Ugrás a tartalomhoz

Kemoterápia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kemoterápiás szerek (1993)

A kemoterápia általános értelemben az a gyógyító eljárás, amelynek során vegyszerek testbe juttatásával a betegséget okozó mikroorganizmusok vagy sejtek egy csoportja elpusztítható. Legismertebb alkalmazási köre az onkológián belül a rosszindulatú rákos daganatok eltávolítását célzó terápia, de a farmakológiában gyakran utalnak a kifejezéssel az antibiotikumok egy meghatározható csoportjára is (antibakteriális kemoterápia). A daganatos betegeknek adott kemoterápiás kezelés történhet gyógyító (kuratív) célzattal, de lehetséges, hogy csak a beteg életminőségét vagy élethosszát kívánják javítani vele (palliatív kezelés). Kemoterápiát alkalmazhatnak önmagában, vagy adjuváns kezelésként, azaz más eljárásokkal (pl. sugárkezelés, műtét) kombinálva is.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Sidney Farber, akit a modern kemoterápia atyjaként tartanak számon[1]

Az első korszerű kemoterápiás antibakteriális ágens a Paul Ehrlich által a szifilisz gyógyítására 1909-ben kifejlesztett Salvarsan (arzfenamin) volt.[2] Ezt olyan, széles körben elterjedt szintetikus vegyületek követték, mint az Alexander Fleming nevéhez fűződő penicillin (1928) vagy a Gerhard Domagk által kikísérletezett szulfonamidok (1932).

Rákos megbetegedések gyógyítására először a 20. század elején használtak kemoterápiás szereket. Az első világháború során harci gázként használt mustárgázról kiderült, hogy meggátolja a normális vérképzést, mivel a gáztámadások áldozatainál jelentős fehérvérsejtszám-csökkenést tapasztaltak.[3] A mustárgázhoz hasonló mustárnitrogéneket a második világháború alatt vizsgálták. Mivel ezek is hatékonyan gátolták a gyorsan osztódó csontvelői sejteket, felmerült, hogy a rákos sejtek ellen is hatékonyak lehetnek. 1942-ben limfómás betegeknek intravénásan adtak mustárnitrogén típusú vegyületeket, melyekkel jelentős javulást értek el.[4] Az első gyógyszerként alkalmazott mustárnitrogén a meklóretamin volt.

A mustárnitrogének után a következő nagy előrelépés az első antimetabolit, a metotrexát daganatellenes hatásának felismerése volt. Sidney Farber, a Harvard Egyetem patológusa a folsav hatását vizsgálta leukémiás betegségekben. Akut limfoblasztos leukémiában (ALL) szenvedő gyerekeknek folsavat adva korábban a betegség súlyosbodását tapasztalták.[5] Farber a folsavhoz hasonló szerkezetű aminopterint (a metotrexáthoz hasonló vegyület) adott ALL-es betegeknek. A folsav antagonista aminopterin meggátolta a folsavat igénylő enzimek működését, és hatására jelentős javulás következett be, bár az elért hatás csak átmeneti volt.[6] Az ugyanakkor világossá vált, hogy a folsavat semlegesíteni képes vegyületek alkalmasak lehetnek a rák kezelésére. Később a metotrexátot szolid daganatok kezelésében is hatékonynak találták, ezek közül a legátütőbb eredményt a koriokarcinóma kezelésében érték el,[7] melyet a metotrexát kezelés önmagában is képes volt meggyógyítani.

Mechanizmusa

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A sejtciklus. I=Interfázis, M=Mitózis. Az egyes fázisok időtartama arányosan az ábrán.

A rosszindulatú rákos megbetegedésekre a sejtek kontrollálatlan szaporodása, és az ép szövetekbe való betörése, távoli áttétek képzése jellemző.[8] Ismertek olyan tumorok, melyeknél döntően a genetikai prediszpozíció a meghatározó, a környezeti ártalmak szerepe pedig elhanyagolható (pl. herediter retinoblasztóma[9]), de a rosszindulatú daganatok többségére igaz, hogy veleszületett genetikai hajlam és a környezeti tényezők együttes interakciója szükséges a kialakulásukhoz,[10][11] mely során egyes sejtekben genetikai mutációk jönnek létre a sejtciklust szabályozó génekben.

A kemoterápiás eljárások azon az elven alapulnak, hogy a beteg szervezetébe juttatott vegyszer elpusztítja a gyorsan osztódó sejteket – ez ugyanis a rákos sejtek egyik fő tulajdonsága. Ez a hatás nem korlátozódik a daganatsejtekre, minden gyorsan osztódó sejtet károsítanak, ami miatt sok mellékhatással rendelkeznek. A daganatellenes hatást főként a sejtosztódás gátlásán keresztül fejtik ki, azonban a részletes hatásmechanizmusban az egyes szerek eltérnek egymástól, bizonyos szerek a DNS-ben töréseket hoznak létre, mások beépülnek a DNS-be, megint mások a mikrotubulus rendszert károsítják, stb.

Hatásuk alapján a daganatterápiás szerek két fő csoportba sorolhatók: a citotoxikus szerek el is pusztítják a tumorsejteket, míg a citosztatikus szerek csak megakadályozzák a sejtek további szaporodását, de közvetlenül nem pusztítják el a sejtet. A kemoterápiás gyógyszerek citotoxikusak, ugyanakkor gyakran hivatkoznak rájuk összefoglalóan citosztatikumokként. Az egyik fő hatásmechanizmusuk az, hogy programozott sejthalált váltanak ki a sejtben, ezáltal pusztítva el azt.[12]

Mivel a gyorsan osztódó sejtekre hatnak, elsősorban a gyorsan növekvő tumorok (pl. akut leukémiák, agresszív hematológiai neopláziák) kezelésében hatékonyak, mivel ezeknél egyidejűleg több daganatsejt van osztódási fázisban. A lassabban osztódó daganatsejtekből álló tumoroknál általában kevésbé hatékonyak.[13]

Adagolás módja

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Orálisan, szájon át pirula, kapszula vagy folyadék formájában
  • Intravénásan - injekció, kanülön (pl.:porton) keresztül adagolva
  • Intratekálisan, agy-gerincvelői folyadékba fecskendezve
  • Bőr alá fecskendezve (subcutan)
  • Izomzatba fecskendezve (intramuscularis)

A legtöbb kemoterápiás szert intravénásan juttatják a szervezetbe. Fontos ellenőrizni, hogy a behelyezett kanül valóban a vénában található-e, az ér mellé (paravénásan) adott kemoterápia ugyanis lokálisan felhalmozódva súlyos helyi károsodásokat, az érintett szövetek nekrózisát okozhatja.[14][15]

Bizonyos betegségek esetén szóba jön a szelektív regionális kemoterápia is, amikor az érintett szövetet ellátó artériákat kanülálják, és azokon keresztül juttatják be a gyógyszert, amely így a tumort nagy koncentrációban éri anélkül, hogy a szervezet egészét nagy dózisú kezelésnek tennék ki. A módszert elsősorban májrákban szenvedő betegeknél alkalmazzák.[16]

Daganatterápiás szerek csoportosítása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógyszeres daganatterápiában használt szereket klasszikusan négy fő csoportra osztják:

  • citotoxikus szerek
  • hormonterápiák
  • molekuláris célzott terápiák
  • kiegészítő, szupportív kezelések

Ezek közül hagyományos értelemben csak a citotoxikus szerek minősülnek kemoterápiának.

Citosztatikumok (citotoxikus szerek)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkiláló szerek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Alkiláló szer által az N7-es pozícióban keresztkötött guanin bázisok. Így jönnek létre DNS keresztkötések egy adott DNS láncon belül, vagy a DNS két lánca között.

Az alkiláló szerek képesek kovalensen alkilcsoportokat illeszteni fehérjékhez, RNS-hez vagy DNS-hez. A DNS alkilálása felelős a daganatellenes hatásért, mivel DNS keresztkötések kialakulásához vezet. Ezek kijavításakor, vagy sejtosztódás esetén az ilyen keresztkötések miatt kettős törések jöhetnek létre a DNS-ben, ami programozott sejthalált vált ki.[17][18] Hatásuk a sejtciklustól független, az elpusztított sejtek aránya a használt dózistól függ.[19]

Alkiláló szerek
MustárnitrogénekNitrózureákAlkil-szulfonátokPlatina alapú szerek
ciklofoszfamidkarmusztinbuszulfánciszplatin
meklóretaminlomusztinkarboplatin
uramusztinsztreptozotocinnedaplatin
melfalánoxaliplatin
klorambucilszatraplatin

Antimetabolitok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Két pirimidin nukleozid analóg (gemcitabin, és decitabin), mely nagy fokú szerkezeti hasonlóságot mutat a dezoxicitidinnel.

