He 280

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
He 280
Ohain USAF He 280 page66.jpg

Funkció vadászrepülőgép
Gyártó Heinkel
Tervező Robert Lusser
Sorozatgyártás 1940–1943
Gyártási darabszám 9
Rendszeresítők Luftwaffe

Első felszállás 1940. szeptember 22.
Méretek
Hossz 10,4 m
Fesztáv 12,2 m
Magasság 3,06 m
Szárnyfelület 21,5 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 3215 kg
Max. felszállótömeg 4300 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 × Heinkel HeS.8
Tolóerő 5,9 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 820 km/h
Hatótávolság 370 km
Legnagyobb repülési magasság 10 000 m
Emelkedőképesség 1145 m/perc
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 3 x 37 mm MG151 gépágyú
Háromnézeti rajz
Egy He 280 háromnézeti rajza
Egy He 280 háromnézeti rajza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz He 280 témájú médiaállományokat.

A Heinkel He 280 volt a világ első vadászrepülőgépe, melyet gázturbinás sugárhajtómű hajtott. A gépet Ernst Heinkel magánkezdeményezése hozta létre, aki elkötelezetten kereste a nagysebességű repülés megvalósításának módjait, melynek során sikeresen kipróbálta a He 176 rakétahajtású és a He 178 gázturbinás kísérleti repülőgépet. Műszaki és politikai tényezők szerencsétlen közrejátszása következtében alulmaradt a Me 262 vadászgéppel folytatott versenyben.[forrás?] A típusból mindössze kilenc példány épült meg és egyik sem került tényleges szolgálatba[forrás?].

Fejlesztése[szerkesztés]

A HeS 8A sugárhajtómű beépítése

A Heinkel gyár a He 280 tervein saját elhatározásából kezdett dolgozni, miután a He 178 típust az RLM (Német Birodalmi Légügyi Minisztérium) nem értékelte kellőképpen. Az új repülőgép vezető tervezője Robert Lusser volt, aki a tervezést He 180 jelöléssel 1939 végén kezdte meg. A konstrukció a Heinkel hagyományos vadászrepülőgép törzsét, elliptikus szárnyat és osztott függőleges vezérsíkot kapott. A behúzható orrkerekes futómű biztosította, hogy a talajtól a lehető legkisebb távolságot tartsa.[1] A He 280 pneumatikus működtetésű kilőhető pilótaülésével az első repülőgép, mely ilyen felszereléssel rendelkezett. Tervezték a kabin túlnyomásossá alakítását is.

Az első prototípus 1940 nyarán készült el, de a HeS 8 hajtómű, melynek beépítését tervezték, nem volt még működőképes állapotban. 1940. szeptember 22-én az első felszállást vitorlázó gépként hajtotta végre, a motorgondolákban ballaszt súlyokkal helyettesítve a még fejlesztés alatt álló hajtóműveket.[1] Ezután még hat hónapnak kellett eltelnie, míg 1941. március 30-án Fritz Schäfer levegőbe emelte a második prototípust már a saját hajtóművével. A repülőgépet ezután bemutatták Ernst Udetnek, az RLM fejlesztési szárnya fejének, de csakúgy mint elődje, ez sem keltette fel érdeklődését. Ha Udet jóváhagyta volna a fejlesztést, Heinkel megkaphatta volna azt a pénzügyi fedezet többletet, mely szükséges volt a további munkálatokhoz. Ez megoldhatta volna a sugárhajtóműnél tapasztalt problémákat is. Ez a szűklátókörűség végigkísérte a német, sugárhajtással kapcsolatos fejlesztéseket: az állami segítség a fejlesztések kritikus kezdeti fázisában mindig hiányzott.

Egy 1941-es próbarepülésnél, mely a He 280 és az Fw 190 vadászgépek összehasonlítását célozta, a He 280 négyszer repült végig egy ovális pályán, mialatt az Fw 190 csak háromszor tudott megfordulni. Ernst Heinkel a He 280 számára kisebb sárkányt tervezett, hogy tömege összhangban lehessen az 1941-ben elérhető sugárhajtóművek kisebb tolóerejével. A He 280 legnagyobb tömegét (4296 kg) hasonlították össze a Me 262 7130 kg tömegével (mely utóbbi 1944 késő őszéig nem is kapott megfelelő hajtóművet). A He 280 gyártását el lehetett volna kezdeni 1941 végén és ezzel Németország megőrizhette volna légifölényét, melyet az Fw 190-nek kellett biztosítania és kitölthette volna a hézagot az Fw 190 és a Me 262 között. A HeS 8 hajtómű gyerekbetegségeit a vadászgép gyártásának beindulásáig orvosolni lehetett volna.

Sok kifogás, melyet a He 280 ellen felhoztak, ma már értelmetlennek tűnik. Úgy ítélték, hogy az orrkerekes futómű nem alkalmas a füves vagy sáros repülőtereken, ami viszont általános volt, különösen Oroszországban és Észak-Afrikában. A Me 262 vadászgépet eredetileg hagyományos farkerekes futóművel tervezték, de ez a megoldás megnehezítette a sugárhajtású gépek felszállását. A berepülőpilótáknak rá kellett lépniük nekifutás közben a fékre, hogy felemeljék a gép farkát. Az ötödik prototípuson először próbáltak ki még merev orrkerekes futóművet, melyet a hatodikon behúzhatóra cseréltek, és ez maradt a végleges megoldás is.

