Henry Fonda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henry Fonda
Henry Fonda 1970-ben
Henry Fonda 1970-ben
Életrajzi adatok
Születési név Henry Jaynes Fonda
Született 1905. május 16.
Grand Island, Nebraska,
 USA
Elhunyt 1982. augusztus 12. (77 évesen)
 USA Los Angeles, Kalifornia
Házastársa Margaret Sullavan (1931-1932)
Frances Ford Seymour (1936-1950)
Susan Blanchard (1950-1956)
Afdera Franchetti (1957-1961)
Shirlee Maye Adams (1965-1982)
Gyermekei
Pályafutása
Iskolái University of Minnesota
Aktív évek 19351981
Díjai
Oscar-díj 1981 Életműdíj
1982 Legjobb színész
Az aranytó
Golden Globe 1980 Cecil B. DeMille-életműdíj
1982 legjobb színész (filmdráma)
Az aranytó
BAFTA-díj 1958 legjobb külföldi színész
Tizenkét dühös ember

Henry Fonda az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Fonda témájú médiaállományokat.
1937-ben a Slim című filmben
1938-ban a Jezabel című filmben
1941-ben a The Lady Eye című filmben

Henry Jaynes Fonda (Grand Island, Nebraska, 1905. május 16. - Los Angeles, Kalifornia, 1982. augusztus 12.) Oscar-díjas amerikai színész, producer. A híres színész dinasztia alapítója, fia Peter Fonda, lánya Jane Fonda, unokája pedig Bridget Fonda és Troy Garity. Legjobb barátja Eli Wallach volt.

Életrajza[szerkesztés]

Gyerekkora[szerkesztés]

William Brace Fonda és Herberta Jaynes három gyermeke közül ő volt a legidősebb. Édesapja nyomdászként dolgozott, a család Omaha-ba, Nebraska költözött, ahol apja nyitott egy új nyomdát. A család eredete a régi Németalföldre nyúlik vissza. A Fonda család elődei a 16. század Itáliából, Genova környékéről telepedtek át a mai Hollandiába, onnan Amerikába valamikor a 17. században.

Tíz éves korában újságíró szeretett volna lenni. Két évvel később dolgozni kezdett apja nyomdájában az iskola után. Miután elvégezte a középiskolát 1923-ban, Fonda jelentkezett a Minnesota-i Egyetemre, hogy tanulmányozza az újságírást. Apja ragaszkodott ahhoz, hogy a fia dolgozzon az egyetem mellett, így Fonda testnevelés oktató lett. 1925-ben, visszatért Omaha-ba, hogy újságírói állást találjon. Barátja édesanyja, Dorothy Brando (Marlon Brando édesanyja), felajánlotta neki, hogy menjen el az Omaha Játszóház meghallgatására.

Filmes karrierje[szerkesztés]

Eredetileg nem színésznek készült, egyik barátja rábeszélésnek engedve választotta ezt a pályát. 1925-től 1927-ig az omahai színház tagja volt. 1928-ban New Yorkba utazott, ahol egyetemi és más társulatokban is játszott. 1929-ben a Broadway-n is fellépett, majd Washingtonban a National Junior Theatre szerződtette.

1935-ben Hollywoodba hívták filmezni. A producerek azonnal felfigyeltek a tehetséges fiatalemberre. Első filmszerepét „A farmer feleséget keres” c. filmben játszotta. Az 1930-as évek végén találkozott John Ford rendezővel, akinek a személyében talált rá kedvenc mesterére. A nyitányt számára az „Érik a gyümölcs” c. Steinbeck-regény hozta. Óriási kritikai és közönségsikert aratott; Oscar-díjra is jelölték.

Pályafutása töretlenül haladt felfelé. A következő meghatározó éveit, a „Különös eset” c. westernfilmje jelentette. Az alakításért szintén Oscar-díjra jelölték.

