Walter Dornberger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Walter Dornberger
Bundesarchiv Bild 146-1980-009-33, Walter Dornberger.jpg
Született 1895. szeptember 6.[1][2][3]
Gießen
Elhunyt 1980. június 27. (84 évesen)[1][2][3]
Sasbach
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái Berlini Műszaki Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Dornberger témájú médiaállományokat.
Dornberger (balra, kalapban) és von Braun, miután megadták magukat a Szövetségeseknek 1945 májusában.

Walter Robert Dornberger (1895. szeptember 6. – 1980. június 27.) német tüzértiszt, vezérőrnagy, tábornok, akinek az életútja átfogta a két világháborút. Ő vezette a német hadsereg fegyver fejlesztési kutatásait a peenemündei kutatóközpontban, a V–2 és más egyéb kutatási programok irányítója.

Születettett Gießen városában, 1914-ben[4] önkéntes szolgálatra jelentkezett, és szolgált a háború végéig. Tüzér hadnagyként 1918 októberében az amerikai csapatok fogságába került, innen kétéves francia hadifogolytáborba került. A fogságát főként magánzárkában töltötte, a többszöri szökési kísérletek miatt.[4] Az 1920-as évek végén befejezte mérnöki tanulmányait kitüntetéssel a Berlin Technical Institute[5] főiskolán, majd 1930 tavaszán,[6] ötéves képzés végeztével MSc gépészmérnök fokozatot szerzett a Technische Hochschule Charlottenburg egyetemen Berlinben.[4][7] Díszdoktori címet 1935-ben kapott 1935-ben Karl Emil Becker ezredestől, egyetemi dékántól.[8]

Rakéta kutatás[szerkesztés]

1930 áprilisában[9] Dornbergert kinevezték a német hadsereg (Reichswehr) Ballisztikai Tanácsának Fegyverzeti Osztályára vizsgálati asszisztensnek a titkos fejlesztésű katonai, folyékony hajtóanyagú, tömeggyártásra alkalmas tüzérségi lőtávolságot meghaladó hatótávolságú rakétafejlesztési programba.[10][11] 1932 tavaszán Dornberger, és az ő parancsnoka (Ritter von Horstig százados), és Karl Emil Becker ezredes meglátogatták a Verein für Raumschiffahrt (VfR)'s által bérelt Raketenflugplatz (rakéta repülőteret) és ott támogatási szerződést kötöttek.[7][8] 1932 december 21-én Dornberger százados látogatásakor a kísérleti rakétahajtómű felrobbant Kummersdorfban, amikor Wernher von Braun megpróbálta begyújtani egy négy méter hosszú rúd végén lángoló benzinnel.[6][7][8]

1933-ban a Heereswaffenamt (Hadsereg Fegyverzeti Osztály) szervezetébe tartozó Waffenamt Prüfwesen (Wa Prüf, Magyar: "Fegyverzet tesztelés") 1/1, részlege megkezdi munkáját dr. Dornberger ezredes vezetésével. Dornberger távozott 1934. október elsején a königsbrücki szilárd hajtóanyagú rakéta kiképző század katonai parancsnokságából.[6] 1937 májusában Dornberger és kilencven fős szervezete áttelepült Kummersdorfból a peenemündei fejlesztő telepre.[12] 1942 szeptemberében kinevezték a V-1 "szárnyas bomba" és a "V-2" rakétafejlesztési programok vezetőjévé.[13] Az első sikeres V-2 rakétaindítás 1942. október 3-án történt, a harmadik kilövési próbán. 1943 július hetedikén reggel a személyes használatú Heinkel HE-111 repülőgépén Dr Ernst Steinhoff[14] von Braun és Dornberger vezérőrnagy Hitler főhadiszállására Führerhauptquartier "Wolfsschanze" repül és másnap Hitler megtekinti a sikeres tesztről készült filmet von Braun magyarázatával, valamint a Watten bunker és a mobil kilövőállványok modelljeit:[15]


1942 október harmadika, az első űrutazás napja, új korszak a közlekedésben...
Egész életemben csak két férfitől kértem bocsánatot. Az első von Brauchitsch tábornagy. Nem hallgattam rá amikor ő újra és újra mondta, milyen fontos kutatásokat végez ön. A második ember pedig ön. Soha nem hittem a munkájának sikerében.

