André Derain

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
André Derain
André Derain 1928.jpg
Született 1880. június 10.[1][2][3][4][5]
Chatou[6]
Elhunyt 1954. szeptember 8. (74 évesen)[1][7][5]
Garches[6]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Iskolái Julian Akadémia

André Derain aláírása
André Derain aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz André Derain témájú médiaállományokat.
André Derain háza Chambourcy-ban
Emléktábla a ház kapuján

André Derain (Chatou, 1880.június 10.Garches, 1954. szeptember 8.) francia festő, szobrász, a 20. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei katonatisztnek vagy mérnöknek szánták. Párizsban a Chaptal gimnáziumba járt, majd a Bányamérnöki Főiskolára. 15 éves korában egy Chatou-ban élő festőtől tájfestést tanult, később is ez maradt a kedvenc műfaja.

A modern festészeti mozgalmakban[szerkesztés]

1898-1900-ig a Carriére Akadémiára járt, itt ismerkedett meg Henri Matisse-szal. Fontosabb volt azonban Maurice de Vlaminck-kel való találkozása, akivel később közös lakást béreltek Chatou-ban. Vlaminck lelkesedése, hogy a színt tegyék meg az expresszivitás elsődleges hordozójának, Derain-re is átragadt. 1905-ben Collioure-ben együtt dolgozott Matisse-szal. Derain van Gogh-ot és a neoimpresszionizmust összegezve az újabb hatásokkal jutott el a táj harmonikusan dekoratív ábrázolásáig. Színei határozott kontúrokkal körülfogott, nagy felületekké olvadnak. Az emóciók világából igyekezett átjutni a konstrukciók világába. 1909-ben Braque-kal, majd 1910-ben Picassoval dolgozott együtt. Elfordult a fauvizmustól és egyre tartózkodóbban bánt a színekkel. Barátait követve csak rövid ideig járt a kubizmus útján. Paul Cézanne erősen hatott rá, tőle tanulta meg, hogyan lehet kihasználni a fénytörés adta lehetőségeket, egyszerűsíteni a teret úgy, hogy a kép integritása megmaradjon.

„Gótikus” korszaka[szerkesztés]

1912 után Derain egyéni úton járt, és elítélte azokat az esztétikai kalandozásokat, amelyeknek korábban ő maga is részese volt. A neoklasszicizmus irányába hajlott, amit a művészettörténészek Dérain „gótikus” korszakának neveznek. A bolognai Carracci testvérek és Corot képei inspirálták, valamint a pompeji művészet. Ebben a korszakában is jelentős alkotásai születtek, így a Utolsó vacsora (1913), Szombat (1914), A két nővér, (1914), Pierrot és Harlequein (1924), A festő és családja (1939 körül).

Egyéb munkái[szerkesztés]

A festészeten kívül szobrászként is alkotott. Díszleteket tervezett Gyagilev balettje számára. Könyvillusztrátorként is jelentőset alkotott, így színes fametszeteket készített Rabelais Pantagruel című művéhez (1945).

Festményei (válogatás)[szerkesztés]

  • Waterloo híd (1905)
  • Henri Matisse portréja (1905)
  • Collioure-i kikötő (1905)
  • Collioure külvárosa: (1905)
  • Hajók a Collioure-i hídnál: (1905)
  • A kettő bárka: (1906)
  • Fák (1906)
  • Nő ingben (1906)
  • Három alak a fűben: (1906)
  • A Charing Cross híd Londonban (1906)
  • A Temze partján
  • Westminster (1906)
  • A napfény London-ban (1906)
  • Fürdőzők (1907)

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. André Derain
  4. André Derain
  5. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978). (Hozzáférés: 2015. szeptember 28.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978). (Hozzáférés: 2015. szeptember 27.)
  • A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina Kiadó, 1974. Derain, André lásd 102-104. p. ISBN 9631390012
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információk[szerkesztés]