Az antimetabolitok a DNS-szintézisét gátolják azáltal, hogy nagyfokú szerkezeti hasonlóságot mutatnak olyan molekulákkal, amik a DNS-szintézisében kulcsszerepet játszanak. Vannak, amik a DNS-t alkotó nukleozidokra vagy nukleotidokra hasonlítanak, ezeket a sejt enzimjei képtelenek megkülönböztetni a normális megfelelőiktől, és helyettük beépítik a DNS-be, ahol azok a további szintézist lehetetlenné teszik.[20] A DNS-szintézis gátlása miatt a sejt képtelen osztódni. Más molekulák (pl. a folsavat semlegesítő metotrexát) a DNS-t alkotó nukleotidok képződését gátolják meg azáltal, hogy szerkezeti hasonlóságukból adódóan a szintézisükben részt vevő kulcsmolekulákhoz mint szubsztrát hozzákötődnek, és inaktiválják azokat. Az alkiláló szerekkel ellentétben az antimetabolitok hatása sejtciklus függő, csak azokra a sejtekre hatnak, melyek éppen S-fázisban vannak (DNS-t szintetizálnak sejtosztódáshoz).[19] Antimetabolitokat a daganatok kezelésén kívül antibiotikumként (pl. trimetoprim) illetve vírus ellenes szerekként (pl. lamivudin, ribavirin) alkalmaznak. Utóbbiak esetében a szelektív hatás azon alapul, hogy olyan enzimeket vagy reakciókat gátolnak, amik emberben nem, vagy csak más enzimek által mennek végbe.

Antimetabolitok
Purin analógokPirimidin analógokFolsav antagonisták
6-merkaptopurin5-fluorouracil (5-FU)metotrexát
azatioprinfloxuridinpemetrexed
merkaptopurincitozin-arabinozid
fludarabin6-azauracil
tioguaningemcitabin

Citotoxikus antibiotikumok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezekben a vegyületekben közös, hogy mindegyik valamilyen mikroorganizmus terméke, vagy annak módosításával előállított szer, hatásmechanizmusuk azonban igen változatos. Ide sorolják például az antraciklineket, melyek első képviselőjét, a daunorubicint a Streptomyces peucetius baktériumból izolálták. Az antraciklinek fő hatásmechanizmusa a DNS-szintézis gátlása, melyet a DNS-láncok között kialakított keresztkötések révén érnek el,[21] emellett képesek a DNS-t alkilálni és gátolják a II-es típusú topoizomeráz enzimet,[21] ami által a feltekert DNS-t a sejt képtelen kiegyenesíteni, ami pedig a DNS replikációnak és a DNS-javításnak is az előfeltétele. Az antraciklinek ezen kívül a sejtet károsító szabad gyökök képződéséhez vezetnek.[21]

A Streptomyces lavendulae-ből izolált mitomicin C a DNS alkilálásán keresztül fejti ki hatását.[22] A glikopeptid szerkezetű bleomicin, melyet a Streptomyces verticillus-ból állítottak elő, a DNS feltöredezését okozza vastartalmú szabad gyökök képzésén keresztül.[23]

Néhány citotoxikus antibiotikum:

  • daunorubicin
  • doxorubicin
  • epirubicin
  • idarubicin
  • pirarubicin
  • mitoxantron
  • aktinomicin
  • bleomicin
  • mitomicin C

Növényi eredetű szerek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Rózsás meténg, ebből a növényből izolálták az első vinca alkaloidokat az 1960-as években.[24]

A különböző növényi eredetű kemoterápiás szerek hatásmechanizmusuk alapján két fő csoportra oszthatók. Az egyik csoportot a topoizomeráz enzim gátlók képezik,[25] melyek megakadályozzák, hogy a sejt az erősen felcsavart, kompakt DNS-ét kiegyenesítse. A másik csoportba azok a vegyületek tartoznak, amik a sejtek mikrotubulus rendszerét gátolják. Utóbbi a sejtosztódásban fontos szerepet tölt be, hiányában az nem jön létre. Az ún. vinca alkaloidok a rózsás meténgben (korábban Vinca rosea-nak hívták, innen a csoport neve) találhatók, és megakadályozzák, hogy a tubulin fehérjék mikrotubulusokká álljanak össze.[26] Ezzel szemben az ún. taxánok, melyek egyes tiszafafélékben fordulnak elő, a mikrotubulusok lebomlását gátolják meg.[27] Mivel a mikrotubulusok dinamikus, folyamatosan épülő és bomló szerkezetek, ez a hatás szintén a sejtosztódás leállásához vezet.

Növényi eredetű citotoxikus szerek
Topoizomeráz gátlókVinca alkaloidokTaxánok
topotekánvinkrisztinpaklitaxel
irinotekánvinblasztindocetaxel
etopozidvindezin
vinorelbin

Terápiafajták

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 50-es évektől kezdve nem csupán a kemoterápiás szereket, hanem a felhasználásuk módját is folyamatosan fejlesztették annak érdekében, hogy a hatékonyságot növeljék illetve, ahol lehetséges, a mellékhatásokat csökkentsék. Habár a fejlesztéseket nehezíti, hogy a teljes gyógyulás csak 5-10 év után jelenthető ki, így a teljes visszajelzése viszonylag időigényesek, valamint a kezelésekkel való kísérletezés is érthetően behatároltabb, de a kezelések eredményessége javuló tendenciát mutat.

Multimodális terápia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Multimodális terápiáról akkor beszélünk, ha többféle kezelési módot alkalmaznak ugyanazon betegnél. Kemoterápiát végezhetnek a tumor műtéti eltávolítása vagy besugárzása előtt (neoadjuváns kemoterápia), melynek célja, hogy csökkentse a daganat méretét a lokális kezelés előtt, vagy akár műthetővé tegye az addig sebészi eltávolításra alkalmatlan tumort.[28] A helyi kezelés után alkalmazott kemoterápia (adjuváns kemoterápia) célja a szervezetben szétszóródott tumorsejtek elpusztítása, megakadályozandó, hogy azokból később áttétként kiújuljon a betegség.[29]

Kombinált kemoterápia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Néhány gyakran alkalmazott kombináció[13]
Betegség Gyógyszerek Rövidítés
emlőrák ciklofoszfamid, metotrexát, 5-fluorouracilCMF
emlőrák doxorubicin, ciklofoszfamidAC
Hodgkin-kór musztin, vinkrisztin, prokarbazin, prednizolonMOPP
Hodgkin-kór doxorubicin, bleomicin, vinblasztin, dakarbazinABVD
non-Hodgkin limfómák ciklofoszfamid, doxorubicin, vinkrisztin, prednizolonCHOP
ivarsejtes tumorok bleomicin, etopozid, ciszplatinBEP
gyomorrák epirubicin, ciszplatin, 5-fluorouracilECF
gyomorrák epirubicin, ciszplatin, kapecitabinECX
hólyagrák metotrexát, vinkrisztin, doxorubicin, ciszplatinMVAC
tüdőrák ciklofoszfamid, doxorubicin, vincristine,CAV
vastag- és végbélrák 5-fluorouracil, folinsav, oxaliplatinFOLFOX

Ma már egy terápia alatt több különböző hatásmechanizmussal működő kemoterápiás szereket használnak, hogy fokozzák a hatékonyságot. A terápia alatt a beteg a kezelés protokollnak megfelelő gyógyszer kombinációkat kap, majd egy adott kezelési ciklus végén pihentetik a szervezetet, hogy az egészséges sejtek regenerálódjanak a következő kezelés ciklus előtt. A terápia nehézségét az okozza, hogy megfelelően egyensúlyt találjanak a kezelőorvosok, hogy a lehető legnagyobb károsodás érje a rákos sejteket, miközben a beteg egészsége minél kevésbé épüljön le. Valamint a ciklusok közötti pihenő szakaszban minél jobban (a következő kezelés elviseléséhez) regenerálódjon a szervezet, de a rosszindulatú sejtek száma még ne érje el a kezelési ciklus előtti mértéket.

