Georges Charpak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georges Charpak
Georges Charpak 2005-ben
Georges Charpak 2005-ben
Született
1924. augusztus 1.[1][2]
Elhunyt
2010. szeptember 29. (86 évesen)[3][1][2]
Párizs[4]
Állampolgársága
Foglalkozása
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Charpak témájú médiaállományokat.

Georges Charpak (Dąbrowica, 1924. augusztus 1.Párizs, 2010. szeptember 29.) francia fizikus volt, aki 1992-ben fizikai Nobel-díjat kapott a sokszálas proporcionális kamra feltalálásáért.[5]

Élete[szerkesztés]

Lengyelországi zsidó családban született Dabrowicában, a mai Dubrovicában Ukrajna területén.[6] 7 éves korában családjával együtt Franciaországba emigrált. 1941-ben, a német megszállás idején, 17 éves korában a párizsi Szent Lajos Gimnázium speciális matematikai szakának első évfolyamára járt. 1942-ben egy iskolatársa, egy rendőr fia figyelmeztette, hogy családjával együtt közeli letartóztatása várható. Franciaország déli részére menekült és Georges Charpentier álnév alatt Montpellier-ben beiratkozott a Joffre Gimnázium matematikai tagozatára. Belépett az ellenállásba. 1943. augusztus 14-én a Vichy-kormány speciális egységei letartóztatták, Montpellier-ben bebörtönözték és decemberben két évre ítélték. Ekkor átszállították Villeneuve-sur-Lot-ba, a központi börtönbe, ahol 1200 sorstársával együtt ült. A börtönben matematikát és fizikát tanított társainak. 1944. május 30-án a francia hatóságok átadták a németeknek és a dachaui koncentrációs táborba, majd Landsbergbe szállították. 1946-ban megkapta a francia állampolgárságot.[7]

2007-ben megkapta a Becsületrendet tiszti rangban.[7]

Tudományos karrierje[szerkesztés]

1945-től a párizsi École Nationale Supérieure des Mines-ben tanult és 1948-ban kapott bányamérnöki diplomát.[6] 1948-tól a CNRS tudományos munkatársa lett, ahol Frédéric Joliot-Curie mellett dolgozott a Collège de France magfizikai laboratóriumában.[7] Itt kapott PhD-t 1954-ben kísérleti magfizikából.[6]

1959-től 1991-es nyugdíjba vonulásáig volt a CERN munkatársa. 1960-ban részt vet a müon mágneses momentumának megmérésében. 1961–67-ig különböző nemfotografikus szcintillációs számlálók fejlesztésével foglalkozott. [6]

1968-ban elkészült a sokszálas proporcionális kamra fejlesztésével, amiért 1992-ben fizikai Nobel-díjat kapott.[6]

1974-re kifejlesztette a szférikus driftkamrát, amelyet fehérjék röntgendiffrakciós vizsgálatához lehet használni. 1979–89-ig lavinakamrákkal foglalkozott, valamint fotondetektorok alkalmazásával az ionizáló sugárzásokkal való képalkotásban. 1985–91-ig Fermilab kísérletekben vett részt foszforeszkáló lavinán alapuló kamrákkal, valamint a genfi Egyetemi Orvosi Központ biológiai kutatásai számára fejlesztett eszközöket.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]