Bell Labs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bell Labs
Nokia Bell Labs logo.svg
Lucent HQ.gif
Típus
  • magántulajdonban lévő vállalat
  • kutatóintézet
Alapítva 1925
Székhely Murray Hill
Alapító Alexander Graham Bell
Iparág
Tulajdonos Nokia
Forma korlátolt felelősségű társaság
Anyavállalata Alcatel-Lucent
Bell Labs (USA)
Bell Labs
Bell Labs
Pozíció az USA térképén
é. sz. 40° 40′ 59″, ny. h. 74° 24′ 02″Koordináták: é. sz. 40° 40′ 59″, ny. h. 74° 24′ 02″
A Bell Labs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bell Labs témájú médiaállományokat.

A Nokia Bell Labs amerikai ipari kutató és tudományos vállalat a finn Nokia cég tulajdonában. A vállalat székhelye a New Jersey állambeli Murray Hillben található, ezen felül több labort működtetnek szerte a világon.

A Bell Labs kutatói nevéhez fűzhetőek többek között az alábbi felfedezések: rádiócsillagászat, a tranzisztor, a lézer, a fotocella, a CCD, az UNIX operációs rendszer, valamint a B, C, C++, S, SNOBOL, AWK, AMPL programozási nyelvek.

A laboratóriumot a 19. században alapították Western Electric Engineering Department néven, és New Yorkban, a 463 West Streeten volt található. 1960-ban New Jerseybe tette át székhelyét. A Nokia 2016-ban vásárolta meg.

Kezdetek és helyszínek[szerkesztés]

Bell személyes kutatása a telefonnal kapcsolatban[szerkesztés]

1880-ban, amikor a francia kormány Alexander Graham Bellnek adta a Volta-díjat, 50 000 frankot (nagyjából 10 000 dollár akkoriban és nagyjából 280 000 dollár mostani árfolyamon) a telefon feltalálásáért, a pénzt a Volta Labs megalapítására használta Washington D. C.-ben.

A labor a hang terjedésével, rögzítésével és analízisével foglalkozott. A jelentős profitot a laborból Bell a süketség kutatására, a süketséggel kapcsolatos tudás bővítésére használta fel. Ennek köszönhetően megalkotta a Volta Bureau-t, ami Bell apjának a házában volt található, az 1527 35th Street N.W.-ban, Washington D.C-ben. 1889-ben ez a ház lett a vállalat székhelye.

1893-ban Bell egy új épületet épített, amely az 1537 35th Street N.W-en volt található, speciálisan a a labor számára.

A telefon feltalálása után Bell meglehetősen nagy távolságot tartott a Bell-rendszertől úgy általában, de tovább foglakozott a saját kutatásaival.

Bell Labs-helyszínek[szerkesztés]

  • Allentown-Allentown, PA
  • Atlanta-Norcross, GA
  • Centennial Park-Piscataway, NJ
  • Chester-Chester, NJ
  • Columbus-Columbus, OH
  • Crawford Hill-Holmdel, NJ
  • Denver-Denver, CO
  • Grand Forks-MSR-Cavalier, ND
  • Grand Forks-PAR-Cavalier, ND
  • Guilford Center-Greensboro, NC
  • Holmdel-Holmdel, NJ
  • Indianapolis-Indianapolis, IN
  • Indian Hill-Naperville, IL
  • Kwajalein-San Francisco, CA
  • Madison-Madison, NJ
  • Merrimack Valley-North Andover, MA
  • Murray Hill-Murray Hill, NJ
  • Raritan River Center-Piscataway, NJ
  • Reading-Reading, PA
  • Union-Union, NJ
  • Warren Service Center-Warren, NJ
  • Whippany-Whippany, NJ

Kutatások és felfedezések[szerkesztés]

Az 1920-as évek[szerkesztés]

1927-ben Herbert E. Ives sikeresen továbbított nagy hatótávolságú 128-vonalas televíziós képet Herbert Hooverről, Washingtonból New Yorkba. 1928-ban B. Johnson és Harry Nyquist megmérte egy ellenálláson a termikus zajt.

