Emil Jannings

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Emil Jannings
Emil Jannings
Emil Jannings
Életrajzi adatok
Születési név Theodor Friedrich Emil Janenz
Született 1884. július 23.
Rorschach Svájc
Elhunyt 1950. január 2. (65 évesen)
Strobl Ausztria
Házastársa
  • Hanna Ralph
  • Gussy Holl (1923 – 1950. január 2.)
  • Lucie Höflich
Pályafutása
Aktív évek 19141945
Díjai
Oscar-díjLegjobb férfi főszereplő
1929 The Way of All Flesh, A hontalan hős
További díjak

Emil Jannings az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Jannings témájú médiaállományokat.
Jannings 1929-es hazatérése

Emil Jannings (1884. július 23.1950. január 2.) Oscar-díjas német színész.

Jannings a némafilm korszak legjobb színészei közé tartozott. Hollywoodi kitérője során Oscar-díjat is nyert. Később visszatért Németországba, ahol Adolf Hitler hatalomra kerülése után a Harmadik Birodalom ünnepelt művészei között foglalt helyet.

Fiatalkora[szerkesztés]

Theodor Friedrich Emil Janenz néven látta meg a napvilágot Svájcban egy amerikai apa és orosz származású német anya gyermekeként.[1][2] A család rövidesen a németországi Görlitzbe költözött, ahol a színházi pályafutása is elkezdődött. Brémában és Lipcsében is dolgozott mielőtt Berlinbe került vola Max Reinhardt színtársulatához.

Némafilmek[szerkesztés]

1922-ben találkozott Friedrich Wilhelm Murnauval, akivel gyümölcsöző filmes kapcsolatba került. Először egy Othello feldolgozásban szerepelt, majd Az utolsó emberben. 1925-ben a Tartuffe címszerepében volt látható, majd egy évvel később az Ördögöt alakította a Murnau egyik leghíresebb munkájában, a Faustban.

Hollywoodi karrierje is sikeresen indult. Az első Oscar ceremónián Jannings vehette át a legjobb férfi főszereplőnek járó aranyszobrot a The Way of All Fleshért és A hontalan hősért. A hangosfilmek betörése viszont letörte amerikai karrierjét, mert az erős német akcentusa nehezen volt érthető.

Visszatért Németországba, ahol szerepelt az első jelentős hangos német játékfilmben, a Josef von Sternberg rendezte A kék angyalban Marlene Dietrich partnere volt.

Joseph Goebbels mellett 1938-ban

Nemzetiszocialista érában[szerkesztés]

A Harmadik Birodalomban több filmben is szerepelt, amely a nemzetiszocializmust népszerűsítette. Többször dolgozott együtt Veit Harlannal, a rendszer hű rendezőjével is. 1941-ben Joseph Goebbels propagandaminiszter Az Állam Művésze díjra is nevezte. A második világháború és a német vereség után már nem kapott semmilyen színészi munkát, amit az előző rendszerben betöltött helyével indokoltak.

Visszavonulása és halála[szerkesztés]

1945-ben kényszerű visszavonulása után Ausztriába költözött Salzburg mellé. 1947-ben megkapta az osztrák állampolgárságot is. 1950-ben hunyt el 65 évesen májrákban. Az Oscar-díja ma a berlini Filmmúzeumban tekinthető meg.

Emlékműve az ausztriai Stroblban

Díjak[szerkesztés]

Fontosabb filmjei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Roman Rocek: Die neun Leben des Alexander Lernet-Holenia. Eine Biographie. Böhlau, Wien u.a. 1997; ISBN 3-205-98713-6. S. 186
  2. Frank Noack: „Jannings. Der erste deutsche Weltstar”. Collection Rolf Heyne, München 2012

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Emil_Jannings című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]