Nagy dózisú kemoterápia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a beteg állapotának rizikófaktora magas, akkor bizonyos esetekben szükség lehet a szervezet által elviselhető mértéknél nagyobb dózisú kemoterápiás vagy irradiációs (sugár-) kezelés alkalmazására is. Ilyenkor, ha nem a vérképző szerveket érinti a rák, akkor a kezelés miatt károsodott vérképző szervek helyreállítására autológ csontvelő-átültetést (autológ őssejt-transzplantáció) végeznek. A kezelést megelőzően egy ötnapos őssejtserkentő kezelés után a beteg saját csontvelői őssejtjeit szeparálják (feretizálás), majd mélyhűtve tárolják (-170C°). A szervezetet megterhelő kezelés után egy nappal megtörténik az őssejtek visszaadása (transzplantáció). Az őssejtek megtapadása után 9-20 nappal újra megindul a véralkotó sejtek termelődése. A kezelés és a megtapadás közötti időszakban a betegnek steril szobában kell tartózkodnia a súlyos fertőzésveszély miatt, ami a vérsejtek hiányának következtében áll fent. Habár a saját őssejt-átültetés kevesebb kockázattal jár, mint a nem saját (allogén) átültetés, de előfordulhatnak átmeneti szövődmények, mint például a máj vénáinak elzáródása.[30]

Célzott kemoterápia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A célzott kemoterápia vagyis a tumor összetételére szabott célzott kemoterápia, alkalmazása esetén először molekuláris diagnosztikát végeznek daganatszöveten. A cél, hogy megtalálják a hibásan működő gént, amely a daganatot okozza és e hibás génre alkalmaznak célzott terápiát. Így a betegnek nem kell elviselnie, felesleges és hatástalan kezelések mellékhatásait. Jelenleg még nem tudtak meghatározni minden génhibára célzott terápiát, de kutatások folynak, hogy minél több ilyen génhibát kezelni tudjanak.[31]

Metronomikus terápia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lényege, hogy hosszabb távon (2-3 év) kis dózisú folyamatos kezelést adnak, amely nem rontja jelentősen az életminőséget, gyengébbek a mellékhatások.[32] A hosszú távú, kis dózisokra osztott kemoterápiának érújdonképződést gátló hatást is tulajdonítanak, mely megakadályozza a daganatok további növekedését.[33]

Egyéb indikációik

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes kemoterápiás ágenseket (pl. ciklofoszfamid, metotrexát, azatioprin) a szervátültetéseket követően a szervkilökődés megakadályozására vagy olyan autoimmun betegségek kezelésére alkalmaznak, mint a sclerosis multiplex,[34] az autoimmun vasculitisek,[35] SLE,[36] illetve a reumás ízületi gyulladások.[37] Az autoimmun kórképek kezelésére kisebb dózisokat használnak, a hatás az immunfunkciókban részt vevő fehérvérsejtek osztódásának gátlásán és az ezáltal elért immunszuppresszión alapul.[38]

Mellékhatások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kemoterápiás kezelés károsítja a szintén gyorsan osztódó egészséges sejteket is, mint amilyen a vérsejtképzésért felelős - csontvelőben található - hemopoetikus őssejtek, az emésztőszervek sejtjei (száj-, gyomor-és bélnyálkahártya), hámsejtek (hajhagymák, bőr) és ivarsejtek.

A kemoterápiás kezelések következtében a legáltalánosabban a következő mellékhatások lépnek fel:

  • Emésztőrendszert érintő: szájszáradás és nyálkahártya-gyulladás, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés.
  • Hámsejteket érintő: bőrszárazság, napfényérzékenység, hajhullás.
  • Vérsejteket érintő: fáradékonyság, spontán bevérzések, legyengült immunrendszer.
  • Ivarsejteket érintő: nemzőképesség csökkenhet hosszú kezelés hatására.

Immunszuppresszió

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lényegében az összes kemoterápiás szer károsítja az immunrendszert, leginkább azzal, hogy a csontvelőben meggátolják a normális vérképzést. Az emiatt kialakuló vérszegénységet vörösvérsejt transzfúzióval lehet kezelni, a vérlemezkéket is hasonlóan lehet pótolni.[39] Mivel a fehérvérsejtek transzfúziója nem ajánlott a túl nagy komplikáció esélye miatt[40] így termelésének fokozására ún. kolónia stimuláló faktorok[41] (pl. G-CSF, GM-CSF) alkalmasak.[42] Az immunhiány következtében kialakuló fertőzések a kemoterápiák súlyos komplikációi lehetnek. A súlyosan immunhiányos betegek esetében (pl. hematológia tumoroknál, vagy nagy dózisú kemoterápiás kezelésnél) különösen fontos a higiéniás rendszabályok betartása (pl. rendszeres kézmosás mind a beteg, mind a személyzet részéről, szájmaszk viselése a beteggel kapcsolatba kerülő személyeknél, környezet fertőtlenítése, stb.), illetve esetükben a megelőző célzattal adott antimikrobiális szerek (pl. antibiotikumok) csökkenthetik a fertőzések gyakoriságát.[43]

Anémia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vérszegénység gyakori a tumoros betegek körében, mely lehet részint az alapbetegség következménye (pl. krónikus emésztőrendszeri vérzés, hemolízis, stb.), vagy a csontvelő működését károsító kemoterápia mellékhatása is. A kezelés során kialakuló vérszegénységet vérátömlesztéssel, a vérképzést fokozó eritropoetin hormon adásával és vaspótlással kezelhetik.[44][45]

Emésztőrendszeri

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emésztőrendszeri mellékhatások közül gyakori a szájszárazság, hányinger, hányás, étvágytalanság, hasmenés. Ezekért főként az egész emésztőrendszerben zajló nyálkahártyagyulladást (mukozitisz) tartják felelősnek.[46][47] Ha ezek miatt a beteg nem iszik vagy eszik eleget, vagy éppenséggel gyakran kihányja a bevitt táplálékot, könnyedén lefogyhat vagy kiszáradhat. A hányinger és hányás olyannyira nagy problémát jelent, hogy egy 1983-as tanulmányban az ilyen mellékhatásairól ismert kemoterápiás szereket kapó betegek 20 százaléka halogatta vagy teljesen elutasította a potenciálisan gyógyító célzatú kezelést.[48] A hányingerért leginkább a sérült emésztőrendszerből felszabaduló szerotonin a felelős, mely az agytörzsben található hányásközpontban hozzákötődik a szerotonin-5-HT3 receptorhoz.[49] Utóbbi receptor ma már gyógyszeresen blokkolható, amit a kemoterápiás kezelésben részesülő betegeknél gyakran ki is használnak. Ennek köszönhetően a hányinger és a hányás már jóval kevesebb beteget érint, mint korábban, amit jól tükröz az a 2002-es vizsgálat, amelyben kemoterápiában részesülő betegeket kérdeztek arról, milyen a kezelések alatt jelentkező mellékhatásokat tartanak a legkellemetlenebbnek. A válaszok alapján a hányinger a korábbi hasonló vizsgálatokkal szemben csak a tizenegyedik ilyen tünet volt.[50]

Szervkárosodások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes kemoterápiás szerek rendelkeznek meghatározott célszervkárosító hatással. Az antraciklinekről (pl. doxorubicin, daunorubicin) rég óta ismert, hogy károsíthatják a szívet, ami erősen korlátozza a felhasználásukat.[51] Ezért a hatásukért leginkább a szívizomban keletkező szabad gyököket teszik felelőssé.[52]

Májkárosodást sok kemoterápiás szer okozhat, és a károsodás jellege is sokféle lehet.[53] A májfunkciók rendszeres ellenőrzése elengedhetetlen része az ilyen betegek kezelésének, mivel sok kemoterápiás szer a májban metabolizálódik, némelyik pedig közvetlenül is májkárosító lehet.

Számos kemoterápiás szerről ismert, hogy károsíthatja a veséket.[54] A károsodás mértéke tág határok között változhat, a vesefunkciók tünetmentes beszűkülésétől a súlyos, akut veseelégtelenségig.[55]

A bleomicin egyes betegekben súlyos tüdőfibrózist okozhat.[56]

Hajhullás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajhullás (alopécia) a kemoterápiában részesülő betegek kb. 65 százalékában jelentkezik,[57] az esetek többségében átmeneti, de előfordulhat tartós hajvesztés is.[58] Egy vizsgálatban a kemoterápiát kapó nők 58 százaléka vélte úgy, hogy a hajvesztés a kemoterápia legkellemetlenebb mellékhatása,[59] 8 százalékuk pedig emiatt utasította el a kezelést. Egy másik 2002-es tanulmányban a hajhullást a második legsúlyosabb mellékhatásként azonosították a kemoterápiát kapó betegek.[50]

Infertilitás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes kemoterápiás gyógyszerek a kezeléseket követően meddőséget okozhatnak.[60] Ebből a szempontból a legveszélyesebb szerek az alkiláló gyógyszerek (pl. ciklofoszfamid, klorambucil, prokarbazin stb.).[60] Éppen ezért a fiatal betegek esetében a kemoterápiás kezelést megelőzően lehetőség van olyan beavatkozások végzésére, melyek lehetővé teszik a későbbi gyerekvállalást (pl. spermiumok, vagy petesejtek lefagyasztása).[61][62]

Teratogenitás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terhesség során adott kemoterápia magzatkárosító hatású lehet. Általánosságban elmondható, hogy minél koraibb a terhesség, annál nagyobb a születendő gyerek károsodásának valószínűsége és mértéke,[63] így az első trimeszterben adott kemoterápia esetén általában a terhesség megszakítását szokták javasolni. A második és a harmadik trimeszterben fejlődési rendellenességek és súlyos magzatkárosodás már nem valószínű, viszont gyakoribbak a szülési komplikációk (pl. vérzés, koraszülés, kis születési súly, stb.).[63][64]