Az 1930-as évek[szerkesztés]

Karl Guthe 1932-ben a Bell Labsban rekonstruálta a földönkívüli rádiójelek észlelésére használt antennát.

1930-ben Karl Jansky lefektette a rádiócsillagászat alapjait, amikor a nagy hatótávú rádióhullámokat tanulmányozta. Felfedezte, hogy a galaxisunk középpontja rádióhullámokat bocsát ki.

1931-ben és 1932-ben Leopold Stokowski vezetésével nagy pontosságú, hosszan tartó felvételeket hoztak létre. 1933-ban sztereó jeleket küldtek és fogadtak Philadelphia és Washington D. C. között.

Az 1940-es évek[szerkesztés]

1947-ben a Bell Labsban feltalálták és megalkották az első tranzisztort.

A korai 1940-es években Russel Ohl feltalálta az első napelemet. 1943-ban Bell kifejlesztette a SIGSALY-t, melyet a második világháborúban használtak a szövetségesek. A brit háborús kódfejtő Alan Turing ebben az időben meglátogatta a Bell Labsot, ahol a rádióüzenetek titkosításán dolgozott, és találkozott Claude Shannonnal.

1947-ben John Bardeen, Walter Houser Brattain és William Bradford Shockley megalkotta a Bell Labs egyik legnagyobb találmányát, a tranzisztort. 1947-ben Richard Hamming megalkotta a Hamming-kódot hibakeresésre és javításra.

1948-ban Claude Shannon kiadta az A Mathematical Theory of Communicationt, az informatika egyik alapművét. A könyv a korábbi Bell-kutatók, Harry Nyquist és Ralph Hartley munkáin alapszik, de azokat nagyban kibővíti.

Az évtized alatt a Bell Labs számos komplex számológépet is készített.

Számítógépek[szerkesztés]

  • I. model: Komplex számokkal való műveletekhez. 1939-ben készült el, és 1940-ben kezdték használni.
  • II. model: 1943 szeptembere, a repülési profilok adatpontjainak interpolálására (a lövegirányító teljesítményvizsgálatához szükséges). Ez a modell bevezette a hibafelismerést (önellenőrzés).
  • III. model: 1944. június, ballisztikus számítógép, ballisztikus röppályák számítására.
  • IV. model: 1945. március, továbbfejlesztett ballisztikus számítógép.
  • V. model: Általános célú elektromechanikus számítógép, amelyből kettő készült, 1946 júliusában és 1947 februárjában.
  • VI. model: 1949, egy továbbfejlesztett V. modell.

Az 1950-es évek[szerkesztés]

Az 1950-es évek az informatikára épülő felfedezések körül forgott. A fő kutatás a bináris kódrendszer megalkotása volt. A fő cél a Bell Labs ellátása volt a legújabb mérnöki fejlesztésekkel.

1954-ben a Bell Labs megalkotta az első modern napelemet.

1956-ban a Bell Labs és kanadai, brit telefonvállalatok közötti közös projekt részeként lefektették az első transzatlanti kommunikációs kábelt Skócia és Új-Fundland között.

1957-ben Max Mathews megalkotta a MUSIC-ot, az egyik első számítógépes programot, amely elektronikus zenét játszott. Robert C. Prim és Joseph Kruskal kifejlesztettek egy új algoritmust, amely forradalmasította a számítógépes hálózatok tervezését.

1958-ban egy tudományos újság Arthur Schawlow és Charles Hard Townestől először írt a lézerről.

1959-ben Mohamed M. Atalla és Dawon Kahng feltalálta a MOSFET-et.

Az 1960-as évek[szerkesztés]

1960 decemberében Ali Javan és munkatársai, William Bennett és Donald Heriot sikeresen működtették az első lézert, meglepő pontossággal és és váratlan színtisztasággal.

1962-ben Gerhard M. Sessler és James Edward Maceo West megalkotott egy elektronikus mikrofont. Szintén 1962-ben a Telstar fellövésével valóra vált John R. Pierce kommunikációs műholdakról szóló elképzelése.

