Első generációs vadászrepülőgép

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
A MiG–15 lengyel felségjelzéssel.
Amerikai F–86F Sabre vadászbombázó

Az első generációs vadászrepülőgépek a második világháború és az 1950-es évek közepe között kifejlesztett sugárhajtású vadászrepülőgépek voltak. Ezek a repülőgépek szubszonikusak voltak, azaz még nem tudták átlépni a hangsebességet. A második világháború sok repülőgépével ellentétben már teljesen fémből épültek, nem használtak fel bennük fát vagy textíliát. A világháborúban elterjedt géppuskák helyett szinte kizárólag a nehezebb, de nagyobb tömegű lövedékét messzebbre lőni képes gépágyúk alkották a beépített fegyverzetüket, emellett a szárnyak és a törzs alatt, hasonlóan a világháborús repülőgépekhez, nem irányított rakétákat és bombákat hordoztak. Szárnyuk, a korábban általánosan használt egyenes szárny helyett rendszerint nyilazott volt, ami lehetővé tette a nagyobb sebesség elérését. Első generációs vadászrepülőgépek napjainkban már sehol nem állnak rendszerben.

Jelentős típusok: