Wernher von Braun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Wernher von Braun
1964 májusában von Braun a Marshall Space Flight Center-beli íróasztalánál (Huntsville, Alabama) a kifejlesztett és a készülő modellek makettjeivel
1964 májusában von Braun a Marshall Space Flight Center-beli íróasztalánál (Huntsville, Alabama) a kifejlesztett és a készülő modellek makettjeivel
Született Wernher Magnus Maximilian Freiherr von Braun
1912. március 23.[1][2][3][4][5][6][7][8][9]
Wyrzysk[10]
Elhunyt 1977. június 16. (65 évesen)[2][3][4][5][6][7][8][9]
Alexandria
Állampolgársága
Gyermekei Margrit von Braun
SzüleiEmmy von Braun
Magnus von Braun
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje
  • Rudolf-Diesel-Medaille
  • National Aviation Hall of Fame
  • Honorary doctor of the Technical University of Berlin
  • War Merit Cross
  • Dr. Robert H. Goddard Memorial Trophy (1958)
  • Elliott Cresson Medal (1962)
  • Langley Gold Medal (1967)
  • NASA Distinguished Service Medal (1969)
  • Wilhelm Exner Medal (1969)
  • Werner von Siemens Ring (1975)
  • Nemzeti Tudományos Érem (1975)
Halál oka
Sírhely Ivy Hill Cemetery

Wernher von Braun aláírása
Wernher von Braun aláírása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wernher von Braun témájú médiaállományokat.
Wernher von Braun a Luftwaffe peenemündei kísérleti telepén, 1941-ben.
a Saturn V rakéta első fokozatának hajtőművei előtt
Von Braun 1970-ben

Wernher Magnus Maximilian Freiherr von Braun (Wirsitz, Németország, 1912. március 23.Alexandria, Virginia, USA, 1977. június 16.) német tudós, a náci megtorlófegyverek (Vergeltungswaffe) programjának vezetője,[11] a németországi és az amerikai rakétafejlesztés egyik vezető alakja. Az Egyesült Államokban őt tartják az űrprogram hősének. A második világháború előtt és alatt a Harmadik Birodalom rakétaprogramjának jelentős alakja.

A rakéták elméleti atyja az orosz Konsztantyin Ciolkovszkij volt, az ő elgondolásait fejlesztette tovább Wernher von Braun, aki folyékony hajtóanyagú rakétákban gondolkodott. Az A–4 volt az első rakéta, amely képes volt a világűrt elérni, így nem csoda, hogy 1943-ban a kísérleti rakétákra a világűrt meghódító ember képét festették fel. (1950-ben tették közzé az első ilyen képeket.)

Élete[szerkesztés]

Wernher von Braun Magnus von Braun báró második gyerekeként látta meg a napvilágot. Fiatal korában álmodozó volt, a technikai dolgok érdekelték, az autók, valamint a matematika és a fizika. Doktorátusát is fizikából szerezte a berlini egyetemen.

Egyetemi tanulmányai befejezése után a rakéták iránt kezdett el érdeklődni.

Mivel a Német Birodalomban az 1930-as években kezdtek foglalkozni a rakétafegyverek előállításával, (ezt a versailles-i békeszerződés nem tiltotta), ezért a német hadsereg tagja lett.

Braun és társai ekkor vizsgálták a torlósugár-hajtóműves, és a szilárd, illetve a folyékony hajtóanyagú rakéták megvalósíthatóságát. 1941-ben készítették el az Argus 109 torlósugár-hajtóművet. (Ez lett az alapja a Fi–103 jelű robotrepülőgépnek, amelyet a légierőnél FZG–76-nak – propaganda okokból V–1-nek, Vergeltungswaffe-1-nek (Megtorlófegyver-1-nek), nevezték el. (Az amerikaiak később JB–2 és LTV N–2 néven másolták le, de nem rendszeresítették, az oroszok robotrepülőgépei is erre a prototípusra épültek J–(1-3) kezdettel, de ugyanez volt az alapja az amerikai ALCM és BGM–109 Tomahawk robotrepülőgépeknek is)

Az első folyékony üzemanyagú rakétafegyverek von Braun tervei alapján épültek meg, melyet titokban és folyamatosan tökéletesítettek. A kísérleti eredmények jelentősége miatt a német vezetés önálló kísérleti bázis létrehozását határozta el, így 1936-ban részt vett a Wehrmacht rakétakísérleti központjának létrehozásában (Balti-tenger melletti Peenemünde-ben).