Fonda Navy egyenruhában

1942-ben önként jelentkezett a hadseregbe, az Egyesült Államok Haditengerészeténél három évet szolgált a második világháború alatt, az USS Satterlee rombolón. Később más egységhez került, kitüntetéseket és hadnagyi fokozatot szerzett.[1]

Leggyakrabban John Ford westernjeiben tűnt fel. Az első nagy sikere a „Clementina kedvesem” c. film volt. Újabb közös sikert pedig az 1948-as „Apacserőd” látványos westernje hozott. 1956-ban Pierre Bezuhov szerepét alakította a „Háború és béke” amerikai filmváltozatában, Audrey Hepburn partnereként. A Tizenkét dühös ember c. dráma filmváltozatának nemcsak a főszereplője, hanem producere is volt egyben. A későbbi időkben felváltva játszott westernekben és háborús produkciókban. Az 1957-es „Bádogcsillag” c. film seriffjét formálta meg.

Az 1960-as évek elején jöttek a háborús filmbeli szerepei. Közülük a két legkiemelkedőbb A leghosszabb nap és az 1965-ös „A halál ötven órája” c. filmek voltak. „A halál ötven órájában”, Kiley ezredes szerepében kiemelkedő alakítást nyújtott. Méltó partnere volt Robert Shawnak, aki a német ezredest játszotta. A szex és a hajadonban Tony Curtisszel, Natalie Wooddal és Lauren Bacall-lal szerepelt közösen, majd ismét Curtisszel játszott A bostoni fojtogató c. filmben. Fonda a rendőrfelügyelő szerepét alakította.

Charles Bronsonnal mindössze kétszer volt látható. Először A halál ötven órájában, majd az 1968-as Volt egyszer egy Vadnyugat c. olasz-amerikai westernben. Fonda mindössze csak ebben a filmben játszott kivételesen negatív főszereplőt. A gyilkos Frank szerepét kapta, amit eleinte nem akart elvállalni. De miután a barátja, Eli Wallach rá vette őt, végül mégis csak elvállalta ezt a szerepet.

Öt évvel később, 1973-ban újabb meghívást és filmszerepet kapott. A nevem: Senkiben, amely Tonino Valerii rendezésével készült. A főszerepet Terence Hill játszotta, Fonda pedig a megfáradt, öregedő gyorstüzelő Jack Beauregardot alakította, aki még egyszer és utoljára harcba száll a vadak bandájával.

Fonda az 1970-es években is fáradhatatlanul játszott tovább, számos katasztrófa filmben, közülük az 1977-es olasz gyilkos polip thrillerben az Óriáspolipban, a Hullámvasútban, amelyben Richard Widmark és a fiatal Helen Hunttal együtt volt látható, az 1978-as gyilkos méh akciófilmben a Rajzásban, mely Olivia de Havilland, Fred MacMurray, és José Ferrer főszereplésével készült és az 1979-es Meteorban, ahol az amerikai elnökőt formálta meg.

Mivel az egészsége egyre romlott, így kénytelen volt hosszabb szüneteket tartania a forgatások között, közben a kritikusok kezdtek fel figyelni terjedelmes munkájára. 1979-ben Broadwayn eredményei bekerültek az American Theater Csarnokba.[2]

Az utolsó előtti filmszerepéért, az 1981-es aranytó c. filmben nyújtott alakításáért, elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat, amire régóta várt. Azonban az aranyszobrocskát már nem tudta átvenni személyesen, mert akkoriban már súlyos betegségekkel küzdött, olyannyira, hogy tolószékes lett. Így az otthonába vitték el.

Utolsó filmes teljesítménye a Nyárutó c. televíziós filmdráma volt, Joshua szerepében.[3]

Halála után, 1999-ben az Amerikai Filmintézet, minden idők 6. legjobb férfiszínészévé választotta.

Magánélete[szerkesztés]

Fonda ötször nősült életében. Gyermekei csak második házasságából, Frances Ford Seymourtól születtek: Jane Fonda és Peter Fonda, akik szintén a színészi pályára léptek. Néhány hónappal az Oscar-díj átvétele után, 1982. augusztus 12-én Los Angeles-i otthonában, a családja körében 77 éves korában elhunyt. Halálát szívelégtelenség okozta.

