Lev Davidovics Landau
| Lev Davidovics Landau | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1908. január 9. Baku |
| Elhunyt | 1968. április 1. (60 évesen) Moszkva |
| Sírhely | Novogyevicsi temető |
| Ismeretes mint |
|
| Házastárs | Konkorgyija Tyerentyjevna Drobanceva |
| Szülei | |
| Iskolái |
|
| Tudományos fokozat | a fizikai és matematikai tudományok doktora (1934) |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lev Davidovics Landau témájú médiaállományokat. | |
Lev Davidovics Landau (oroszul: Лев Дави́дович Ланда́у; Baku, 1908. január 22. – Moszkva, 1968. április 1.) Nobel-díjas szovjet elméleti fizikus.
Élete[szerkesztés]
1908. január 22-én született zsidó családban az akkor az Orosz Birodalomhoz tartozó azerbajdzsáni Bakuban. Édesapja, David Lvovics Landau mérnök volt a helyi olajiparban, édesanyja, Ljubov Venyiaminovna Garkavi-Landau orvosként dolgozott. Tizenhárom évesen végezte el a középiskolát, 19 évesen szerzett diplomát a Leningrádi Állami Egyetem elméleti fizika szakán. 1929 és 1931 között Svájcban, Németországban, Angliában és – Niels Bohr tanítványaként – Dániában dolgozott. 1932-től 1937-ig az Ukrán Műszaki-Fizikai Intézet Elméleti Osztályát vezette Harkovban. 1937-ben Landau feleségül vette Kora T. Drobanzevát Harkovból. [1] Fiuk, Igor (1946–2011) elméleti fizikus lett. 1937-ben Moszkvába került, 1962-ig a Szovjet Tudományos Akadémia Fizikai Intézetét vezette.
Tudományos eredményei[szerkesztés]
Landau vívmányai közé tartozik a sűrűségmátrix módszer független együttes felfedezése a kvantummechanikában (Neumann János mellett), a diamágnesesség kvantummechanikai elmélete, a szuperfolyékonyság elmélete, a másodrendű fázisátalakulások elmélete, a Ginzburg–Landau elmélet. a szupravezetés, a Fermi-folyadékok elmélete, a Landau-csillapítás magyarázata a plazmafizikában, a Landau-pólus a kvantumelektrodinamikában, a neutrínók kétkomponensű elmélete, a láng instabilitás magyarázata (Darrieus-Landau instabilitás), valamint az S Landau-egyenletei mátrix szingularitások.
A szuperfolyékony hélium vizsgálatakor sejtette meg a rotonok létezését. A roton egy elemi részecske vagy kvázirészecske. Az ilyen "nem valódi részecskék" egy adott anyaghoz kapcsolódó állapot illetve tulajdonság leírását segítik elő. A rotonok konkrétan a hélium mikroszkopikus örvényszerű gerjesztéseinek leírására alkalmasak. A folyékony hélium viselkedése 2,2 kelvin hőmérséklet alá hűtésekor hirtelen megváltozik, szuperfolyékonnyá válik. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag súrlódás nélkül áramlik át egyik része a kapillárison. A hélium másik fele erősen felmelegszik, mintha a folyadék hideg része távozott volna az edényből. Landau ötlete, amely ma már a kvantumfolyadékok elméletének alapja, azt mondja ki, hogy az ilyen tulajdonságú szuperfolyékony héliumban kétféle hanghullám terjedhet.
Landau pontosan megjósolta mindkét hullám tulajdonságait és közben a szuperfolyékony hélium mikroszkopikus örvényszerű gerjesztéseinek, a „roton”-oknak a tulajdonságait is. Ezeket csak Landau halála után sikerült kimutatni, amikor is egy kísérlet során a héliumon neutronnyalábot engedtek át és neutronsugár elhajlásából világosan kiderült: a rotonok valóban léteznek.
