P–80 Shooting Star

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
P–80 Shooting Star
P-80.jpg
P–80-asok

Funkció vadászrepülőgép, vadászbombázó
Gyártó Lockheed

Első felszállás 1944. január 8.
Szolgálatba állítás 1945
Méretek
Hossz 10,49 m m
Fesztáv 11,81 m m
Magasság 3,43 m m
Szárnyfelület 22,07 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 3819 kg kg
Max. felszállótömeg 7646 kg kg
Hajtómű
Hajtómű Allison J33–A–35 (P/F–80C)
Tolóerő 24 kN kg
Repülési jellemzők
Max. sebesség 956 km/h
Hatósugár 1328 km
Legnagyobb repülési magasság 14 265 m
Emelkedőképesség 1524 m/min
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 6 db 12,7 mm-es géppuska
Nem irányított rakéták 8 db a szárnyak alatti függesztményeken
F-80C Shooting Star

A P–80 Shooting Star volt az Amerikai Egyesült Államok első rendszerbe állított sugárhajtású vadászrepülőgépe.

Fejlesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A P–80-as tervezését 1941 elején kezdte el a Lockheed, azonban megfelelő hajtómű hiányában a munkát fel kellett függeszteni. Azt csak két évvel később, 1943 nyarán tudták folytatni, amikor az amerikaiak rendelkezésére állt az angol fejlesztésű De Havilland Goblin 13,8 kN tolóerejű hajtómű. Az XP–80 azonban csak 1944. január 8-án emelkedett először a levegőbe. A második prototípusba, az XP–80A-ba már a General Electric nagyobb tolóerejű hajtóművét, az I–40-t szerelték be. A tesztek során 800 km/h körüli sebességet értek el, így nem csak az akkor szolgálatban álló dugattyús motoros vadászrepülőgépeknél, de az angol Gloster Meteornál is gyorsabb volt. A típusból fejlesztették ki a sikeres T–33-as kétüléses kiképző repülőgépet, amely a későbbi F–94 fejlesztéséhez szolgált alapul.

Szolgálatba állítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első szériás gépeket gyorsan hadrendbe állították. 1945-ben, a második világháború vége előtt Olaszországban vetették be, ahol az elképzelt ellenfelük a Me 262 lett volna, de harci cselekményben már nem vettek részt. Az első, kizárólag P–80-asokkal felszerelt alakulatot 1945 novemberében állították fel. Első komolyabb feladatukra a berlini légihíd idején került sor, ekkor a szövetségesek szállító repülőgépeit zavaró szovjet vadászgépeket kellett elhárítaniuk. Ebben az évben az USA légiereje megváltoztatta a repülőgépek jelzését, így lett a P–80-asból F–80.

Két év múlva az F–80-asoknak Koreában kellett helytállniuk, ekkor a típusból már a harmadik szériát, a F–80C-t gyártották. A korábban gyártott gépekből is átépítettek néhány darabot erre a változatra, amely már katapultüléssel, és lerobbantható kabintetővel rendelkezett.

A koreai háborúban eleinte vadász feladatokat láttak el, amíg nem állt megfelelő mennyiségben rendelkezésre F–86 Sabre és F–94 Starfire, később pedig főleg vadászbombázóként alkalmazták őket.

Főbb alkalmazók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Crosby, Francis: Vadászrepülők, Zrínyi Kiadó, 2003
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz P–80 Shooting Star témájú médiaállományokat.