Georges Charpak
| Georges Charpak | |
 |
|
| Georges Charpak 2005-ben | |
| Született | 1924. március 8.[1] Dubrovytsia |
| Elhunyt | 2010. szeptember 29. (86 évesen)[2][3][4] Párizs[5] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Charpak témájú médiaállományokat.
|
|
Georges Charpak (Dąbrowica, 1924. augusztus 1. – Párizs, 2010. szeptember 29.) francia fizikus, aki 1992-ben fizikai Nobel-díjat kapott a sokszálas proporcionális kamra feltalálásáért.[6]
Tartalomjegyzék
Élete[szerkesztés]
Lengyelországi zsidó családban született Dabrowicában, a mai Dubrovicában Ukrajna területén.[7] 7 éves korában családjával együtt Franciaországba emigrált. 1941-ben, a német megszállás idején, 17 éves korában a párizsi Szent Lajos Gimnázium speciális matematikai szakának első évfolyamára járt. 1942-ben egy iskolatársa, egy rendőr fia figyelmeztette, hogy családjával együtt közeli letartóztatása várható. Franciaország déli részére menekült és Georges Charpentier álnév alatt Montpellier-ben beiratkozott a Joffre Gimnázium matematikai tagozatára. Belépett az ellenállásba. 1943. augusztus 14-én a Vichy-kormány speciális egységei letartóztatták, Montpellier-ben bebörtönözték és decemberben két évre ítélték. Ekkor átszállították Villeneuve-sur-Lot-ba, a központi börtönbe, ahol 1200 sorstársával együtt ült. A börtönben matematikát és fizikát tanított társainak. 1944. május 30-án a francia hatóságok átadták a németeknek és a dachaui koncentrációs táborba, majd Landsbergbe szállították. 1946-ban megkapta a francia állampolgárságot.[8]
2007-ben megkapta a Becsületrendet tiszti rangban.[8]
Tudományos karrierje[szerkesztés]
1945-től a párizsi École Nationale Supérieure des Mines-ben tanult és 1948-ban kapott bányamérnöki diplomát.[7] 1948-tól a CNRS tudományos munkatársa lett, ahol Frédéric Joliot-Curie mellett dolgozott a Collège de France magfizikai laboratóriumában.[8] Itt kapott PhD-t 1954-ben kísérleti magfizikából.[7]
1959-től 1991-es nyugdíjba vonulásáig volt a CERN munkatársa. 1960-ban részt vet a müon mágneses momentumának megmérésében. 1961–67-ig különböző nemfotografikus szcintillációs számlálók fejlesztésével foglalkozott. [7]
1968-ban elkészült a sokszálas proporcionális kamra fejlesztésével, amiért 1992-ben fizikai Nobel-díjat kapott.[7]
1974-re kifejlesztette a szférikus driftkamrát, amelyet fehérjék röntgendiffrakciós vizsgálatához lehet használni. 1979–89-ig lavinakamrákkal foglalkozott, valamint fotondetektorok alkalmazásával az ionizáló sugárzásokkal való képalkotásban. 1985–91-ig Fermilab kísérletekben vett részt foszforeszkáló lavinán alapuló kamrákkal, valamint a genfi Egyetemi Orvosi Központ biológiai kutatásai számára fejlesztett eszközöket.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.nytimes.com/2010/10/03/science/03charpak.html
- ↑ http://www.nytimes.com/2010/10/03/science/03charpak.html
- ↑ Integrált katalógustár, 2014. április 26.
- ↑ data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12335513h
- ↑ Integrált katalógustár, 2014. december 31.
- ↑ Nobel Facts
- ^ a b c d e f Nobel Biographical
- ^ a b c Lycée Joffre Charpac
Források[szerkesztés]
- ↑ Nobel Facts: Georges Charpak - Facts. nobelprize.org
- ↑ Nobel Biographical: Georges Charpak - Biographical. nobelprize.org
- ↑ Lycée Joffre Charpac: Tribulations d’un immigré d’Europe centrale, Georges Charpak. lyceejoffre.net
|