Filmográfia[szerkesztés]

Év Cím Eredeti cím Szerep
1992 Fonda Fondáról Fonda on Fonda archív felvétel
1981 Nyárutó Summer Solstice Joshua
1981 Az aranytó On Golden Pond Norman Thayer
1980 Gideon trombitája Gideon's Trumpet Clarence Earl Gideon
1979 Meteor Meteor az USA elnöke
1979 Lángoló város City on Fire Albert Risley
1978 Fedora Fedora az Akadémia elnöke
1978 Rajzás The Swarm Dr. Krim
1978 A nagy csata The Biggest Battle General Foster
1977 Hullámvasút Rollercoaster Simon Davenport
1977 Óriáspolip Tentacoli Mr. Whitehead
1976 A midwayi csata Midway Chester W. Nimitz admirális
1974 Mussolini végnapjai Mussolini: Ultimo atto Schuster bíboros
1973 Nevem: Senki Il mio nome é Nessuno Jack Beauregard
1973 A vörös póni The Red Pony Carl Tiflin
1972 Le serpent Allan Davies
1971 Sometimes a Great Notion Henry Stamper
1970 Volt egyszer egy gazember There Was a Crooked Man... Woodward Lopeman
1970 The Cheyenne Social Club Harley Sullivan
1970 Megsemmisítését elrendelem Too Late the Hero John G. Nolan, a kapitány
1968 Volt egyszer egy Vadnyugat C'era una volta il West Frank
1968 A bostoni fojtogató The Boston Strangler John S. Bottomley
1968 Enyém, Tied, Miénk Yours, Mine and Ours Frank Beardsley
1968 Madigan Madigan Anthony X. Russell
1968 Tűzpatak Firecreek Bob Larkin
1967 Isten hozta a nehéz időkben Welcome to Hard Times Will Blue őrnagy
1965 A halál ötven órája Battle of the Bulge Kiley
1965 Útban van a baj The Rounders Marion "Howdy" Lewis
1964 Majd most kiderül Sex and the Single Girl Frank Broderick
1964 Bombabiztos Fail-Safe Az elnök
1964 A legjobb ember The Best Man William Russell
1963 Spencer hegye Spencer's Mountain Clay Spencer
1962 A vadnyugat hőskora How the West was Won Jethro Stuart
1962 A leghosszabb nap The Longest Day Theodore Roosevelt Jr.
1959 Cowboyháború Warlock Clay Blaisedell
1957 Bádogcsillag (A seriff jelvénye) The Tin Star Morg Hickman
1957 Tizenkét dühös ember Twelve Angry Men 8. esküdt
1956 A tévedés áldozata The Wrong Man Emmanuel Christopher "Manny" Balestrero
1956 Háború és béke War and Peace Pierre Bezukhov
1955 Mr. Roberts Mister Roberts Doug Roberts
1948 Apacserőd Fort Apache Owen Thursday
1947 A menekülő The Fugitive a menekülő
1946 Clementina, kedvesem My Darling Clementine Wyatt Ear
1943 Különös eset The Ox-Bow Incident Gil Carter
1942 The Battle of Midway narrátor
1941 You Belong to Me Peter Kirk
1941 Lady Éva The Lady Eve Charles Pike
1940 Frank James visszatér The Return of Frank James Frank James
1940 Érik a gyümölcs The Grapes of Wrath Tom Joad
1939 Dobok a Mohawk mentén Drums Along the Mohawk Gilbert 'Gil' Martin
1939 A fiatal Lincoln Young Mr. Lincoln Abraham Lincoln
1939 Alexander Graham Bell Alexander Graham Bell Thomas Watson
1939 Jesse James, a nép bálványa Jesse James Frank James
1938 Az őrült Miss Manton The Mad Miss Manton Peter Ames
1938 Blokád Blockade Marco
1938 Jezebel Jezebel Preston Dillard
1937 Slim Slim Slim Kincaid
1937 Csak egyszer élünk You Only Live Once Eddie Taylor
1937 Wings of the Morning Kerry Gilfallen
1936 Spendthrift Townsend Middleton
1936 The Moon's Our Home Anthony Amberton / John Smith
1936 The Trail of the Lonesome Pine Dave Tolliver
1935 I Dream Too Much 'Johnny' Street
1935 Way Down East David Bartlett
1935 A farmer feleséget keres The Farmer Takes a Wife Dan Harrow

Díjak, jelölések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fonda, A. Mark. Fonda Military. Fonda.org, October 23, 2006. Hozzáférés ideje: January 11, 2007.
  2. Theater Hall of Fame Enshrines 51 Artists. New York Times
  3. The New York Times”, The New York Times (Hozzáférés ideje: 2012. január 24.) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Fonda című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Fonda témájú médiaállományokat.