1964-ben Kumar Patel feltalálta a karbon-dioxid lézert, és szintén ekkor mutatták be a Nd:YAG lézert J. E. Geusic által. A Myriam Sarachik által folytatott kísérletek szolgáltatták az első adatot, amely igazolta a Kondo-hatást. A Philip W. Anderson által végzett kutatás a mágneses rendszerek elektroni szerkezetében jobb megértést szolgáltatott a fémekkel kapcsolatban. Ezért a kutatásért 1977-ben Nobel-díjat kapott.

1965-ben Penzias és Wilson felfedezte a kozmikus háttérsugárzást, amiért később, 1978-ban Nobel-díjat kaptak.

Az 1960-as évek közepén Frank W. Sinden, Edward E. Zajac, Kenneth C. Knowlton és A. Michael Noll számítógépes animációs filmeket készítettek. Ken C. Knowlton feltalálta a számítógépes animációs nyelvet, a BEFLIX-et.

1962-ben Noll megalkotta az első digitális számítógépes festményt.

1969-ben Dennis Ritchie és Ken Thompson megalkotta a UNIX operációs rendszert. Ugyancsak 1969-ben Willard Boyle és George E. Smith feltalálták a CCD-t.

Az 1970-es évek[szerkesztés]

1972-ben fejlesztették ki a C programozási nyelvet.

Az 1970-es években egyre több, számítógépekkel kapcsolatos felfedezés történt a Bell Labsban. 1972-ben Dennis Ritchie megalkotta a C programozási nyelvet a B programozási nyelv helyettesítésére, ezen felül Alfred Aho, Peter Weinberger és Brian Kernigan a Bell Labsban megalkotta az AWK programozási nyelvet.

1970-ben A. Michael Noll megalkotott egy tapintható visszajelző rendszert, amely össze volt kötve egy interaktív számítógépes kijelzővel.

1976-ban egy optikaikábel-rendszert teszteltek Georgiában, és 1980-ban bemutatták az első 32 bites egymagos mikroprocesszort, a Bellmac 32A-t. 1982-ben kezdték árulni.

Az 1980-as évek[szerkesztés]

1982-ben Horst Störmer és korábbi Bell Labs-kutatók, Robert B Laughlin és Daniel C. Tsui felfedezték a Hall-effektust, amiért meg is kapták 1998-ban a Nobel-díjat.

1985-ben a C++ programozási nyelv megjelent a fogyasztói piacon. 1979-ben kezdte Bjarne Stroustrup, a C nyelvet továbbfejlesztve, megalkotni a C++ nyelvet.

1984-ben Auston bemutatta az első antennákat pikoszekundumig tartó elektromágneses sugárzás észleléséhez.

1985-ben Steven Chu lézeres hűtés segítségével lassított és manipulált atomokat. Szintén 1985-ben a Bell Labs megkapta a Nemzetközi Technológiai Medált, a több évtizedes fejlesztéshez a modern kommunikációs rendszereken.

Az 1980-as évek alatt a Bell Labsban kifejlesztették a Plan 9 operációs rendszert, kibővítve a UNIX modellt. 1988-ban a TAT-8 lett az első üvegszálas, transzatlanti kommunikációs kábel.

Arthus Ashkin kifejlesztette az optikai csipeszt, amely lézerek segítségével megragad részecskéket, atomokat, vírusokat és egyéb élő sejteket. 1987-ben következett be a nagy áttörés, amikor Ashkin a csipesz segítségével elfogott egy élő baktériumot, anélkül, hogy ártott volna annak. Azonnal megkezdte a biológiai rendszerek kutatását a csipesz segítségével, ami mostanra egy széles körben elterjedt eszköze az élet működésének a kutatására.

Az 1990-es évek[szerkesztés]

1994-ben Federico Capasso, Alfred Cho és Jerome Faist feltalálta a kvantum-kaszkád lézert.

1996-ban Lloyd Harriott és csapata feltalálta a SCALPEL elektronlitográfiát. Dennis Ritchie megalkotta az Inferno operációs rendszert, ami egy fejlettebb Plan 9 volt. Ennek kifejlesztéséhez az akkora új programozási nyelvet, a Limbót használták.

1997-ben elkészítették az addigi legkisebb és használható tranzisztort. 1998-ban feltalálták az első optikai routert.

