P–80 Shooting Star

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
P–80 Shooting Star
P–80-asok
P–80-asok

Funkció vadászrepülőgép, vadászbombázó
Gyártó Lockheed
Tervező Kelly Johnson
Gyártási darabszám 1732

Első felszállás 1944. január 8.
Szolgálatba állítás 1945
Méretek
Hossz10,49 m
Fesztáv11,81 m
Magasság3,43 m
Szárnyfelület22,07 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg3819 kg
Max. felszállótömeg7646 kg
Hajtómű
Hajtómű Allison J33–A–35 (P/F–80C)
Tolóerő 24 kN/kg
Repülési jellemzők
Max. sebesség 956 km/h
Hatósugár 1328 km
Legnagyobb repülési magasság 14 265 m
Emelkedőképesség 1524 m/min
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 6 db 12,7 mm-es géppuska
Nem irányított rakéták 8 db a szárnyak alatti függesztményeken
Háromnézeti rajz
F-80C.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz P–80 Shooting Star témájú médiaállományokat.

A P–80 Shooting Star volt az Amerikai Egyesült Államok első rendszerbe állított sugárhajtású vadászrepülőgépe.

Fejlesztése[szerkesztés]

A P–80-as tervezését 1941 elején kezdte el a Lockheed, azonban megfelelő hajtómű hiányában a munkát fel kellett függeszteni. Azt csak két évvel később, 1943 nyarán tudták folytatni, amikor az amerikaiak rendelkezésére állt az angol fejlesztésű De Havilland Goblin 13,8 kN tolóerejű hajtómű. Az XP–80 azonban csak 1944. január 8-án emelkedett először a levegőbe. A második prototípusba, az XP–80A-ba már a General Electric nagyobb tolóerejű hajtóművét, az I–40-t szerelték be. A tesztek során 800 km/h körüli sebességet értek el, így nem csak az akkor szolgálatban álló dugattyús motoros vadászrepülőgépeknél, de az angol Gloster Meteornál is gyorsabb volt. A típusból fejlesztették ki a sikeres T–33-as kétüléses kiképző repülőgépet, amely a későbbi F–94 fejlesztéséhez szolgált alapul.

Szolgálatba állítása[szerkesztés]

Az első szériás gépeket gyorsan hadrendbe állították. 1945-ben, a második világháború vége előtt Olaszországban vetették be, ahol az elképzelt ellenfelük a Me 262 lett volna, de harci cselekményben már nem vettek részt. Az első, kizárólag P–80-asokkal felszerelt alakulatot 1945 novemberében állították fel. Első komolyabb feladatukra a berlini légihíd idején került sor, ekkor a szövetségesek szállító repülőgépeit zavaró szovjet vadászgépeket kellett elhárítaniuk. Ebben az évben az USA légiereje megváltoztatta a repülőgépek jelzését, így lett a P–80-asból F–80.

Két év múlva az F–80-asoknak Koreában kellett helytállniuk, ekkor a típusból már a harmadik szériát, a F–80C-t gyártották. A korábban gyártott gépekből is átépítettek néhány darabot erre a változatra, amely már katapultüléssel, és lerobbantható kabintetővel rendelkezett.

A koreai háborúban eleinte vadász feladatokat láttak el, amíg nem állt megfelelő mennyiségben rendelkezésre F–86 Sabre és F–94 Starfire, később pedig főleg vadászbombázóként alkalmazták őket.

Főbb alkalmazók[szerkesztés]

 Amerikai Egyesült Államok
 Brazília
    • Brazil Légierő Brazil Légierő – 33 db F–80C változatot vásárolt 1958-tól. A gépek 1973-ig álltak szolgálatban.
 Peru
 Chile
 Kolumbia
 Ecuador
 Uruguay
 Jugoszlávia

Források[szerkesztés]

  • Crosby, Francis: Vadászrepülők, Zrínyi Kiadó, 2003