Ugrás a tartalomhoz

Me P.1101

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Messerschmitt Me P.1101
Messerschmitt Me P.1101 modellje
Messerschmitt Me P.1101 modellje

FunkcióLégifölény vadászrepülőgép prototípus
GyártóMesserschmitt
TervezőWilly Messerschmitt
Gyártási darabszám1

Személyzet1 fő
TípusváltozatokMe P.1101 V1
Első felszállássoha nem repült (sugárhajtóművel)
Szolgálatba állításnem állították soha hadrendbe
Méretek
Hossz8,98 m
Fesztáv8,06 m
Magasság3,5 m
Szárnyfelület13,6 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg2594 kg
Tömeg üzemanyaggal4064 kg
Max. felszállótömeg4500 kg
Hajtómű
Hajtómű1 db Junkers Jumo 004 B-1
Tolóerő8,8 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség980 km/h (Mach 0.8)
Hatósugár1500 km
Legnagyobb repülési magasság12 000 m
Emelkedőképesség22,2 m/s
Fegyverzet
Beépített fegyverzet
Nem irányított rakéták 4 db X-4 levegő-levegő rakéta a sorozatgépeken
A Wikimédia Commons tartalmaz Me P.1101 témájú médiaállományokat.
Messerschmitt P.1101

A Messerschmitt P.1101, egy együléses, egyhajtóműves vadászgép volt a válasz az 1944. júliusi Védelmi Vadászgép Programra. E program a második generációs sugárhajtóműves vadászgépek kifejlesztésére keresett megoldást a Harmadik Birodalom számára. Egyik legjellegzetesebb tulajdonsága az a fejlesztés volt, amely a P.1101 prototípust alkalmassá tette a szárnynyilazás állásszögének repülés előtti fokozatos megváltoztatására. Ez a fejlesztés meghatározó volt a későbbi változtatható szárnynyilazású repülőgépek kifejlesztésénél, úgy mint a MiG–23, Bell X–5, vagy a F–111, és az F–14 Tomcat esetében.

Tervezés és fejlesztés

[szerkesztés]

A Messerschmitt tervező iroda mindössze 9 nap alatt készített el egy előzetes papír-tervet az 1944. július 15-ei Védelmi Vadászgép-re kiírt pályázat tervezői előírásainak figyelembevételével. A terv neve: Me P.1101 volt. A repülőgép egy rövid és széles-törzsű, háromkerekű futóművel ellátott, középszárnyas gép lett. A repülő szárnyainak nyilazása 40 fokos volt, de ezt a földön 26 fokot felölelő tartományban ki lehetett téríteni, így 35, illetve 45 fokos szárnynyilazást is be lehetett állítani a repülés megkezdése előtt. A He S 011 sugárhajtómű került beépítésre az egyhajtóműves felépítményű törzsbe.

1944 augusztusára a papírtervből egy ügyesen megvalósított repülőgép kezdett formát ölteni. Meghosszabbították és pontosították a törzset. Kúp alakú formatervet kapott a pilótafülke. A szárnyak kettős nyilazását elhagyták azzal, hogy korábbi Messerschmitt tervekből átvették és a Me P.1101 terveibe belefoglalták a Me 262 vezérsíkját is. A terveket később további fejlesztések követték. A szárnyakat valamint a törzsprofilt számos szélcsatornás kísérletnek vetették alá. Ezek eredményei alapján a terveket újra átdolgozták. A módosítások után a tervezési fázist befejezettnek nyilvánították. Ennek eredményeként egy gyártásra kész, alapos és mindenre kiterjedően tesztelt repülőgép jött létre. A tervezőiroda 1944 november 10-én befejezettnek tekintette a munkát és 1944 december 4-én nekifogtak a gép gyártásához szükséges anyagok kiválasztásához.

Prototípus gyártása

[szerkesztés]

A legrosszabb háborús körülmények között, de elkezdődött a prototípus elkészítése. Ezzel párhuzamosan elvégezték a szobajöhető alkatrész-alapanyagok kiválasztását. Ennek ismeretében statisztikai számításokat végeztek a gyártás alapanyagigényének megállapításához: úgy mint szárnyak, törzs, futómű és avionika. Mind a 35, mind a 45 fokos állású szárnyilazását szándékukban állt kipróbálni. Kezdetét vette a V1 nevű prototípus gyártása. Az első repülést 1945 júniusára tervezték a Messerschmitt bajorországi, oberammergaui komplexumában.

A P.1101 V1 prototípus dúralumínium törzset kapott, valamint megtartották az Me 262 vezérsíkját. Ahogy korábban is tervezték, a szárny 30, 40, és 45 fokban állítható lett, megnyitva ezzel a variaszárnyú repülőgépek tervezése és kifejlesztése felé vezető rögös utat. A futómű a törzsbe húzódott vissza, és a pilótafülke lekerekített formatervet kapott. Ezáltal jobb körkörös kilátás nyílt annál, mint amit az eredeti követelménylista előírt. A prototípust Jumo 004B sugárhajtóművel egészítették ki, mely könnyen helyettesíthető volt a sokkal erősebb HeS 011 hajtóművel. A repülőgép erősen páncélozott és -korához képest kiemelkedően forradalmi újításként- túlnyomásos pilótakabint kapott .

A háború után

[szerkesztés]

Az amerikai gyalogos egységek 1945. április 29-én fedezték fel az Oberammergau-i komplexumot. Ekkorra a V1 prototípusa hozzávetőlegesen 80%-ban már elkészült. A gépet, ami eredetileg a közeli alagútban volt elrejtve, lefoglalták és az összes dokumentumot elkobozták. A Messerschmitt főtervezőmérnöke, Woldemar Voight valamint Robert J. Woods a Bell Aircraft-tól azért lobbizott, hogy a P.1101 V1 1945 júniusáig készüljön el, de ez meghiúsult néhány kritikus dokumentum elpusztulása miatt.[forrás?]

A prototípust végül átszállították a Bell Aircraft Művekbe Buffaloba 1948-ban. A szállításkor a repülőgép összetört. A törött Me P.1101 V1 repülőgép még ép alkatrészeinek egy részét a Bell felhasználta a Bell X–5 repülőgép-prototípus építésekor annak alapjául. Ez lett az első repülőgép, melynek a szárnynyilazása nem csak a földön, de repülés közben is változtatható volt, és külsőre lényegében megegyezett a Messerschmitt P.1101 V1-gyel (már csak a felhasznált alkatrészek miatt is). Az 1950-es években a P.1101 maradványait szétszerelték.

Források

[szerkesztés]
  • Winchester, Jim. "Bell X-5." Concept Aircraft: Prototypes, X-Planes and Experimental Aircraft. Kent, UK: Grange Books plc., 2005. ISBN 978-1-84013-809-2.

További információk

[szerkesztés]