A korábban kemoterápián vagy sugárterápián átesett férfiaknál gyermekvállalás esetén nem kell az átlagnépességhez képest emelkedett kockázattal számolni a fejlődési rendellenességek vagy genetikai betegségek vonatkozásában.[63] Természetes úton bekövetkező terhesség esetén a kemoterápián átesett nőknél sincs nagyobb kockázat, viszont mesterséges megtermékenyítés (pl. in vitro fertilizáció, IVF) esetén már gyakoribbá válnak a magzati fejlődési rendellenességek.[63] Mivel az egyes gyógyszerek nem egyformán veszélyesek és nem egyforma idő alatt ürülnek ki a szervezetből, a legtöbb szerző azt javasolja, hogy a betegek kérjék ki kezelőorvosuk véleményét arról, mennyi idővel a kemoterápia után vállalhatnak biztonsággal gyermeket.[65]

Másodlagos daganatok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kemoterápiás kezelések (és a sugárkezelés) késői mellékhatásaként a betegekben megjelenhetnek újabb daganatok. Ez azzal magyarázható, hogy a citotoxikus szerek jó része úgy pusztítja el a tumorsejteket, hogy DNS károsodásokat idéz elő, azonban ez a hatásuk nem korlátozódik a rosszindulatú sejtekre. Éppen ezért a kezelések alatt létrejöhetnek olyan DNS hibák is, melyek később maguk is daganatok kialakulását segítik elő. A leggyakoribb ilyen másodlagosan kialakuló daganat az akut mieloid leukémia, mely leginkább az alkiláló szerek és a topoizomeráz gátlók adása után jelentkezhet.[66]

Rezisztencia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kemoterápiás szerekkel szembeni rezisztencia gyakori oka a kezelés sikertelenségének. A daganatsejtek a kemoterápiás szer hatására szelekciós nyomás alá kerülnek, azok a sejtek, amelyek képesek ellenállni a szer hatásának túlélnek, ezáltal a tumor a kezelésre az idő előrehaladtával mindinkább rezisztensé válik.[67] Ez ahhoz vezethet, hogy a kezelésre eleinte visszahúzódó daganat ugyanarra a szerre később már nem reagál.

A daganatsejtek többféle mechanizmussal képesek ellenállni a kemoterápiás gyógyszereknek.[68] Az egyik a sejtek felszínén található P-glikoprotein, vagy más néven MDR-1 (multidrog rezisztencia protein 1), mely nem szelektíven számos molekulát (köztük a gyógyszereket is) képes kipumpálni a sejtekből.[69]

Egy másik mechanizmus lehet egyes, a gyógyszer által befolyásolt molekulákat kódoló gének megsokszorozása, amplifikációja. Példaként említhető a dihidrofolát-reduktáz gén megsokszorozódása, mely a metotrexát kezeléssel szembeni rezisztenciához vezet a tumorsejtekben.[70][71] Hasonló jelenség figyelhető meg az 5-fluorouracillal szembeni rezisztencia esetén is, ahol a sejtekben fokozódik a gyógyszer célpontjának számító timidilát-szintáz enzim expressziója annak génamplifikációja miatt.[72]

Hatékonyság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kemoterápiás kezelések sokat fejlődtek az elmúlt években, egyrészt a célzott biológiai terápiák megjelenésével, melyekkel sokszor a klasszikus kemoterápiákkal addig gyógyíthatatlannak tartott betegeknél is sikerült javulást, vagy akár gyógyulást elérni. Példaként említhető az imatinib 1998-as bevezetése a krónikus mieloid leukémia kezelésébe.[73] Ugyanakkor a klasszikus kemoterápiás szerekkel is egyre jobb túlélési arányokat érnek el, melyben nem is annyira új szerek bevezetésének, sokkal inkább a szupportív terápiák fejlődésének van szerepe, ami lehetővé teszi, hogy a kemoterápiához köthető súlyos szövődményeket hatékonyabban kezeljék, ezáltal csökkentve az összhalálozást.[74][75] A kemoterápiák hatékonyságáról számos nagy, randomizált metaanalízis készült. Összefoglalásként elmondható, hogy a kemoterápiával elérhető gyógyulási arány daganattípusonként változik, bizonyos betegségeket a kemoterápia önmagában is képes lehet tartósan meggyógyítani (pl. egyes hematológiai tumorok[76]), más esetekben viszont egyéb kezelésekkel kombinálva is meglehetősen rossz a gyógyulási arány, bár ennek hátterében sok esetben a késői felismerésből adódó előrehaladott betegség áll (pl. hasnyálmirigyrák[77][78]). Az egyik, 2012-ben megjelent tanulmányban több különböző kemoterápiás kombinációt hasonlítottak össze 100.000 emlőrákos betegnél. Azt találták, hogy mind az önmagában alkalmazott nagy dózisú antraciklin, mind az antraciklin-taxán kombináció 30 százalékkal csökkentette a halálozást, és ez a hatás többé-kevésbé független volt az életkortól, nyirokcsomó státusztól, tumor mérettől, ösztrogén receptor pozitivitástól vagy a pluszban adott tamoxifen hatásától.[79]

A kemoterápia megítélése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kemoterápiás szerekkel szemben sokakban igen erős ellenérzések vannak, amit jól tükröznek a különböző internetes oldalakon a kemoterápiás kezelések kártékonyságáról szóló publikációk.[80] Mind a külföldi, mind a hazai sajtóban gyakran idéznek pontatlan részletekkel egy, a McGill Rákközpontban készült kérdőíves vizsgálatot, melyben a megkérdezett orvosok 75 százaléka nem adott volna magának, vagy családtagjának kemoterápiát.[81][82] Ugyancsak elterjedt a sajtóban az a téves állítás, miszerint a kemoterápiás kezelések valójában segítik a daganatok növekedését,[83][84] illetve sokan pusztán a gyógyszeripar profitorientált lobbiját látják a kemoterápiás kezelések mögött.[85]

A kemoterápia megítéléséről az orvosok körében számos tudományos közlemény született. Egy 1987-es kanadai vizsgálatban a McGill Rákközpontban 118 orvost kérdeztek arról, hogy amennyiben nem-kissejtes tüdőrákban szenvednének, milyen kezelést választanának maguknak. Mindössze 3 százalékuk kért volna műtét utáni adjuváns kemoterápiát, előrehaladott, de a mellkasra korlátozódó betegség esetén 9 százalékuk, csontáttétek kezelésére pedig 15 százalékuk választotta volna ezt a kezelési eljárást.[86] Egy 1991-ben megjelent cikkben az onkológusok 27 százaléka választotta volna a kemoterápiát III. stádiumú nem-kissejtes tüdőrák esetén, 76 százalékuk pedig sugárkezelést kért volna.[87] 1998-ban már a megkérdezett szakemberek 64,5 százaléka kemoterápiát választott volna csontáttétekkel rendelkező nem-kissejtes tüdőrák esetén.[88] Egy 2004-es ausztrál kutatásban azt vizsgálták, hogy a különböző szakterületeken tevékenykedő orvosok mennyire voltak tisztában a kemoterápia akkori hatékonyságával, és mennyire tartották eredményesnek a kemoterápiás kezeléseket nem-kissejtes tüdőrákban. Meglepő módon az orvosok 40 százaléka kevéssé ismerte a nemzetközi irodalomban közölt túlélési statisztikákat, egyharmaduk pedig nem hitt abban, hogy a kemoterápiával bármiféle tüneti javulást el lehetne érni.[89] A cikk szerzői arra hívták fel a figyelmet, hogy a kemoterápiával közvetlenül nem foglalkozó orvosok körében sokszor hiányosak az ismeretek ezekről a szerekről.[89]

