André Derain

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
André Derain
André Derain 1928.jpg
Született 1880. június 10.[1][2][3][4][5][6][7]
Chatou[8]
Elhunyt 1954. szeptember 8. (74 évesen)[1][9][5][6][7]
Garches[8]
Állampolgársága francia[10]
Foglalkozása
Iskolái Julian Akadémia
Halál oka baleset
Sírhely Yvelines

André Derain aláírása
André Derain aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz André Derain témájú médiaállományokat.
André Derain háza Chambourcy-ban
Emléktábla a ház kapuján

André Derain (Chatou, 1880.június 10.Garches, 1954. szeptember 8.) francia festő, szobrász, a 20. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei katonatisztnek vagy mérnöknek szánták. Párizsban a Chaptal gimnáziumba járt, majd a Bányamérnöki Főiskolára. 15 éves korában egy Chatou-ban élő festőtől tájfestést tanult, később is ez maradt a kedvenc műfaja.

A modern festészeti mozgalmakban[szerkesztés]

1898-1900-ig a Carriére Akadémiára járt, itt ismerkedett meg Henri Matisse-szal. Fontosabb volt azonban Maurice de Vlaminck-kel való találkozása, akivel később közös lakást béreltek Chatou-ban. Vlaminck lelkesedése, hogy a színt tegyék meg az expresszivitás elsődleges hordozójának, Derain-re is átragadt. 1905-ben Collioure-ben együtt dolgozott Matisse-szal. Derain van Gogh-ot és a neoimpresszionizmust összegezve az újabb hatásokkal jutott el a táj harmonikusan dekoratív ábrázolásáig. Színei határozott kontúrokkal körülfogott, nagy felületekké olvadnak. Az emóciók világából igyekezett átjutni a konstrukciók világába. 1909-ben Braque-kal, majd 1910-ben Picassoval dolgozott együtt. Elfordult a fauvizmustól és egyre tartózkodóbban bánt a színekkel. Barátait követve csak rövid ideig járt a kubizmus útján. Paul Cézanne erősen hatott rá, tőle tanulta meg, hogyan lehet kihasználni a fénytörés adta lehetőségeket, egyszerűsíteni a teret úgy, hogy a kép integritása megmaradjon.

„Gótikus” korszaka[szerkesztés]

1912 után Derain egyéni úton járt, és elítélte azokat az esztétikai kalandozásokat, amelyeknek korábban ő maga is részese volt. A neoklasszicizmus irányába hajlott, amit a művészettörténészek Dérain „gótikus” korszakának neveznek. A bolognai Carracci testvérek és Corot képei inspirálták, valamint a pompeji művészet. Ebben a korszakában is jelentős alkotásai születtek, így a Utolsó vacsora (1913), Szombat (1914), A két nővér, (1914), Pierrot és Harlequein (1924), A festő és családja (1939 körül).

Egyéb munkái[szerkesztés]

A festészeten kívül szobrászként is alkotott. Díszleteket tervezett Gyagilev balettje számára. Könyvillusztrátorként is jelentőset alkotott, így színes fametszeteket készített Rabelais Pantagruel című művéhez (1945).

Festményei (válogatás)[szerkesztés]

  • Waterloo híd (1905)
  • Henri Matisse portréja (1905)
  • Collioure-i kikötő (1905)
  • Collioure külvárosa: (1905)
  • Hajók a Collioure-i hídnál: (1905)
  • A kettő bárka: (1906)
  • Fák (1906)
  • Nő ingben (1906)
  • Három alak a fűben: (1906)
  • A Charing Cross híd Londonban (1906)
  • A Temze partján
  • Westminster (1906)
  • A napfény London-ban (1906)
  • Fürdőzők (1907)

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. André Derain
  4. André Derain
  5. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ^ a b Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дерен Андре, 2015. szeptember 28.
  9. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дерен Андре, 2015. szeptember 27.
  10. artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  • A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina Kiadó, 1974. Derain, André lásd 102-104. p. ISBN 963-13-9001-2
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információk[szerkesztés]