Supermarine Spitfire

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Supermarine Spitfire
Supermarine Spitfire F Mk XIIs of 41 Sqn.jpg
A RAF 41. vadász-századának „Griffon-púpos” Spitfire Mk XII-esei kötelékeznek

Funkció Vadászrepülőgép
Gyártó Supermarine
Tervező Reginald Joseph Mitchell
Gyártási darabszám 20 351 db

Személyzet 1 fő
Típusváltozatok Supermarine Seafire
Supermarine Spiteful
Első felszállás 1936. március 5.
Szolgálatba állítás 1938.
Méretek
Hossz 9,12 m m
Fesztáv 11,23 m m
Magasság 3,86 m m
Szárnyfelület 22,48 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 2280 kg (Mk I)
3034 kg (Mk XIV) kg
Tömeg üzemanyaggal 2921 kg kg
Max. felszállótömeg 2990 kg kg
Hajtómű
Hajtómű Rolls–Royce Merlin II – 61
(Mk I – Mk XI)
Rolls–Royce Griffon
(Mk XII – Mk 24)
Teljesítmény 775 – 1055 kW (R–R Merlin)
1290 – 1530 kW (R–R Griffon) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 721 km/h (Mk XIVE)
Utazósebesség ~550–600 km/h
Hatósugár 680 – 740 km
(Mk I – Mk XIVE) belső tartályokkal
Legnagyobb repülési magasság 9750 – 13 560 m
(Mk I – Mk XIVE)
Emelkedőképesség 12,9 – 23,3 m/s
(Mk I – Mk XIVE)
Szárny felületi terhelése 119,91 – 207 kg/m²
(Mk VB – Mk XIVE)
Fegyverzet
Beépített fegyverzet
Bombák
  • 2 db 113 kg-os (250 lb) bomba
  • 1 db 227 kg-os (500 lb) bomba
Egyéb függesztmények

A Supermarine Spitfire brit együléses vadászrepülőgép, melyet a Brit Királyi Légierő megrendelésére fejlesztettek ki. A típust a II. világháborúban nagy számban alkalmazták, majd azt követően főként a brit Nemzetközösség tagjainál állt szolgálatban, egészen az 1950-es évek végéig. A Spitfire a legnagyobb darabszámban gyártott szövetséges repülőgéptípus volt, valamint azon két gép közül az egyik, amelyet még a második világégést követően is gyártottak (a másik a Vought F4U Corsair volt, francia megrendelésre).

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Supermarine Spitfire, a repülés történetének egyik legnagyobb legendája nem sokkal a Hurricane után született meg, és első repülését 1936. március 5-én hajtotta végre. A repülőgépet az a Reginald Mitchell alkotta meg, akit világszerte a leggyorsabb gépek- köztük több Schneider-kupa-győztes- tervezőjeként ismertek. Mitchell 1931-ben kezdett el dolgozni egy vadászgépen, a Supermarine Type 224-en, de valószínűleg alábecsülte az igények összetettségét, ezért terve működésképtelennek bizonyult. Az angol konstruktőr ezután úgy döntött, hogy lerövidíti a fesztávot és a géptörzs hosszát, valamint bevonható futóművet alkalmaz. Az így létrejött Type 300 emelkedési sebessége még ekkor sem volt kielégítő, és a problémára csak 1934-ben érkezett megoldás, amikor a Supermarine a Rolls-Royce-szal kötött megállapodást az új típus hajtóművére, a Merlinre, amellyel a Spitfire néven ismertté vált Type 300-at felszerelték. A gép első repülése után a berepülőpilóta, Joseph Summers állítólag így kiáltott fel: "Ne nyúljanak semmihez!"

Szerkezeti felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szárny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A típuson ötféle szárnyat alkalmaztak, melyeket „A”-tól „E”-ig betűztek el. A szárnyak méretei és szerkezeti felépítései alapvetően megegyeztek, eltérés csak a belső fegyverzetben és az üzemanyag tartályok mennyiségében volt. A különféle szárnytípusok jelölése az altípusszám után írt kisbetűvel történt (pl. Mk Vb).[1]

  • A típusú szárny
Ez az alap szárnyverzió, melyben 8 db .303" űrméretű (7.7 mm) M1919 Browning géppuskát szereltek, csövenként 300 db lőszerrel.
  • B típusú szárny
2 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 60 db lőszerrel, valamint 4 db .303" M1919 Browning géppuska csövenként 350 db lőszerrel.
  • C típusú szárny
„Univerzális szárny”, amelybe az A és a B variáció fegyverzetét is be lehetett építeni, illetve 1–1 db 20 mm-es Hispano-Suiza HS.404 gépágyút csövenként 120 db lőszerrel. Megerősítették a főfutókat és 5,08 cm-rel (2 hüvelykkel) előrébb helyezték el. Kialakítottak még 1–1 db fegyverfelfüggesztő csomópontot is a szárnyfelek alatt, melyekre 113 kg-os (250 lb) bombákat lehetett szerelni. Az általánosan alkalmazott fegyverelrendezés a B variáció volt, viszont a gépágyúkhoz csövenként már 120 db lőszert táraztak be.
  • D típusú szárny
Nagy hatótávolságú fotófelderítő bevetésekre készített szárnytípus, amelyben nem volt fegyverzet, helyükre üzemanyagtartályokat szereltek. A Spitfire felderítőgépek ezért védtelenek voltak a német elfogóvadászokkal szemben, egyedüli „fegyverük” a nagyobb szolgálati csúcsmagasság volt.
  • E típusú szárny
"Univerzális szárny" kétféle fegyverzettel:
  • 2 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 120 db lőszerrel és 2 db .50" űrméretű (12,7 mm) M2 Browning nehézgéppuska csövenként 250 db lőszerrel.
  • 4 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 120 db lőszerrel.

Az Mk 21 altípustól a Hispano–gépágyú módosított változatával (Mk V) szerelték a gépeket.

A Mk V sorozattól kezdve több Spitfire-t alacsony magasságú elfogóvadászként vetettek be. A jobb manőverező képesség érdekében csökkentették a gépek szárnyfesztávolságát, leszerelték a szárnyvégek utolsó szekcióit. Ezekre a gépekre gyakran tévesen alkalmazzák az LF (Low-altitude Fighter, magyarul alacsony magasságú vadász) betűszót, ugyanis az LF-altípusokat a Rolls–Royce Merlin motor kis magasságra optimalizált változataival szerelték fel, amelyek között tényleg voltak „rövid” szárnnyal szereltek is, de az LF-változatok többségét a teljes terjedségű szárnyakkal vetették be.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sebességi és magassági rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vannak olyan, eltérő időben írt források, amelyekben a szárnytípusokat nagybetűvel írják. Ennek oka egyelőre nem tisztázott.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Supermarine Spitfire témájú médiaállományokat.
  • Sz. L.: Spitfire-ek az első arab–izraeli háborúban. Haditechnika 1997/3, 45–49.
  • Scutts, Jerry. Spitfire (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.39. ISBN 0-89747-092-3 (1980) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]