Vitaminok hatása a kezelésre

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • E-vitamin: Amerikai kutatások szerint az E-vitamint használó betegek immunrendszere kevésbé gyengült le. Neurotoxicitást csökkentő hatása révén a cisplatin típusú kemoterápiában részesülő betegeknél csökkentette a kezelés mellékhatásaként jelentkező perifériás neuropátia gyakoriságát,[90] bár egyes tanulmányok eredményei ezt nem támasztották alá.[91] Martin Bergö vezette Göteborgi Egyetem antioxidánsokkal kapcsolatos kutatásai kimutatták, hogy ha tüdőrákos egereknek E-vitamint és N-acetilciszteint (NAC) adtak, akkor a daganatok háromszor nagyobb lett és agresszívebb. Ugyanis a szabad gyököket ártalmatlanító anyagok kikapcsolták azt a gént is, aminek a feladata a hibás sejtek elpusztítása lett volna. Amerikai kutatók arra jutottak, hogy az E-vitamin szedése öt és fél éven keresztül 17%-kal növelte a prosztatarák esélyét.[92]
  • C-vitamin: Hatása a daganatokra és a kemoterápiára összetett, az irodalom pedig némiképp ellentmondásos. Egyrészt daganatmegelőző hatást tulajdonítanak neki, melynek hátterében többféle hatásmechanizmust tételeznek fel,[93][94] ugyanakkor a C-vitamin rákmegelőző hatását sem mindegyik tanulmány erősítette meg.[95] A C-vitamin azonban bizonyítottan antioxidáns hatású, vagyis az aszkorbinsav képes a rákkeltő anyagok szabad gyökeit megkötni. Emellett a gyorsan növő daganatok esetén a rákos sejtek osztódásához egy enzimre van szükség. Ezt az enzim működést azonban az aszkorbinsav leállítja.[96] Mindezek ellenére viszont a C-vitamin gátolja a kemoterápia daganat pusztító hatását,[97][98] ugyanis a meglévő daganatok esetén a C-vitamin nem csak az egészséges sejteket, hanem a daganatosakat is megvédi a szabad gyököktől. Egy daganatos sejtvonalakon in vitro végzett vizsgálatban a C-vitamin hatására 30-70%-kal kevesebb rosszindulatú sejt pusztul elt.[97] Állatkísérletek során pedig az tapasztalták, hogy a kemoterápia előtt két órával adott C-vitamin kezelés hatására a daganat gyorsabban fejlődött.[99] Mindezek mellett egyes szerzők felvetik, hogy a nagy dózisú intravénás aszkorbinsav kezelés toxikus lehet a tumorsejtekre, melyet ki lehetne használni a rákos betegek terápiájában.[100][101] Habár a kezdeti kutatások, - amelyek állat kísérletekre és kis számú emberi csoporton végzet próbára támaszkodik, egyes daganat típusok esetén - biztató eredményeket adtak a intravénásan adott aszkorbinsavval kapcsolatban, azonban az elmélet kétséget kizáró tudományos megerősítése mindenképp további kutatásokat igényel.[102] Az említett ellentmondások miatt azonban általában azt javasolják, hogy a kemoterápiában részesülő betegek kérjék ki a kezelőorvosuk véleményét a C-vitamin szedéséről.
  • Folsav: Megfigyelések szerint szedése hatására a daganatos folyamatok rosszabbodtak.

Egyéb daganatterápiás gyógyszerek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kemoterápia mellett vagy helyett alkalmazott daganatterápiás kezelések

Hormonszármazékok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos daganatról ismert, hogy növekedése erősen hormonfüggő. Ez a legtöbb esetben szteroid hormonokat jelent, amik tartós génexpressziós változásokat okoznak a célsejtjeikben. A hormonszintek megváltoztatásával befolyásolható ezen sejtek szaporodása, vagy akár el is pusztíthatók. A hormonkezelések természetesen csak olyan tumoroknál alkalmazhatók, amik hormonérzékeny szövetféleségből alakultak ki (pl. emlő, prosztata, mellékvesekéreg, endometrium), és amikben a tumorsejtek megtartották a hormonérzékenységüket (pl. kimutatható bennük a hormon receptora). Maga a kezelés jelentheti a hormon hatását semlegesítő gyógyszer adását, vagy olyan készítmények alkalmazását, amik az adott hormon termelését gátolják meg, de hormonkezelésnek minősül a hormontermelő szövetek műtéti eltávolítása is (pl. a kasztrálás prosztatarákos betegben).

Daganatok kezelésére használt hormonterápiák
Aromatáz-gátlók[103]
(emlőrák)		GnRH analógok[104]
(prosztatarák)		Szelektív ösztrogén receptor modulátorok (SERM)[105]
(emlőrák)		Antiandrogének[106]
(prosztatarák)		Progeszteron analógok[107]
(méhtestrák, emlőrák, prosztatarák)
letrozolleuprolidtamoxifenflutamidmegesztrol-acetát
anasztrozolgozerelinraloxifenbikalutamidmedroxiprogeszteron-acetát
exemesztánbuzerelintoremifenciproteron-acetát
aminoglutetimiddezlorelinlazofoxifenketokonazol

Celluláris szabályozók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A krónikus mieloid leukémia kezelésére használt imatinib szerkezeti képlete.

A célzott molekuláris terápia lényege a daganatsejtekben hibásan működő és azok fokozott szaporodásában szerepet játszó molekulák szelektív blokkolása.[108] Ezek a gyógyszerek a kemoterápiákkal szemben nem az összes osztódó sejtre hatnak, hanem egy-egy olyan fehérjét semlegesítenek, ami az adott tumor esetében a daganat további növekedéséhez szükséges. Ez lehet egy, a sejtosztódást fokozó jelátviteli út egyik jelvivő molekulája, fokozott aktivitást mutató sejtfelszíni receptor, vagy egyszerűen csak olyan sejtfelszíni fehérje, ami a daganatsejtek zömén jelen van. Az ilyen gyógyszerek megjelenését a sejtekben zajló jelátviteli utak pontosabb megértése, illetve az azokban bekövetkező hibák jelentőségének a felismerése tette lehetővé. Egy-egy ilyen kórosan működő fehérje elleni célzott gyógyszer kifejlesztése költséges és időigényes folyamat, ebből kifolyólag ezek a gyógyszerek a klasszikus kemoterápiás szerekhez képest rendszerint jóval drágábbak. Számos betegség kezelésében használnak ma már ilyen gyógyszereket, legtöbbjüket a korábbi kemoterápiás szerekkel kombinálva, ezáltal növelve a kezelés hatékonyságát. Szelektivitásuknak köszönhetően ezek a gyógyszerek nem rendelkeznek a kemoterápiákra általánosan jellemző mellékhatásokkal. Fontos kiemelni, hogy bár ezek a szerek a kemoterápiákhoz képest sokszor jóval hatékonyabbnak bizonyultak, de hatékonyságuk erősen daganatfüggő, egy-egy szer csak bizonyos daganatféleségek ellen hatékony.

Kémiailag a szerek egy része valamilyen célmolekula elleni monoklonális antitest, másik részük változatos szerkezetű, kis molekula tömegű vegyületek csoportja. Utóbbiak többsége hatástanilag valamilyen tirozin-kináz gátlószer (tirozin-kináz inhibitor).[109]

Célzott biológiai terápiák
Monoklonális antitestekTirozin-kináz inhibitorokEgyéb
nevecélmolekulabetegségnevebetegségnevebetegség
alemtuzumabCD52krónikus limfocitás leukémiadasatinibkrónikus mieloid leukémiaarzén-trioxidakut promielocitás leukémia
bevacizumabVEGFvastag- és végbélrákerlotinibnem-kissejtes tüdőrákbortezomibmielóma multiplex
cetuximabEGFRvastag- és végbélrákgefitinibnem-kissejtes tüdőrák
gemtuzumabCD33akut mieloid leukémiaibrutinibB-sejtes tumorok
ipilimumabCTLA-4melanómaidelalisibkrónikus limfocitás leukémia
nivolumabPD-1melanómaimatinibkrónikus mieloid leukémia, GIST
panitumumabEGFRvastag- és végbélráknilotinibkrónikus mieloid leukémia
rituximabCD20B-sejtes tumoroksunitinibveserák, GIST
trasztuzumabHER2emlőrák