A szuperfolyékonyság matematikai elméletének kidolgozásáért 1962-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Az elmélet a folyékony hélium tulajdonságait számolja 2,17 K (−270,98 °C) alatti hőmérsékleten. [2]
Politikai nézetei, értékrendje[szerkesztés]
1938 áprilisában letartóztatták egy Sztálin-ellenes röplap írásáért, mely a sztálinizmust a német nácizmushoz és az olasz fasizmushoz hasonlította. [3] 1957-ben a KGB az SZKP Központi Bizottsága számára készített terjedelmes jelentés rögzítette Landau nézeteit az 1956-os magyar felkelésről, Vlagyimir Leninről és az általa „vörös fasizmusnak” nevezett jelenségről.[4]
1965 júniusában Lev Landau és Jevszej Liberman levelet tettek közzé a The New York Timesban, amelyben kijelentették, hogy szovjet zsidóként ellenzik az Egyesült Államok beavatkozását a 'Diákharc a szovjet zsidóságért' hivatkozással. .[5]
Halála[szerkesztés]
Landau 1968. április 1-jén, 60 évesen halt bele a hat évvel korábbi autóbalesetben elszenvedett sérülések komplikációiba. A Novogyevicsi temetőben temették el.[6]
Magyar nyelven is megjelent művei[szerkesztés]
- L. D. Landau-J. B. Rumer: Nehéz kérdések – Mi a relativitáselmélet?, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1961, fordította: Abonyi Iván
- L. D. Landau-A. I. Kitajgorodszkij: Fizika mindenkinek (Физика для всех, 1979?), Gondolat Kiadó, Budapest, 1975, fordította: Katona Zoltán
- L. D. Landau-E. M. Lifsic: Elméleti fizika I-X., (Теоретическая физика, 1974), Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1974 és 1988 között több kiadás, Typotex Kiadó Budapest, 2010-2012, szerkesztő: Dr. Marx György (I.-III, V és VII.), továbbá Abonyi Iván, Gálfi László, Geszty Tamás, Moldoványi Gyula, Dr. Nagy Tibor, Oláh Judit és Patkós András
- I. Mechanika, fordította: Boschán Péter, Matolcsi Tamás, Gálfi László, Kunszt Zoltán, Niedermayer Ferenc
- II. Klasszikus erőterek, fordította: Boschán Péter, Gálfi László, Kunszt Zoltán, Niedermayer Ferenc
- III. Kvantummechanika, fordította: Boschán Péter, Matolcsi Tamás, Gálfi László, Kunszt Zoltán, Niedermayer Ferenc
- IV. Relativisztikus kvantumelmélet, fordította: Niedermayer Ferenc, Patkós András
- V. Statisztikus fizika I., fordította: Boschán Péter, Matolcsi Tamás, Gálfi László, Kunszt Zoltán, Niedermayer Ferenc
- VI. Hidrodinamika, fordította: Boschán Péter
- VII. Rugalmasságtan, fordította: Boschán Péter
- VIII. Folytonos közegek elektrodinamikája, fordította: Boschán Péter, Krasznovszky Sándor?
- IX. Statisztikus fizika II., fordította: Patkós András
- X. Kinetikus fizika, fordította: Seres István
Érdekességek[szerkesztés]
1972-ben tiszteletére nevezték el a 2142 Landau kisbolygót.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Petr Leonidovich Kapitsa, Experiment, Theory, Practice: Articles and Addresses, Springer, 1980, ISBN 9027710619, p. 329.
- ↑ (2004) „Lev Davidovich Landau, Soviet physicist and Nobel laureate”. Physics Today 57 (2), 62. o. DOI:10.1063/1.2408530.
- ↑ Музей-кабинет Петра Леонидовича Капицы (Peter Kapitza Memorial Museum-Study), Академик Капица: Биографический очерк (a biographical sketch of Academician Kapitza).
- ↑ 19 December 1957* (no number). The Bukovsky Archives.
- ↑ Yaacov Ro'i, The Struggle for Soviet Jewish Emigration, 1948–1967, Cambridge University Press 2003, ISBN 0521522447 p. 199
- ↑ Obelisk at the Novodevichye Cemetery. novodevichye.com (26 October 2008). Retrieved on 28 January 2012.
Források[szerkesztés]
- Nobel Lectures, Physics 1942-1962, Elsevier Publishing Company, Amsterdam, 1964
- Кора Ландау-Дробанцева. Академик Ландау. Как мы жили
- Gennagyij Gorelik: Lev Landau, Prosocialist Prisoner of the Soviet State Archiválva 2009. december 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk[szerkesztés]
A Landau-Lifsic sorozat magyar nyelven online is elérhető.
