James Van Allen
| James Van Allen | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1914. szeptember 7. Mount Pleasant |
| Elhunyt | 2006. augusztus 9. (91 évesen) Iowa City |
| Ismeretes mint |
|
| Iskolái |
|
| Tudományos fokozat | |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz James Van Allen témájú médiaállományokat. | |
James Alfred Van Allen dr. (Mount Pleasant, Iowa, 1914. szeptember 7. – Iowa City, 2006. augusztus 9.) amerikai fizikus, tudós.
Életpálya[szerkesztés]
1935-ben az Iowa Egyetem elvégzése után 1939-1942 között a Carnegie Institute, 1942-től a második világháborúban az USA Haditengerészeténél folytatott haditechnikai kísérleteket. 1946-1950-ig a Johns Hopkins Egyetem, 1951-1952-ben Iowa Egyetem tanára, 1953-1954-ben a Princetoni Egyetem munkatársa. 1939-ben professzor. A kozmikus sugárzás tanulmányozására 1949-1957 között több expedíciót vezetett. 1955-ben javasolta, hogy fejlesszenek ki egy tudományos műhold kutatási programot. 1957-1958 között a nemzetközi geofizikai év (NGÉ) kozmikus sugárzási kutatásaiban irányító szerepet vitt. A Szputnyik–1 űrkísérlet hatására felbocsátott Explorer–1 elsődleges célja a kozmikus sugárzás mérése volt, és lehetőleg a dr. James Van Allen által megjósolt, a Földet övező sugárzási öv jelenlétének kimutatása. A tudományos siker hatására további űrprogramokban vett részt. 1985-ben visszavonult az egyetemi oktatástól.
Elismerései[szerkesztés]
- Az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagja.
- elnevezték róla a Van Allen sugárzási övezetet, miután 1958-ban az Explorer–1 felfedezte, az Explorer–3 pedig megerősítette elképzelését a Föld sugárzási övezetéről.
- 1960-ban a Time magazine az év emberének (Man of the Year) választotta.
- 1962-ben Guggenheim-díjat kapott.
- 1977-ben William Bowie-éremben részesült.[1]
- 1989-ben a munkásságát Crafoord-díjjal jutalmazták.[2][3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ William Bowie Medal:Recipients (angol nyelven). Honors program. American Geophysical Union. (Hozzáférés: 2015. május 14.)
- ↑ „A világűr kutatásában elért úttörő eredményeiért, különösen a földmágneses tér által becsapdázott energikus részecskékből képződő Van Allen sugárzási öv felfedezéséért.”
- ↑ The Crafoord Prize 1989 Archiválva 2014. október 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
|