1944 januárjában kinevezték a 191. alakulat parancsnokává, főhadiszállása Saint Germain közelében lévő Maisons-Lafitte-ben volt. Dornberger teljhatalmú irányítója volt a légvédelmi rakéta fejlesztésnek. (Flak E Flugabwehrkanonenentwicklung).[16]

1944 augusztus 8-án leváltják a V-2 fejlesztési program vezetéséből, helyét Hans Kammler veszi át.[17] 1945. január 12-én Albert Speer - Dornberger javaslatára - ezt átalakította a Nagytávolságú Fegyverzeti Bizottsággá a "Dornberger munkacsoportot".[18] 1945 februárjában Dornberger és munkatársait áthelyezték Schwedt-an-der-Oder-ből Bad Sachsa helységbe, majd 1945. április 6-án innen Bajorországba, az Allgäu-hegységben Hindelang közelében levő Oberjoch településre. Itt az Ingeborg-házban volt a háború végéig.[19][20] Mielőtt azonban az hegyek közé települtek Dornberger vezérőrnagy elrejtette a személyes dokumentumait Bad Sachsa,[21] közelében, amit később a 32nd Engineer Regiment talált meg.

1945. május 2-án Dornberger, von Braun és öt ember elhagyta az Ingeborg-házat és Adolf Hitler menlevelével elutaztak Schattwaldba egy kis osztrák faluba. Ekkor éjjel[22] találkoztak a tiroli Reutte[23] felé tartó konvojban közlekedő amerikai csapatokkal. Más források szerint Patton 3. Hadseregével 1945. május 3-án Csehszlovákiában Prága mellett esett fogságba.

Fogsága alatt a "CSDIC Camp 11" táborban az angolok beszervezték, tárgyalásokat folytatott Gerhard Bassenge (GOC Air Defences, Tunis & Biserta) vezérőrnaggyal. Ekkor mondta, hogy ő és Wernher von Braun már 1944 végén már amikor a háború már elveszett, kapcsolatba léptek a General Electric társasággal a portugál német követségen keresztül azért hogy egyezkedjenek a későbbiekről.[24]

Második világháború után[szerkesztés]

1945. augusztus második felében az "Operation Backfire" művelet keretében Cuxhavenből Londonba kísérték a Brit Háborús Bűnöket Kivizsgáló Egység kihallgatására. Ez a V-2 rakétagyártással összefüggő kényszemunkatáborokkal kapcsolatos szerepére irányult. Ekkor két évet egy South Wales-i táborban internálták.[25]

Ezután őt és rakétatudós társait az amerikai állam a "Operation Paperclip" fedőnevű műveletben az Egyesült Államokba szállították, ahol a légierő foglalkoztatta tovább őket irányított rakéta fejlesztési kutatásokkal három évig. 1950-ben elhagyta a légierőt és a Bell Aircraft Corporation alkalmazásában dolgozott 1965-ig néhány fejlesztési programban. Személyes karrierje a társaság alelnöki posztjáig emelkedett. Vezető szerepet játszott az X-15 repülőgép fejlesztési programban és főtanácsadó volt az X-20 Dyna-Soar fejlesztési projektben. Szintén fontos szerepet töltött be olyan projektek és elméletek kidolgozásában, ami az űrrepülőgép megalkotásához vezetett.[26][27][28] Dornberger részt vett a Bell Aircraft Corporation Rascal projektjében ami a világon az első irányított nukleáris levegő-föld rakétafejlesztés volt a Stratégiai Légierő Parancsnokság számára.[29] Az ötvenes években von Braun és még néhányan lemorzsolódtak a munkacsoportból és a USAF számára végeztek fejlesztést a Huntsville-i telepen. Ezek közül a leginkább említésre méltó Krafft Ehricke aki részt vett a Centaur rocket stage megalkotásában és aktívan közreműködött több védelmi projektben.