A beteg életminőségét javító gyógyszerek (szupportív terápiás szerek)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Miller DR. (2006). "A tribute to Sidney Farber-- the father of modern chemotherapy". Br J Haematol. (angol nyelven). 134 (1): 20–6. PMID 16803563. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  2. ↑ Williams KJ. (2009). "The introduction of 'chemotherapy' using arsphenamine - the first magic bullet". J R Soc Med. (angol nyelven). 102 (8): 343–8. doi:10.1258/jrsm.2009.09k036. PMID 19679737. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  3. ↑ E. B. Krumbhaar (1919). "Role of the blood and the bone marrow in certain forms of gas poisoning". JAMA. (angol nyelven). 72 (1): 39–41. doi:10.1001/jama.1919.26110010018009f. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  4. ↑ Gilman A. (1963). "The initial clinical trial of nitrogen mustard". Am J Surg. (angol nyelven). 105: 574–8. PMID 13947966. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  5. ↑ Farber S. (1949). "Some observations on the effect of folic acid antagonists on acute leukemia and other forms of incurable cancer". Blood. (angol nyelven). 4 (2): 160–7. PMID 18107667. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  6. ↑ Farber S, Diamond LK. (1948). "Temporary remissions in acute leukemia in children produced by folic acid antagonist, 4-aminopteroyl-glutamic acid". N Engl J Med. (angol nyelven). 238 (23): 787–93. doi:10.1056/NEJM194806032382301. PMID 18860765. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  7. ↑ Hertz R, Li MC, Spencer DB. (1956). "Effect of methotrexate therapy upon choriocarcinoma and chorioadenoma". Proc Soc Exp Biol Med. (angol nyelven). 93 (2): 361–6. PMID 13379512. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  8. ↑ Hanahan D, Weinberg RA. (2000). "The hallmarks of cancer". Cell. (angol nyelven). 100 (1): 57–70. doi:10.1016/S0092-8674(00)81683-9. PMID 10647931. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  9. ↑ Vogel F. (1979). "Genetics of retinoblastoma". Hum Genet. (angol nyelven). 52 (1): 1–54. PMID 393614. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  10. ↑ Frank SA. (2004). "Genetic predisposition to cancer - insights from population genetics". Nat Rev Genet. (angol nyelven). 5 (10): 764–72. doi:10.1038/nrg1450. PMID 11130459. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  11. ↑ Perera FP. (1997). "Environment and cancer: who are susceptible?". Science. (angol nyelven). 278 (5340): 1068–73. doi:10.1126/science.278.5340.1068. PMID 9353182. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  12. ↑ Makin G, Hickman JA. (2000). "Apoptosis and cancer chemotherapy". Cell Tissue Res. (angol nyelven). 301 (1): 143–52. PMID 10928287. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  13. 1 2 Pippa G. Corrie (2008). "Cytotoxic chemotherapy: clinical aspects". Medicine. (angol nyelven). 36 (1): 24–28. doi:10.1016/j.mpmed.2007.10.012. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  14. ↑ Schrijvers DL. (2003). "Extravasation: a dreaded complication of chemotherapy". Ann Oncol. (angol nyelven). 14 (Suppl. 3): 26–30. doi:10.1093/annonc/mdg744. PMID 12821535. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameter: |month= (súgó)
  15. ↑ Langer SW, Sehested M, Jensen PB. (2009). "Anthracycline extravasation: a comprehensive review of experimental and clinical treatments". Tumori. (angol nyelven). 95 (3): 273–82. PMID 19688963. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  16. ↑ Novell JR, Dusheiko G, Markham NI; et al. (1991). "Selective regional chemotherapy of unresectable hepatic tumours using lipiodol". HPB Surg. (angol nyelven). 4 (3): 223–36. doi:10.1155/1991/34537. PMID 1657118. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  17. ↑ Damia G, D'Incalci M. (1998). "Mechanisms of resistance to alkylating agents". Cytotechnology. (angol nyelven). 27 (1–3): 165–73. doi:10.1023/A:1008060720608. PMID 19002790. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  18. ↑ Kondo N, Takahashi A, Ono K, Ohnishi T. (2010). "DNA damage induced by alkylating agents and repair pathways". J Nucleic Acids. (angol nyelven). 2010 (210): 543531. doi:10.4061/2010/543531. PMID 21113301. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  19. 1 2 Malhotra V, Perry MC. (2003). "Classical chemotherapy: mechanisms, toxicities and the therapeutic window". Cancer Biol Ther. (angol nyelven). 2 (4): S2-4. PMID 14508075. 2013. október 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. október 24. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  20. ↑ Parker WB. (2009). "Enzymology of purine and pyrimidine antimetabolites used in the treatment of cancer". Chem Rev. (angol nyelven). 109 (7): 2880–93. doi:10.1021/cr900028p. PMID 19476376. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  21. 1 2 3 Gewirtz DA. (1999). "A critical evaluation of the mechanisms of action proposed for the antitumor effects of the anthracycline antibiotics adriamycin and daunorubicin". Biochem Pharmacol. (angol nyelven). 57 (7): 727–41. doi:10.1016/S0006-2952(98)00307-4. PMID 10075079. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  22. ↑ Tomasz M. (1995). "Mitomycin C: small, fast and deadly (but very selective)". Chem Biol. (angol nyelven). 2 (9): 575–9. doi:10.1016/1074-5521(95)90120-5. PMID 9383461. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  23. ↑ Dorr RT. (1992). "Bleomycin pharmacology: mechanism of action and resistance, and clinical pharmacokinetics". Semin Oncol. (angol nyelven). 19 (2 Suppl 5): 3–8. PMID 1384141. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  24. ↑ Johnson IS, Armstrong JG, Gorman M, Burnett JP Jr. (1963). "The Vinca Alkaloids: A New Class of Oncolytic Agents". Cancer Res. (angol nyelven). 23: 1390–427. PMID 14070392. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  25. ↑ Malonne H, Atassi G. (1997). "DNA topoisomerase targeting drugs: mechanisms of action and perspectives". Anticancer Drugs. (angol nyelven). 8 (9): 811–22. PMID 9402307. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  26. ↑ Jordan A, Hadfield JA, Lawrence NJ, McGown AT. (1998). "Tubulin as a target for anticancer drugs: agents which interact with the mitotic spindle". Med Res Rev. (angol nyelven). 18 (4): 259–96. PMID 9664292. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  27. ↑ Goodsell DS. (2000). "The molecular perspective: microtubules and the taxanes". Oncologist. (angol nyelven). 5 (4): 345–6. doi:10.1634/theoncologist.5-4-345. PMID 10965003. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameter: |month= (súgó)
  28. ↑ Gillen S, Schuster T, Meyer Zum Büschenfelde C; et al. (2010). "Preoperative/neoadjuvant therapy in pancreatic cancer: a systematic review and meta-analysis of response and resection percentages". PLoS Med. (angol nyelven). 7 (4): e1000267. doi:10.1371/journal.pmed.1000267. PMID 20422030. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  29. ↑ Epstein RJ. (2005). "Maintenance therapy to suppress micrometastasis: the new challenge for adjuvant cancer treatment". Clin Cancer Res. (angol nyelven). 11 (15): 5337–41. doi:10.1158/1078-0432.CCR-05-0437. PMID 16061845. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  30. ↑ Autológ csontvelő-átültetés Archiválva 2013. október 5-i dátummal a Wayback Machine-ben - Hozzáférés: 2013.06.06.
  31. ↑ Rákgyógyítási sikertörténet Pécsett
  32. ↑ Noronha V, Krishna MV, Patil V; et al. (2013). "Metronomic therapy: chemotherapy revisited". Indian J Cancer. (angol nyelven). 50 (2): 142–8. doi:10.4103/0019-509X.117027. PMID 23979206. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  33. ↑ Gasparini G. (2001). "Metronomic scheduling: the future of chemotherapy?". Lancet Oncol. (angol nyelven). 2 (12): 733–40. doi:10.1016/S1470-2045(01)00587-3. PMID 11902515. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  34. ↑ Krishnan C, Kaplin AI, Brodsky RA; et al. (2008). "Reduction of disease activity and disability with high-dose cyclophosphamide in patients with aggressive multiple sclerosis". Arch Neurol. (angol nyelven). 65 (8): 1044–51. doi:10.1001/archneurol.65.8.noc80042. PMID 18541787. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  35. ↑ Harper L, Morgan MD, Walsh M; et al. (2012). "Pulse versus daily oral cyclophosphamide for induction of remission in ANCA-associated vasculitis: long-term follow-up". Ann Rheum Dis. (angol nyelven). 71 (6): 955–60. doi:10.1136/annrheumdis-2011-200477. PMID 22128076. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  36. ↑ Petri M, Brodsky RA, Jones RJ; et al. (2010). "High-dose cyclophosphamide versus monthly intravenous cyclophosphamide for systemic lupus erythematosus: a prospective randomized trial". Arthritis Rheum. (angol nyelven). 62 (5): 1487–93. doi:10.1002/art.27371. PMID 20131296. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  37. ↑ Bijlsma JW, Jacobs JW. (2009). "Methotrexate: still the anchor drug in RA treatment". Joint Bone Spine. (angol nyelven). 76 (5): 452–4. doi:10.1016/j.jbspin.2009.05.007. PMID 19560956. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  38. ↑ Ben-Ari ET. (2004). "Dual purpose: some cancer therapies used to treat autoimmune diseases". J Natl Cancer Inst. (angol nyelven). 96 (8): 577–9. doi:10.1093/jnci/96.8.577. PMID 15100330. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  39. ↑ Vadhan-Raj S. (2009). "Management of chemotherapy-induced thrombocytopenia: current status of thrombopoietic agents". Semin Hematol. (angol nyelven). 46 (1 (Suppl. 2)): s26-32. doi:10.1053/j.seminhematol.2008.12.007. PMID 19245931. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  40. ↑ Amit a mielodiszpláziás megbetegedésről tudni kell Archiválva 2014. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben - Hozzáférés 2013. 06. 07.