Vezetőjeként az A–1, A–2, A–3, kísérleti rakéták kipróbálása után, 19391942 között fejlesztették ki az A–4 (Aggregat–4) típusú ballisztikus rakétát. (1940-től a Luftwaffe keretében, majd 1943-tól ismét a Wehrmacht keretében). A peenemündei telep bombázása után a gyártást a türingiai Harz hegységben lévő föld alatti sóbánya tárnáiba helyezték át. (A gyakorlati bevetések, két földi alakulat részvételével, 1944. szeptember 8-án kezdődtek meg, az első rakéta a londoni Chiswick kerületben csapódott be.) Az A–4 rakétát az első bevetés után háborús propaganda miatt V–2-nek nevezték.

A háború után ez a rakéta az összes katonai nagyrakéta alapja lett.

1945-ben von Braun mérnökcsapatával és családjával együtt az amerikaiaknak adta meg magát, s magával vitt sok kutatási eredményt is. (Az amerikai hadsereg Németország veresége után ötven láda tervrajzot és több mint száz rakétát vitt magával. Von Braunnal együtt 150 német tudós került Amerikába - köztük az öccse, Magnus von Braun (1919-2003), és Walter Dornberger (1895-1980), a V-2 rakétaprogram fejlesztési igazgatója.)

1945. június 20-án az USA Nemzetbiztonsági Hivatala engedélyezte, hogy von Braun mint rakétaspecialista Amerikába menjen a csapatával. Miután segített az amerikaiaknak a peenemünde-i dokumentumok és más eszközök leltározásában, csapatával Texasba került, Fort Blissbe, El Pasotól északra.

1950-ben von Braun és csapata az alabamai Huntsville-be költözött, ahol von Braun a következő 20 évben dolgozott. Kifejlesztette a Redstone rakétát, mely az első amerikai ballisztikus rakéta alapja lett, a Jupiter rakétacsaládot, mellyel az első mesterséges műholdat küldték a világűrbe (Explorer–1) 1958. január 31-én, valamint a Voyager–1 űrszondát.

A NASA 1958. július 29-én alakult meg, két évvel később pedig megnyílt 1960-ban a NASA Marshall Space Flight Center, a Marshall Űrrepülési Központ, melynek 1960 júliusától igazgatója lett egészen 1970 februárjáig.

A Saturn rakéta, ami később a Holdra juttatta az első embert, hamarosan elkészült, majd kifejlesztették ennek többi változatát is, ami többek között a Skylab űrállomást vitte és állította pályára, és amit az Apollo-program keretében használtak.

1972-ben összetűzésbe került a NASA-val, otthagyta az állását, a marylandi Germantownba ment, a Fairchild Industries elnöke lett.

1977. június 16-án halt meg a virginiai Alexandriában.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ^ a b Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  3. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ^ a b Internet Speculative Fiction Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ^ a b American National Biography. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ^ a b NooSFere author ID. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  11. Peenemünde: A Harmadik Birodalom legnagyobb haditechnikai központja, masodikvh.hu

Irodalom[szerkesztés]

  • Neufeld, Michael J.. Von Braun: Dreamer of Space, Engineer of War. New York: Alfred A. Knopf (2007). ISBN 978-0-307-26292-9. OCLC 83609796 
  • Petersen, Michael B.. Missiles for the Fatherland: Peenemuende, National Socialism and the V-2 missile, Cambridge Centennial of Flight. New York: Cambridge University Press (2009). ISBN 978-0-521-88270-5. OCLC 644940362 
  • Warsitz, Lutz. The First Jet Pilot: The Story of German Test Pilot Erich Warsitz, Trans. Geoffrey Brooks, Barnsley, Yorkshire, England: Pen and Sword Books (2009). ISBN 978-1-84415-818-8. OCLC 244653641  Includes von Braun’s experiments with rocket aircraft.
  • Ward, Bob. Dr. Space: The Life of Wernher von Braun. Annapolis, MD, United States: Naval Institute Press (2005). ISBN 978-1-59114-927-9