A 2000-es évek[szerkesztés]

2002-ben Jan Hendrik Schön fizikust kirúgták, miután a munkája hamis adatot tartalmazott. Ez volt az első ilyen eset a Bell Labsban.

2005-ben Jeong. H. Kim lett a Bell Labs elnöke.

2008-ra mindössze négy fizikus maradt a kutatórészlegen, a Nature tudományos folyóirat szerint.

2009-ben Williard Boyle és George Smith megkapták a Nobel-díjat a CCD kifejlesztéséért.

A 2010-es évek[szerkesztés]

2013 februárjában Gee Rittenhouse lett a Bell Labs 12. elnöke.

2014 júliusában a Bell Labs bejelentette, hogy megdöntötték az internet sebességi rekordját az új XG-FAST névre keresztelt technológiájukkal, amely 10 gigabájt per szekundumos sebességet ígért.

2015 áprilisában a Nokia beleegyezett, hogy felvásárolja az Alcatel-Lucent, a Bell Labs anyacégét 16,6 milliárd dollárért. A közös munkájuk első napja 201. január 14-e volt.

2018-ban Arthur Ashkin megkapta a fizikai Nobel-díjat az optikai csipesz és annak a biológiai rendszereken végzett munkája miatt.

A 2020-as évek[szerkesztés]

2020-ban Alfred Aho és Jeffrey Ullman osztoztak a Turing-díjon.

Nobel-díjak, Turing-díjak, Emmy-díjak, Grammy-díj és Oscar-díj[szerkesztés]

Kilenc Nobel-díjat adtak a Bell Labsban végzett munkáért.

  • 1937: Clinton J. Davisson kapta a fizikai Nobel-díjat, amiért igazolta az anyag hullámtermészetét.
  • 1956: John Bardeen, Walter H. Brattain, és William Shockley kapta a fizikai Nobel-díjat az első tranzisztor megalkotásáért.
  • 1977: Philip W. Anderson kapta a fizikai Nobel-díjat az elektronszerkezetekkel kapcsolatos munkája miatt.
  • 1978: Arno A. Penzias és Robert W. Wilson kapta a fizikai Nobel-díjat a kozmikus háttérsugárzás felfedezéséért.
  • 1997: Steven Chu kapta a fizikai Nobel-díjat az atomok lézerrel való hűtéséért.
  • 1998: Horst Störmer, Robert Laughlin és Daniel Tsui kapta a fizikai Nobel-díjat a Hall-effektus felfedezéséért és magyarázatáért.
  • 2009: Willard S. Boyle, George E. Smith kapta a fizikai Nobel-díjat a CCD kifejlesztéséért.
  • 2014: Eric Betzig kapta a kémiai Nobel-díjat a fluoreszenciamikroszkópon végzett munkájáért.
  • 2018: Arthur Ashkin megkapta a fizikai Nobel-díjat az optikai csipesz és annak a biológiai rendszereken végzett munkájáért.

A Turing-díjat öt alkalommal osztották ki a Bell Labsban végzett munkáért.

  • 1968: Richard Hamming kapta az automatikus kódoló rendszerért, a hibakereső és javító kódokért.
  • 1983: Ken Thompson és Dennis Ritchie kapta az UNIX operációs rendszer megalkotásáért.
  • 1986: Robert Tarjan és John Hopcroft kapta adathalmazok és algoritmusok analizálása témakörben elért áttörő eredményeikért.
  • 2018: Yann LeCun, Yoshua Bengio és Geoffrey Hinton a mély tanuláshoz kapcsolódó munkájukért.
  • 2020: Alfred Aho és Jeffrey Ullman kapta.

A Grammy-díjat egyszer kapta meg a Bell Labs.

  • 2006: Technológiai Grammy-díj a kiemelkedő munkáért a kommunikációs szférában.

Az Oscar-díjat egyszer nyerte el a Bell Labs, az egykori AT&T neve alatt.

  • 1937: Oscar-díj a nagy hűségű hangvisszaadáshoz használt hangszórók tervezésében elért tudományos és mérnöki eredményekért.