  41. ↑ Más néven sejtnövelők.
  42. ↑ Dale DC. (2002). "Colony-stimulating factors for the management of neutropenia in cancer patients". Drugs. (angol nyelven). 62 (Suppl. 1): 1–15. PMID 12479591. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  43. ↑ Pascoe J, Cullen M. (2006). "The prevention of febrile neutropenia". Curr Opin Oncol. (angol nyelven). 18 (4): 325–9. doi:10.1097/01.cco.0000228736.39885.e5. PMID 16721125. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  44. ↑ Groopman JE, Itri LM. (1999). "Chemotherapy-induced anemia in adults: incidence and treatment". J Natl Cancer Inst. (angol nyelven). 91 (19): 1616–34. doi:10.1093/jnci/91.19.1616. PMID 10511589. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  45. ↑ Henry DH. (2006). "The role of intravenous iron in cancer-related anemia". Oncology (Williston Park). (angol nyelven). 20 (8 (Suppl. 6)): 21–4. PMID 16925107. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  46. ↑ Gibson RJ, Keefe DM. (2006). "Cancer chemotherapy-induced diarrhoea and constipation: mechanisms of damage and prevention strategies". Support Care Cancer. (angol nyelven). 14 (9): 890–900. PMID 16604351. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  47. ↑ Stringer AM, Gibson RJ, Bowen JM; et al. (2007). "Chemotherapy-induced mucositis: the role of gastrointestinal microflora and mucins in the luminal environment". J Support Oncol. (angol nyelven). 5 (6): 259–67. PMID 17624050. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  48. ↑ Coates A, Abraham S, Kaye SB; et al. (1983). "On the receiving end--patient perception of the side-effects of cancer chemotherapy". Eur J Cancer Clin Oncol. (angol nyelven). 19 (2): 203–8. PMID 6681766. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  49. ↑ Minami M, Endo T, Hamaue N; et al. (2004). "Serotonin and anticancer drug-induced emesis". Yakugaku Zasshi. (angol nyelven). 124 (8): 491–507. doi:10.1248/yakushi.124.491. PMID 15297719. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  50. 1 2 Carelle N, Piotto E, Bellanger A; et al. (2002). "Changing patient perceptions of the side effects of cancer chemotherapy". Cancer. (angol nyelven). 95 (1): 155–63. doi:10.1002/cncr.10630. PMID 12115329. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  51. ↑ Shaikh AY, Shih JA. (2012). "Chemotherapy-induced cardiotoxicity". Curr Heart Fail Rep. (angol nyelven). 9 (2): 117–27. doi:10.1007/s11897-012-0083-y. PMID 22382639. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  52. ↑ Horenstein MS, Vander Heide RS, L'Ecuyer TJ. (2000). "Molecular basis of anthracycline-induced cardiotoxicity and its prevention". Mol Genet Metab. (angol nyelven). 71 (1–2): 436–44. doi:10.1006/mgme.2000.3043. PMID 11001837. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  53. ↑ King PD, Perry MC. (2001). "Hepatotoxicity of chemotherapy". Oncologist. (angol nyelven). 6 (2): 162–76. doi:10.1634/theoncologist.6-2-162. PMID 11306728. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  54. ↑ Perazella MA. (2012). "Onco-nephrology: renal toxicities of chemotherapeutic agents". Clin J Am Soc Nephrol. (angol nyelven). 7 (10): 1713–21. doi:10.2215/CJN.02780312. PMID 22879440. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  55. ↑ Humphreys BD, Soiffer RJ, Magee CC. (2005). "Renal failure associated with cancer and its treatment: an update". J Am Soc Nephrol. (angol nyelven). 16 (1): 151–61. doi:10.1681/ASN.2004100843. PMID 15574506. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  56. ↑ Azambuja E, Fleck JF, Batista RG; et al. (2005). "Bleomycin lung toxicity: who are the patients with increased risk?". Pulm Pharmacol Ther. (angol nyelven). 18 (5): 363–6. doi:10.1016/j.pupt.2005.01.007. PMID 15939315. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  57. ↑ Trüeb RM. (2010). "Chemotherapy-induced hair loss". Skin Therapy Lett. (angol nyelven). 15 (7): 5–7. PMID 20700552. 2013. november 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. október 29. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  58. ↑ Haider M, Hamadah I, Almutawa A. (2013). "Radiation- and chemotherapy-induced permanent alopecia: case series". J Cutan Med Surg. (angol nyelven). 17 (1): 55–61. PMID 23364152. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  59. ↑ McGarvey EL, Baum LD, Pinkerton RC; et al. (2001). "Psychological sequelae and alopecia among women with cancer". Cancer Pract. (angol nyelven). 9 (6): 283–9. doi:10.1111/j.1523-5394.2001.96007.pp.x. PMID 11879330. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  60. 1 2 Brydøy M, Fosså SD, Dahl O, Bjøro T. (2007). "Gonadal dysfunction and fertility problems in cancer survivors". Acta Oncol. (angol nyelven). 46 (4): 480–9. doi:10.1080/02841860601166958. PMID 17497315. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameter: |month= (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  61. ↑ Gurgan T, Salman C, Demirol A. (2008). "Pregnancy and assisted reproduction techniques in men and women after cancer treatment". Placenta. (angol nyelven). 29 (Suppl. B.): 152–9. doi:10.1016/j.placenta.2008.07.007. PMID 18790328. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  62. ↑ Dittrich R, Maltaris T, Hoffmann I; et al. (2010). "Fertility preservation in cancer patients". Minerva Ginecol. (angol nyelven). 62 (1): 63–80. PMID 20186115. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  63. 1 2 3 4 Arnon J, Meirow D, Lewis-Roness H, Ornoy A. (2001). "Genetic and teratogenic effects of cancer treatments on gametes and embryos". Hum Reprod Update. (angol nyelven). 7 (4): 294–403. doi:10.1093/humupd/7.4.394. PMID 11476352. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  64. ↑ Gwyn K. (2005). "Children exposed to chemotherapy in utero". J Natl Cancer Inst Monogr. (angol nyelven). 2005 (34): 69–71. doi:10.1093/jncimonographs/lgi009. PMID 15784828. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameter: |month= (súgó)
  65. ↑ "Chemocare.com:Menopause & Chemotherapy" (angol nyelven). 2013. szeptember 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. november 4.
  66. ↑ Leone G, Mele L, Pulsoni A, Equitani F, Pagano L. (1986). "The incidence of secondary leukemias". Haematologica. (angol nyelven). 84 (10): 937–56. PMID 10509043.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  67. ↑ Chabner BA, Roberts TG Jr. (2005). "Timeline: Chemotherapy and the war on cancer". Nat Rev Cancer. (angol nyelven). 5 (1): 65–72. doi:10.1038/nrc1529. PMID 15630416. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  68. ↑ Luqmani YA. (2005). "Mechanisms of drug resistance in cancer chemotherapy". Med Princ Pract. (angol nyelven). 14 (Suppl. 1): 25–48. doi:10.1159/000086183. PMID 16103712. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  69. ↑ Modok S, Mellor HR, Callaghan R. (2006). "Modulation of multidrug resistance efflux pump activity to overcome chemoresistance in cancer". Curr Opin Pharmacol. (angol nyelven). 6 (4): 350–4. doi:10.1016/j.coph.2006.01.009. PMID 16690355. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  70. ↑ Curt GA, Carney DN, Cowan KH; et al. (1983). "Unstable methotrexate resistance in human small-cell carcinoma associated with double minute chromosomes". N Engl J Med. (angol nyelven). 308 (4): 199–202. doi:10.1056/NEJM198301273080406. PMID 6294518. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  71. ↑ Carman MD, Schornagel JH, Rivest RS; et al. (1984). "Resistance to methotrexate due to gene amplification in a patient with acute leukemia". J Clin Oncol. (angol nyelven). 2 (1): 16–20. PMID 6583326. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  72. ↑ Wang TL, Diaz LA Jr, Romans K; et al. (2004). "Digital karyotyping identifies thymidylate synthase amplification as a mechanism of resistance to 5-fluorouracil in metastatic colorectal cancer patients". Proc Natl Acad Sci U S A. (angol nyelven). 101 (9): 13089–94. doi:10.1073/pnas.0308716101. PMID 14970324. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  73. ↑ Agrawal M, Garg RJ, Cortes J; et al. (2010). "Tyrosine kinase inhibitors: the first decade". Curr Hematol Malig Rep. (angol nyelven). 5 (2): 70–80. doi:10.1007/s11899-010-0045-y. PMID 20425399. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  74. ↑ Rolston KV. (2009). "The use of new and better antibiotics for bacterial infections in patients with leukemia". Clin Lymphoma Myeloma. (angol nyelven). 9 (Suppl. 3): S357-63. doi:10.3816/CLM.2009.s.035. PMID 19778864. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameter: |month= (súgó)