A visszavonulása után Mexikóban élt, majd később visszatért Németországba. Baden-Württembergi Sasbachban halt meg 1980-ban.

Munkái[szerkesztés]

Díjak és kitüntetések[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Walter Dornberger című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Dornberger témájú médiaállományokat.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ^ a b Internet Speculative Fiction Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ^ a b c McGovern, J. Crossbow and Overcast. New York: W. Morrow, 18. o. (1964) 
  5. Middlebrook, Martin. The Peenemünde Raid: The Night of 17–18 August 1943. New York: Bobs-Merrill, 19. o. (1982) 
  6. ^ a b c Dornberger, Walter. V2--Der Schuss ins Weltall (német nyelven). Esslingan: Bechtle Verlag, 17, 20, 26, 36. o. (1952 -- US translation V-2 Viking Press:New York, 1954)  NOTE: Dornberger's detailed account of the V2 project was one of the first to be published by a major participant.
  7. ^ a b c Ordway, Frederick I., III. The Rocket Team, Apogee Books Space Series. New York: Thomas Y. Crowell, 21, 26, 27, 40. o. (1979). ISBN 0-69001656-5 ; edition for pagerefs unknown; 1979, 1982, 2003, 2008 editions.
  8. ^ a b c Neufeld, Michael J.. The Rocket and the Reich: Peenemünde and the Coming of the Ballistic Missile Era. New York: The Free Press (1995) , pp.  19, 33, 55.
  9. Heashall. Hitler’s Rocket Sites. St Martin's Press, 12. o. (1985) 
  10. Klee, Ernst. The Birth of the Missile: The Secrets of Peenemünde. Hamburg: Gerhard Stalling Verlag, 117. o. [1963] (1965) ; The 1965 translation is Publisher: E. P. Dutton, New York – not Stalling; another translation?; citations may be to German edition; https://books.google.com/books/about/The_birth_of_the_missile.html?id=owgNMSQVl_EC.
  11. Collier, Basil. The Battle of the V-Weapons, 1944-1945. Yorkshire: The Emfield Press, 24. o. [1964] (1976). ISBN 0-7057-0070-4 
  12. Braun, Wernher von. Space Travel: A History. Harper & Row, 45. o. (1985) 
  13. Collier, Basil. The Battle of the V-Weapons, 1944-1945. Yorkshire: The Emfield Press, 20. o. [1964] (1976). ISBN 0-7057-0070-4 
  14. Neufeld 1995, p. 191
  15. Garliński, Józef. Hitler's Last Weapons: The Underground War against the V1 and V2. New York: Times Books, 73, 74. o. (1978) 
  16. Ordway & Sharpe 1979, pp. 61, 214
  17. [1]
  18. Dornberger 1954, p. 260
  19. Ordway & Sharpe 1979, p. 301
  20. Dornberger 1954, pp. 266, 271
  21. McGovern, J. Crossbow and Overcast. New York: W. Morrow, 184. o. (1964) 
  22. Huzel, Dieter K. Peenemünde to Canaveral. Prentice Hall, 187. o. (1960) 
  23. Klee & Merk 1965, p. 110
  24. C.S.D.I.C Report Entitled G.R.G.G. 341 dated 7 August 1945 (summary of Dornberger's revelations)
  25. Ordway & Sharpe 1979, p. 343
  26. Paul Dickson. A Dictionary of the Space Age. Johns Hopkins University Press, 199. o. (2009) 
  27. SP-4402 Origins of NASA Names. NASA
  28. The Space Shuttle Decision. NASA
  29. Sablon hiba: a title paraméter kötelező. 

Külső hivatkozások[szerkesztés]