Elnökök[szerkesztés]

Periódus Az elnök neve Életkora
14. 2021– Peter Vetter
13. 2013–2021 Marcus Weldon született 1968-ban
12. 2013–2013 Gee Rittenhouse
11. 2005–2013 Jeong Hun Kim született 1961-ben
10. 2001–2005 Bill O'Shea született 1957-ben
9. 1999–2001 Arun Netravali született 1946-ban
8. 1995–1999 Dan Stanzione született 1945-ben
7. 1991–1995 John Sullivan Mayo született 1930-ban
6. 1979–1991 Ian Munro Ross 1927–2013
5. 1973–1979 William Oliver Baker 1915–2005
4. 1959–1973 James Brown Fisk 1910–1981
3. 1951–1959 Mervin Kelly 1895–1971
2. 1940–1951 Oliver Buckley 1887–1959
1. 1925–1940 Frank Baldwin Jewett 1879–1949

Híres kutatói[szerkesztés]

Alumni Megjegyzés
Alfred Aho Társszerzője a Dragon Booknak
Ali Javan Feltalálta a gázlézert 1960-ban
Arno Allan Penzias Felfedezte a háttérsugárzást
Arthur Ashkin Felfedezte az optikai csipeszt
Arthur Hebard
Bishnu Atal Kidolgozott újfajta beszédfeldolgozó és beszédfejtő algoritmusokat
Bjarne Stroustrup Kidolgozta a C++ programozási nyelvet
Brian Kernighan Segített megalkotni az UNIX operációs rendszert
Claire F. Gmachl Kifejlesztette a kvantum-kaszkád lézert
Claude Shannon Lefektette az informatika alapjait, megírta a Mathematical Theory of Communicationt
Clinton Davisson Felfedezte az elektrondiffrakciót.
Corinna Cortes A Google kutatórészlegének feje
Daniel Tsui
David A. B. Miller
Dawon Kahng A MOSFET megalkotója
Dennis Ritchie A C programozási nyelv megalkotója
Donald Cox
Douglas McIlroy UNIX operációs rendszert fejlesztette.
Elizabeth Bailey
Eric Betzig Kifejlesztette a fluoreszenciamikroszkópot.
Eric Schmidt
Erna Schneider Hoover
Esther M. Conwell
Evelyn Hu
George E. Smith Félvezetőket vizsgálta.
Gil Amelio Segített feltalálni az első CCD-t.
Harvey Fletcher Elektronikus hangfelvevést kutatta.
Horst Ludwig Störmer
John Hopcroft
Ingrid Daubechies
Jeffrey Ullman A Dragon Book szerzője.
Jessie MacWilliams
Dr. John E. Abate
John Mashey A UNIX kifejlesztésén dolgozott.
John M. Chambers Kifejlesztette az S programozási nyelvet.
John Bardeen
Jon Hall
Ken Thompson
Laurie Spiegel
Margaret H. Wright
Max Mathews A MUSIC program megírója.
Mohamed M. Atalla
Narendra Karmarkar A Karmarkar-algoritmus feltalálója.
Osamu Fujimura
Persi Diaconis
Philip Warren Anderson
Phyllis Fox A DYNAMO programnyelv kifejlesztője.
Richard Hamming Kifejlesztete a Hamming-kódot.
Robert Laughlin
Rob Pike A UNIX fejlesztőcsapat tagja.
Robert Tarjan
Robert W. Wilson Felfedezte a háttérsugárzást.
Steve Bourne
Steven Chu Kifejlesztette az atomok lézerrel való hűtésének eljárását.
Steven Cundiff
Stuart Feldman
Trevor Hastie A gépi tanulás kifejlesztője.
Zhenan Bao Kifejlesztette az első csak műanyag tranzisztort
Walter Houser Brattain
Willard Boyle Feltalálta az elektronikus szemet.
William B. Snow
William Shockley
Yann LeCun
Yoshua Bengio
Edward Lawry Norton A Norton-teória feltalálója.
Maurice Karnaugh Karnaugh-térkép feltalálója.
Warren P. Mason A GT kvarckristály feltalálója.
Sharon Haynie