  75. ↑ Gómez-Outes A, Suárez-Gea ML, Lecumberri R; et al. (2013). "Potential role of new anticoagulants for prevention and treatment of venous thromboembolism in cancer patients". Vasc Health Risk Manag. (angol nyelven). 9: 207–28. doi:10.2147/VHRM.S35843. PMID 23674896. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameter: |month= (súgó); Explicit use of et al. in: |author= (súgó)CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  76. ↑ Skoetz N, Trelle S, Rancea M; et al. (2013). "Effect of initial treatment strategy on survival of patients with advanced-stage Hodgkin's lymphoma: a systematic review and network meta-analysis". Lancet Oncol. (angol nyelven) (10): 943–52. doi:10.1016/S1470-2045(13)70341-3. PMID 23948348. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Text "volume141" ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  77. ↑ Jemal A, Siegel R, Xu J, Ward E. (2010). "Cancer statistics, 2010". CA Cancer J Clin. (angol nyelven). 60 (5): 277–300. doi:10.3322/caac.20073. PMID 20610543. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  78. ↑ Oettle H, Post S, Neuhaus P; et al. (2007). "Adjuvant chemotherapy with gemcitabine vs observation in patients undergoing curative-intent resection of pancreatic cancer: a randomized controlled trial". JAMA. (angol nyelven). 297 (3): 267–77. doi:10.1001/jama.297.3.267. PMID 17227978. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  79. ↑ Early Breast Cancer Trialists' Collaborative Group (EBCTCG), Peto R, Davies C; et al. (2012). "Comparisons between different polychemotherapy regimens for early breast cancer: meta-analyses of long-term outcome among 100,000 women in 123 randomised trials". Lancet. (angol nyelven). 379 (9814): 432–44. doi:10.1016/S0140-6736(11)61625-5. PMID 22152853. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  80. ↑ "Science-based Medicine: Chemotherapy doesn't work? Not so fast…" (angol nyelven). Hozzáférés: 2013. november 4.
  81. ↑ "Natura: Az orvosok 75%-a nem adna magának kemoterápiás kezelést" (magyar nyelven). 2014. október 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. november 4.[Tiltott forrás?]
  82. ↑ "Conspiracy Planet:75% of MDs Refuse Chemotherapy Themselves" (angol nyelven). 2013. november 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. november 4.
  83. ↑ "Kiskegyed: 5 hazugság a rákról, amit szeretnének, hogy elhiggy" (magyar nyelven). 2013. november 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. november 4.
  84. ↑ "Naturalnews: Chemotherapy actually increases cancer growth, cancer cells becoming resistant to treatment: Study" (angol nyelven). Hozzáférés: 2013. november 4.
  85. ↑ "Naturalnews: Cancer Chemotherapy Industry" (angol nyelven). Hozzáférés: 2013. november 4.
  86. ↑ Mackillop WJ, O'Sullivan B, Ward GK. (1987). "Non-small cell lung cancer: how oncologists want to be treated". Int J Radiat Oncol Biol Phys. (angol nyelven). 13 (6): 929–34. doi:10.1016/0360-3016(87)90109-X. PMID 3034842. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  87. ↑ Lind SE, DelVecchio Good MJ, Minkovitz CS, Good BJ. (1991). "Oncologists vary in their willingness to undertake anti-cancer therapies". Br J Cancer. (angol nyelven). 64 (2): 391–5. PMID 1892772. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  88. ↑ Smith TJ, Desch CE, David M, Somerfield MR. (1991). "Would oncologists want chemotherapy if they had non-small-cell lung cancer?". Oncology (Williston Park). (angol nyelven). 12 (3): 360–5. PMID 9534185. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  89. 1 2 Jennens RR, de Boer R, Irving L, Ball DL, Rosenthal MA. (2004). "Differences of opinion: a survey of knowledge and bias among clinicians regarding the role of chemotherapy in metastatic non-small cell lung cancer". Chest. (angol nyelven). 126 (6): 1985–93. doi:10.1378/chest.126.6.1985. PMID 15596703. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  90. ↑ Pace A, Giannarelli D, Galiè E; et al. (2010). "Vitamin E neuroprotection for cisplatin neuropathy: a randomized, placebo-controlled trial". Neurology. (angol nyelven). 74 (9): 762–6. doi:10.1212/WNL.0b013e3181d5279e. PMID 20194916. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  91. ↑ Kottschade LA, Sloan JA, Mazurczak MA; et al. (2011). "The use of vitamin E for the prevention of chemotherapy-induced peripheral neuropathy: results of a randomized phase III clinical trial". Support Care Cancer. (angol nyelven). 19 (11): 1769–77. doi:10.1007/s00520-010-1018-3. PMID 20936417. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  92. ↑ HVG "Veszélyes védelme" 40. oldal, - 2014. február 8., 6. szám
  93. ↑ Ames BN. (1983). "Dietary carcinogens and anticarcinogens. Oxygen radicals and degenerative diseases". Science. (angol nyelven). 221 (4617): 1256–64. doi:10.1126/science.6351251. PMID 6351251. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  94. ↑ Mamede AC, Tavares SD, Abrantes AM; et al. (2011). "The role of vitamins in cancer: a review". Nutr Cancer. (angol nyelven). 63 (4): 479–94. doi:10.1080/01635581.2011.539315. PMID 21541902. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameter: |month= (súgó); Explicit use of et al. in: |author= (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  95. ↑ Lin J, Cook NR, Albert C; et al. (2009). "Vitamins C and E and beta carotene supplementation and cancer risk: a randomized controlled trial". J Natl Cancer Inst. (angol nyelven). 101 (1): 14–23. doi:10.1093/jnci/djn438. PMID 19116389. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  96. ↑ A C-vitamin: előnyök és ártalmak - Hozzáférés: 2013. 10. 02.
  97. 1 2 Heaney ML, Gardner JR, Karasavvas N; et al. (2008). "Vitamin C antagonizes the cytotoxic effects of antineoplastic drugs". Cancer Res. (angol nyelven). 68 (19): 8031–8. doi:10.1158/0008-5472.CAN-08-1490. PMID 18829561. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  98. ↑ Fukumura H, Sato M, Kezuka K; et al. (2012). "Effect of ascorbic acid on reactive oxygen species production in chemotherapy and hyperthermia in prostate cancer cells". J Physiol Sci. (angol nyelven). 62 (3): 251–7. doi:10.1007/s12576-012-0204-0. PMID 22392350. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  99. ↑ Kemoterápiás kezelés - Életmód és táplálékkiegészítők - Hozzáférés: 2013. 10. 02.
  100. ↑ Padayatty SJ, Levine M. (2000). "Reevaluation of ascorbate in cancer treatment: emerging evidence, open minds and serendipity". J Am Coll Nutr. (angol nyelven). 19 (4): 423–5. PMID 10963459. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  101. ↑ Ohno S, Ohno Y, Suzuki N; et al. (2009). "High-dose vitamin C (ascorbic acid) therapy in the treatment of patients with advanced cancer". Anticancer Res. (angol nyelven). 29 (3): 809–15. PMID 19414313. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  102. ↑ Vitamin C 'gives chemotherapy a boost' - Hozzáférés: 2014. 02. 10.
  103. ↑ Chumsri S, Howes T, Bao T, Sabnis G, Brodie A. (2011). "Aromatase, aromatase inhibitors, and breast cancer". J Steroid Biochem Mol Biol. (angol nyelven). 125 (1–2): 13–22. doi:10.1016/j.jsbmb.2011.02.001. PMID 21335088. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  104. ↑ Millar RP, Newton CL. (2013). "Current and future applications of GnRH, kisspeptin and neurokinin B analogues". Nat Rev Endocrinol. (angol nyelven). 9 (8): 451–66. doi:10.1038/nrendo.2013.120. PMID 23817290. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  105. ↑ Cuzick J, Sestak I, Bonanni B; et al. (2013). "Selective oestrogen receptor modulators in prevention of breast cancer: an updated meta-analysis of individual participant data". Lancet. (angol nyelven). 381 (9880): 1827–34. doi:10.1016/S0140-6736(13)60140-3. PMID 23639488. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  106. ↑ Migliari R, Muscas G, Murru M; et al. (1999). "Antiandrogens: a summary review of pharmacodynamic properties and tolerability in prostate cancer therapy". Arch Ital Urol Androl. (angol nyelven). 71 (5): 293–302. PMID 10673793. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  107. ↑ Cade TJ, Quinn MA, Rome RM; et al. (2010). "Progestogen treatment options for early endometrial cancer". BJOG. (angol nyelven). 117 (7): 879–84. doi:10.1111/j.1471-0528.2010.02552.x. PMID 20394609. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  108. ↑ Joo WD, Visintin I, Mor G. (2013). "Targeted cancer therapy - Are the days of systemic chemotherapy numbered?". Maturitas. (angol nyelven). doi:10.1016/j.maturitas.2013.09.008. PMID 24128673. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  109. ↑ Yaish P, Gazit A, Gilon C, Levitzki A. (1988). "Blocking of EGF-dependent cell proliferation by EGF receptor kinase inhibitors". Science. (angol nyelven). 242 (4880): 933–5. doi:10.1126/science.3263702. PMID 3263702. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kemoterápia&oldid=29419116”