Hannes Alfvén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hannes Olof Gösta Alfvén
YoungAlfven.jpg
Életrajzi adatok
Született 1908. május 30.
Norrköping
Elhunyt 1995. április 2. (86 évesen)
Djursholm
Sírhely Djursholms Begravningsplats
Nemzetiség svéd
Gyermekek Inger Alfvén
Iskolái
  • Uppsala University
  • Royal Institute of Technology
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Uppsalai Egyetem
Egyéb diplomája Villamosmérnök
Pályafutása
Szakterület plazmafizika
Tudományos fokozat doktori cím (1934)
Szakmai kitüntetések
Nobel-díj (1970)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hannes Olof Gösta Alfvén témájú médiaállományokat.

Hannes Olof Gösta Alfvén (Norrköping, Svédország, 1908. május 30.Djursholm, Svédország, 1995. április 2.) svéd Nobel-díjas plazmafizikus. Villamosmérnöknek tanult, és annak is tartotta magát, mégis fizikát tanított az egyetemen, az elektromágnesség professzora lett a Plazmafizika Tanszéken. Később amerikai egyetemeken dolgozott.

Életrajz[szerkesztés]

Hannes Alfvén 1908-ban Norrköpingben született. Szülei, Johannes Alfvén és Anna-Clara Romanus, mindketten gyakorló orvosok voltak. Nagybátyja, Hugo Alfvén ismert zeneszerző és karnagy volt.

1926-tól Alfvén fizikát és filozófiát tanult az Uppsalai Egyetemen, 1934-ben kapta meg a doktori címet „az ultrarövid elektromágneses hullámok vizsgálatáért”. Még ugyanabban az évben elkezdett oktatni fizika-docensként. 1937-ben állást kapott a stockholmi Fizikai Nobel-Intézetben, majd 1940-ben a Királyi Műszaki Intézet professzora lett az elektromágneses elmélet és az elektromos mérések területén.

1935-ben feleségül vette Alfvén Kerstin Maria Eriksont, Rolf Erikson mérnök és Maria Uddenberg lányát. Öt gyermeket neveltek fel együtt: Cecilia, Inger, Gösta, Reidun és Berenike. Az egyetlen fiú, Gösta orvos lett; Inger újságírónő, egy másik lány pedig ügyvéd.

Alfvén többek között tagja volt a Svéd Királyi Tudományos Akadémiának és a Nemzetközi Tudományos Akadémiának. Azon kevesek közé tartozott, akik egyszerre voltak tagjai az amerikai és a szovjet tudományos akadémiának is. Ellenezte a svéd nukleáris programot. 1967-ben átköltözött a Szovjetunióba, ahol több évig maradt. Később az Egyesült Államokba ment, és elfogadta a Kaliforniai Egyetem (San Diego) által felajánlott állást.[1]

1995-ben halt meg, 86 éves korában.

Az Alfvén-hullámot (a plazma mechanikai hullámait), az Alfvén-sebességet (amivel az Alfvén-hullámok haladnak) és az 1778 Alfvén nevű kisbolygót nevezték el a tiszteletére, ez utóbbit az asztrofizikai teljesítményének elismeréseképpen.

Tudományos élet[szerkesztés]

Jelentős eredményeket ért el a plazmafizikában. Ezek a sarki fénnyel, a Van Allen sugárzási övekkel, a földi mágneses viharokkal, a magnetoszférával, az üstökösök csóvájának kialakulásával, a Naprendszer kialakulásával, és a galaxisokban található plazma dinamikájával (plazma kozmológia) kapcsolatosak.

1937-ben, amíg mások a csillagközi teret vákuumnak gondolták, és úgy vélték, hogy abban elektromos áram nem folyhat, addig ő azzal érvelt, hogy a világűrt plazma tölti ki, ami vezeti az elektromos áramot, és a galaxisoknak is lehet mágneses terük.

1943-ban kidolgozta a napfoltok és a napciklus elméletét.

Miután 1970-ben megnyerte a fizikai Nobel-díjat a magnetohidrodinamika kidolgozásáért, azt mondják, azzal töltötte élete további részét, hogy meggyőzze a a tudósokat, hogy a mágneses tér csak a történet egyik fele, és az elektromos áramok még fontosabb szerepet játszanak a Világegyetemben. 1974-ben műholdak igazolták egyik elméleti munkáját a sarki fény elektromos áramairól, amely Kristian Birkeland korábbi munkáján alapszik: felfedezték a Birkeland-áramokat.

Munkásságára az elméleti eredmények széles körű alkalmazása volt jellemző. A Naprendszer keletkezésére új elméletet dolgozott ki. Ez megoldotta az impulzusmomentum naprendszerbeli eloszlásának évszázados problémáját.[2]

Kitüntetései[szerkesztés]

Ezen kívül a következő kitüntetéseket kapta:

  • Az angol Királyi Csillagászati Társulat aranyérme (1967)
  • Az amerikai Franklin Intézet aranyérme (1971)
  • A szovjet Tudományos Akadémia Lomonoszov-aranyérme (1971)
  • William Bowie-érem (1988)[3]

Publikációi[szerkesztés]

  • Cosmical Electrodynamics (1950)
  • Origin of the Solar System (1953)
  • Cosmical Electrodynamics – Fundamental Principles - Alfvén, Fälthammar (1963)
  • Evolution of the Solar System - Alfvén, Gustaf Arrhenius (1976)

Források[szerkesztés]

  1. Van Nostrand's Scientific Encyclopedia, 2008
  2. Balázs B., Bartha L., Marik M.: Csillagászattörténet Életrajzi lexikon (A-Z). TIT Budapesti Szervezete. 1982.
  3. William Bowie Medal:Recipients (angol nyelven). Honors program. American Geophysical Union. (Hozzáférés: 2015. május 14.)
  • Thomas Hockey (főszerk.) The Biographical Encyclopedia of Astronomers, Springer, 2007, ISBN 978-0-387-30400-7