Gloster Meteor
| Gloster Meteor | |
 | |
| RDAF Gloster Meteor | |
| Funkció | Vadászrepülőgép |
| Gyártó | Gloster Aircraft Company |
| Gyártási darabszám | 3947 |
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 1943. március |
| Szolgálatba állítás | 1944. |
| Méretek | |
| Hossz | 13,59 m |
| Fesztáv | 11,32 m |
| Magasság | 3,96 m |
| Szárnyfelület | 32,52 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 4846 kg |
| Max. felszállótömeg | 7121 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Rolls-Royce Derwent 8 |
| Tolóerő | 15,6 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 965 km/h |
| Hatósugár | 965 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 13 100 m |
| Emelkedőképesség | 35,6 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 149 kg/m² |
| Tolóerő-tömeg arány | 0,45 elméleti, fékpadi tolóerővel számolva, 50% tüzelőanyag feltöltéssel. |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 4 db 20 mm-es Hispano gépágyú |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| A Meteor F–4 változatának háromnézeti rajza | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gloster Meteor témájú médiaállományokat. | |
A Gloster F.41 Meteor az első Nagy-Britanniában fejlesztett sugárhajtású vadászgép.
Történelmi háttér[szerkesztés]
A sugárhajtóművekkel végzett kísérletek, és az ehhez szervesen hozzátartozó új aerodinamikai és repülőgép technológiai ismeretek magas szintre jutottak a második világháború második felére. Németország és Nagy-Britannia egyaránt képes volt a háború végén a teljes harcértékű és bevetésre alkalmas sugárhajtású gépek gyártására. Németországban ilyen repülőgéptípus volt a Me 262 és az Ar 234.
A Meteor különösen fontos típusnak tekinthető, mert ez volt a második világháború egyetlen brit (és szövetséges) sugárhajtású vadászgépe, amelyet alkalmasnak minősítettek csapatszolgálatra. Az akkori sugárhajtóművek viszonylag kis tolóereje miatt két hajtóművet kellett alkalmazni, de a Meteor, az erőforrást leszámítva, teljesen szokványos sárkánnyal készült el. Még a Me 262-es akkor korszerűnek számító nyilazott szárnya sem volt meg rajta.
Fejlesztés[szerkesztés]
Nagy-Britanniában Frank Whittle volt a sugárhajtó-művekkel végzett kísérletek vezetője. Az első angol sugárhajtású repülőgép, a Gloster E.28/39 kísérleti gép 1941 májusában szállt fel először, és mivel Whittle és a Gloster vállalat egyaránt érdekelt volt ebben, logikus lépés volt, hogy a jövőben is együtt dolgozzanak a sugárhajtású, harci bevetésre is alkalmas repülőgép kidolgozásában. Ez a munka vezetett a Gloster F.41 Meteor létrejöttéhez.
Prototípusok[szerkesztés]
Nyolc prototípust készítettek, és a sorozat ötödik gépe volt az első Meteor, amely 1943 márciusában megtette az első repülést két, körülbelül 680 kp tolóerejű de Havilland Halford H.1 sugárhajtóművel.
Sorozatgyártott változatok[szerkesztés]
A sorozatgyártás húsz Mk.I-es repülőgéppel kezdődött erősebb, 822 kp tolóerejű Rolls-Royce Welland hajtóművekkel. Tapasztalatcsereként az elkészült repülőgépek közül egyet elcseréltek az amerikai Bell YP-59A Aircomet sugárhajtóműves repülőgéppel, az első igazi sugárhajtású amerikai géppel, amely viszont nem érett még meg a csapatpróbákra.
16 Meteor Mk.I-est 1944 júliusában adtak át a RAF 616. századának, így ez lett a világ első katonai egysége, amely szokványos üzemi körülmények között sugárhajtású repülőgépet használt. A század a Meteorokat hamarosan bevetette a német V1-es siklóbombák ellen – kettőt hamarosan meg is semmisítettek (1944. augusztus 4-én) Dél-Anglia felett.
Az első nagyobb sorozatban gyártott modell a Meteor Mk.III-as volt, ezekből 210 hagyta el a Gloster cég üzemét. A sorozatból az első 15 repülőgép Welland, a többi Rolls-Royce Derwent hajtóművekkel készült, és a sorozat utolsó 15 gépén módosították a hajtóműburkolatot.
Két Meteorokkal felszerelt RAF század a Szövetséges 2. Harcászati Légi Hadsereg keretében repült a háború utolsó heteiben az európai kontinens felett, de arról nincs feljegyzés, hogy Meteorral közelharcba kerültek volna valaha is a német sugárhajtású vadászgéppel, a Me 262-essel. A sugárhajtású gépekkel vívott közelharcra még várni kellett, erre csak a koreai háború alatt került sor 1950-től.
Egy Meteort Mk.III-ast 1588 kp-os Derwent hajtóművekkel építettek át. Ez a gép 1945 közepén repült először, és a háború után gyártott Meteor Mk.IV-esek prototípusának tekinthető. Az összes további Meteor fejlesztések már a háború utáni korszakra maradtak. Az új sugárhajtású típus nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a légi háború és a bevetett repülőgépek képe alig néhány év elteltével örökre megváltozzon.
Galéria[szerkesztés]
-
A Gloster Meteor prototípusa múzeumban, 2011-ben. -
A Royal Air Force 616. századának egyik Gloster Meteor F.3 repülőgépe. -
Brit Gloster Meteor F8-as 1986-ban.
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- The Gloster Meteor (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
- Meteor (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.)
|
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
