Kozmológiai állandó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kozmológiai állandónak az általános relativitáselméletben az Einstein-egyenletekben megjelenő állandót nevezik. Jele: Λ.

Az Einstein-egyenletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert Einstein 1916-ban alkotta meg a gravitációt leíró általános relativitáselmélet alapegyenleteit:

R_{\mu \nu} -\frac{1}{2}R\,g_{\mu \nu}  = {8 \pi G \over c^4} T_{\mu \nu}

Ezen egyenletek kozmológiai megoldásait 1922-ben találta meg Alexander Friedmann. Einsteinnek nem tetszettek a dinamikus megoldások. A matematikai struktúra megengedte az egyenletek kibővítését egy a metrikus tenzorral arányos taggal, a következő alakban

R_{\mu \nu} -\frac{1}{2}R\,g_{\mu \nu} + \Lambda\,g_{\mu \nu} = {8 \pi G \over c^4} T_{\mu \nu}

Az ebben szereplő arányossági tényezőt, melyet Λ-val jelölünk, szokás kozmológiai állandónak nevezni. E tag bevezetésével bővített egyenleteknek már voltak statikus univerzum megoldásai. Ennek Einstein azért örült, mert az akkori világnézet szerint a világ statikus (változatlan) volt. Hamarosan kiderült azonban, hogy ezen megoldások instabilak. Ezért Einstein később a kozmológiai állandó bevezetését élete legnagyobb tévedésének nevezte.

Értéke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első tudományos cikk, melyben megfigyelési adatokból a kozmológiai állandó nem nulla értékére következtettek, egy magyar kutatócsoport publikációja volt.[1] Paál György, Holba Ágnes, Horváth István és Lukács Béla későbbi cikkekben, további kozmológiai paraméterekre is becsléseket tettek.[2][3] Az 1990-es évek végén a Supernova Cosmology Project és a High-z Supernova Search Csoport kutatói hasonló eredményre jutottak.[4] Mely felfedezésért 2011-ben Saul Perlmuttert, Brian P. Schmidt-et és Adam Riesst Fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Paál, G.; Horváth, I.; Lukács, B.: Astrophysics and Space Science, vol. 191, no. 1, 1992, p. 107-124. doi = 10.1007/BF00644200
  2. Holba, Agnes; Horváth, I.; Lukács, B.; Paál, G.: Astrophysics and Space Science, vol. 198, no. 1, 1992, p. 111-120. doi = 10.1007/BF00644305
  3. Holba, Agnes; Horváth, I.; Lukács, B.; Paál, G.: Once more on quasar periodicities. Astrophysics and Space Science (ISSN 0004-640X), vol. 222, no. 1-2, 1994, p. 65-83 doi = 10.1007/BF00627083
  4. S. Perlmutter et al. (The Supernova Cosmology Project) (1999.). „Measurements of Omega and Lambda from 42 high redshift supernovae”. Astrophysical J. 517 (2), 565–86. o. DOI:10.1086/307221.