He 176

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
He 176
Heinkel he 176 san diego air and space museum.jpg

Gyártó Heinkel Flugzeugwerke
Háromnézeti rajz
Heinkel He 176.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz He 176 témájú médiaállományokat.

A Heinkel He 176 egy német rakétahajtású repülőgép volt. Ez a kísérleti repülőgép volt a világon az első, melyet kizárólag folyékony üzemanyaggal működő rakéta hajtott. Első repülését rakétahajtással 1939. június 20-án hajtotta végre Erich Warsitz berepülőpilóta. A gép elkészítése a Heinkel társaság magánvállalkozása volt Ernst Heinkel vezetésével a nagysebességű repülés tanulmányozása céljából. A repülőgép teljesítménye nem volt kiemelkedő, de alkalmas volt a rakétahajtású repülés elvének igazolására.

Tervezés és fejlesztés[szerkesztés]

Az 1920-as évek alatt német kaszkadőrök szilárd hajtóanyagú rakétákkal hajtott gépkocsikkal, motorkerékpárokkal, vasúti kocsikkal, szánokkal és 1929-től repülőgépekkel kísérleteztek. Ilyenek voltak az Alexander Lippisch Entéje és Fritz Opel RAK.1 vitorlázó repülőgépe, melyek rakéta-segédhajtást is kaptak. A szilárd hajtóanyagú rakéták nagy hátránya azonban, hogy tolóerejük nem szabályozható és a rakéták üzeme nem állítható le, ha egyszer beindították.

Az 1930-as évek vége felé Wernher von Braun rakétafejlesztő csapata Peenemündében repülőgépekbe szerelt folyékony hajtóanyagú rakétamotorokat. Heinkel lelkesen támogatta tevékenységüket, rendelkezésre bocsátva egy He 72, majd később két He 112 típusú repülőgépet a kísérletekhez. 1937. elején ez utóbbiak közül egy saját eredetileg beépített dugattyús motorja segítségével szállt fel, majd leállították a motort és beindították a rakétahajtást. Ekkortájt kísérletezett Hellmuth Walter hidrogén-peroxid hajtású rakétamotorral, mely könnyű és egyszerű konstrukció volt és alkalmasnak látszott repülőgép hajtóműként való felhasználásra.

A He 176 az új Walter motor kipróbálásához készült. A gép kis, egyszerű felépítésű szerkezet lett, majdnem teljesen fából készült, de fejlett technológiájú, teljesen zárt pilótafülkével rendelkezett, mely egyetlen darabból készült átlátszó orr-részből állt, melyen keresztül jól látható voltak a rudazatos oldalkormány pedáljai, valamint egy ugyancsak átlátszó felső ablakból, mely levehető volt és ezen keresztül juthatott be és ki a pilóta a gépbe. A futómű a hagyományos és orrfutókerekes konstrukció kombinációja volt. A fő futókerekeket a törzsbe lehetett behúzni hátrafelé, az áramvonalas burkolattal ellátott orrkerék mereven volt beépítve, a farokkerék szintén behúzható volt.[1] A repülőgép teljes orr-része a pilótafülkével együtt sűrített levegő segítségével leválasztható volt. Leválasztás után az orr részt fékező ernyő lassította le, melyre azért volt szükség, hogy a kabintető kinyitásához szükséges erőt csökkentse, majd a pilóta kimászhatott és hagyományos ejtőernyővel ereszkedhetett le a földre.[2]

Heinkel bemutatta a repülőgépet a Birodalmi Légügyi Minisztériumnak, de a hivatalos szervek érdeklődésének hiánya oda vezetett, hogy felhagyott a további fejlesztéssel. A He 176-ból mindössze egyetlen példány épült, melyet a program törlése után átvittek a Berlini Légügyi Múzeumba, ahol 1943-ban megsemmisült egy légitámadás alkalmával.[2]

Mielőtt törölték volna a programot, felmerült egy sokkal fejlettebb rakéta-repülőgép ötlete is, melyet szintén He 176-tal jelöltek, de ennek részletes megtervezésére már nem került sor.

Németország a második világháború folyamán végül is használt rakétahajtású vadászrepülőgépet, az Me 163-at, melyet a Walter gyár továbbfejlesztett rakétamotorja hajtott, de ez a konkurens Messerschmitt cég gyártmánya volt.

Adatai[szerkesztés]

  • Személyzet: 1 fő
  • Hossz 5,2 m
  • Fesztáv 5,0 m
  • Magasság 1,5 m
  • Szárnyfelület 5,4 m²
  • Üres tömeg: 900 kg
  • Teljes tömeg: 1620 kg
  • Hajtómű: 1 db HWK RI-203 rakétahajtómű
  • Tolóerő: 5,9 kN
  • Legnagyobb sebesség: 345 km/h (750 km/h tervezett)
  • Hatótáv: 95 km (tervezett)
  • Magasság: 9000 m (tervezett)
  • Emelkedési sebesség: 60,6 m/s
  • A motor kiégési ideje: 50 s

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1]
  2. a b Tuttle, Jim. Eject! The Complete History of U.S. Aircraft Escape Systems. St. Paul, Minnesota: MBI Publishing Company, 2002. ISBN 0-7603-1185-4.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinkel He 176 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.