A He 280 egyetlen előnye keltette fel a politikai vezetés érdeklődését, nevezetesen az, hogy a hajtómű kerozinnal is üzemelt, mely sokkal olcsóbb finomítási eljárást igényelt, mint a dugattyús motoros repülőgépekhez szükséges nagy oktánszámú benzin. A He 280 jobban eladható lett volna, ha Heinkel hangsúlyozza, hogy hajók elleni támadó repülőgépként is használható. Mivel az R4M rakéták 1944-ig nem voltak gyártásra érettek, a németek 1941-ben kifejlesztették a Nebelwerfer fegyvert, mely egy 150 mm űrméretű tüzérségi rakétavető volt. Ennek csöveit fel lehetett volna szerelni egy sugárhajtású gép szárnyai alá. A német pilóták arra panaszkodtak, hogy a Me 262-ről dobott bombák közül nagyon kevés ért el találatot. Egy előrefelé tüzelő, hátralökés nélküli fegyver sokkal hatásosabb lehetett volna.

A következő évben a fejlesztés lelassult a továbbra is fennálló hajtómű problémák miatt. Elindult egy másik hajtómű, a Heinkel HeS 30 tervezése is, mely egyrészt önmagában is érdekes műszaki alkotás, másrészt a HeS 8 potenciális helyettesítője lett. Időközben alternatív hajtóművek is megfontolást képeztek, többek között az Argus As 014 lüktető sugárhajtómű, mely a hírhedt V-1 robotrepülőgép motorja is volt.[2] (Using as many as eight was proposed.)[3]

1943 végére a harmadik prototípus a HeS 8 javított változatával bemutatásra készen állt. December 22-én egy He 280 és egy Fw 190 vadászgép mérte össze tudását. Itt végre a sugárhajtású gép jelentős sebességi fölénye láttán az RLM érdeklődést mutatott és megrendelést állított ki 20 db, sorozatgyártás előtti kísérleti repülőgépre, melyet később egy 300 darabos széria követett volna.

A folytatódó hajtómű problémák azonban megmérgezték a projektet. 1942-ben az RLM elrendelte, hogy a Heinkel hagyjon fel a HeS 8 és a HeS 30 további próbálkozásaival és minden erőfeszítését a Heinkel HeS 11 hajtómű sokkal fejlettebb (és ennélfogva több meglepetést tartogató) konstrukciójára fordítsa. Időközben az első prototípus hajtóművét lüktető sugárhajtású motorokkal váltották fel,[3] melyeket vontatott repülőgépeken próbáltak ki. A teszt során azonban a rossz időjárás miatt a szárnyak eljegesedtek, mielőtt a hajtóművek próbájára sor kerülhetett volna, és a berepülőpilóta, Helmut Schenk kénytelen volt katapultálni: így ő lett az első ember a világon, aki a katapultülést használta. A katapultálás sikeres volt, viszont a repülőgépet elvesztették és soha nem is találták meg.

Mivel a HeS 011-re még egy darabig várni kellett, Heinkel arra kényszerült, hogy a konkurencia hajtóművét építse be, és választása a BMW 003-ra esett. Sajnos ez a hajtómű is fejlesztési nehézségekkel és időbeli csúszással küzdött, így a második prototípus hajtóművét a Junkers Jumo 004-re cserélték ki, míg a következő három sárkányba a BMW motorokat szánták, melyek nem készültek el a He 280 projekt lezárásáig. A Jumo hajtóművek sokkal nagyobbak és súlyosabbak voltak, mint a HeS 8, melyre a repülőgépet tervezték, és bár a próbarepülések sikeresek voltak (először 1943. március 16-án szállt fel), azonnal nyilvánvaló lett, hogy ez a hajtómű alkalmatlan a géphez. A repülőgép lassabb és általánosságban kevésbé hatékony volt, mint a Me 262.[1]

Alig két héttel később, március 27-én Erhard Milch törölte a programot. A Jumo 004-ekkel szerelt Me 262 minden tekintetben elérte a gép paramétereit, de jobban illeszkedett a sugárhajtóműveihez. Heinkelt utasították a He 280 fejlesztésének leállítására és arra, hogy minden energiáját bombázógépek fejlesztésére és tervezésére összpontosítsa: ez keserűséget okozott neki, mely haláláig kísérte.

Műszaki adatok (He 280 V3)[szerkesztés]

  • Személyzet: 1 fő
  • Hossz: 10,4 m
  • Fesztáv: 12,2 m
  • Magasság: 3,06 m
  • Szárnyfelület: 21,5 m²
  • Üres tömeg: 3215 kg
  • Teljes tömeg: 4280 kg
  • Legnagyobb felszálló tömeg: 4300 kg
  • Sugárhajtómű: 2 db Heinkel HeS.8
  • Tolóerő: 5,9 kN
  • Legnagyobb sebesség: 820 km/h
  • Hatótáv: 370 km
  • Csúcsmagasság: 10 000 m
  • Emelkedési sebesség: 1145 m/p
  • Fegyverzet: 3×20 mm-es MG 151 típusú gépágyú

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c "Janes Fighting Aircraft of World War II" (Random House Group Ltd. 20 Vauxhall Bridge Road, London SW1V 2SA, 1989, ISBN 1851704930), 318 pp.
  2. Dressel, Joachim, Griehl, Manfred, & Menke, Jochen, eds; translated by Dr. Ed Force. Heinkel He 280 (West Chester, PA: Schiffer Military History, 1991), p.15.
  3. ^ a b Dressel, et al., p.15.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinkel He 280 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.