst tanácsára rádiócsillagászattal kezdett foglalkozni, és eközben az ugyancsak Cambridge-ből jött Fred Hoyle tanácsára az állandó állapotú világegyetem elméletének hívévé vált.

1958 nyarán Houstonban feleségül vette Elisabeth Sawint.

Első kutatási témájaként az Owens-völgyi Rádiócsillagászati Obszervatórium távcsövével elkészítette a Tejútrendszer rádiótérképét. Témavezetője eleinte a távcső megépítéséből oroszlánrészt vállaló John Bolton volt; miután Bolton hazautazott Ausztráliába, Maarten Schmidt vette át a munka irányítását. A távcsőhöz a Bell Laboratórium egy mézer erősítőpárt fejlesztett ki, és a mérnökökkel megismerkedve Wilson egyre inkább úgy gondolta, hogy a Ph.D. megszerzése után a Bellnél szeretne elhelyezkedni. Doktori értekezését 1962-ben nyújtotta be.

1963-ban állt munkába a Bell Crawford Hill-i telephelyén, hogy az ottani kürtantennával dolgozzon. Ez időben ott rajta kívül csak egy rádiócsillagász volt: Arno Allan Penzias. A két fiatal szakember közösen kezdett dolgozni, és együttműködésük hosszútávúnak bizonyult.

A felfedezés[szerkesztés]

1978-ban Arno Allan Penziasszal közösen nyerte el (megosztva) a fizikai Nobel-díjat. 1964-ben a Bell Laboratóriumban egy új típusú antennán dolgoztak, és olyan zajforrást találtak, amit sem tudtak se azonosítani, se megmagyarázni, se kiküszöbölni — bár számos módszerrel próbálkoztak. Robret Dicke állapította meg, hogy az ősrobbanásból visszamaradt háttérsugárzást észlelték.

Források[szerkesztés]

  • John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 267 old. ISBN 978 963 252 093 3; ISSN 1586-8419

További információk[szerkesztés]