Joseph Goebbels

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Goebbels
Joseph Goebbels
Joseph Goebbels
A Harmadik Birodalom 2. kancellárja
Hivatali idő
1945. április 30.1945. május 1.
Előd Adolf Hitler
Utód Lutz Graf Schwerin von Krosigk, mint vezető miniszter
A Harmadik Birodalom információs- és propagandaminisztere
Hivatali idő
1933. március 13.1945. április 30.
Utód Werner Naumann

Született 1897. október 29.
Rheydt,[1] Poroszország,  Német Birodalom
Elhunyt 1945. május 1. (47 évesen)
Berlin,  Harmadik Birodalom
Párt Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP)

Házastársa Magda Goebbels (1931. december 19.–1945. május 1.)
Gyermekei
  • Helga Susanne Goebbels
  • Hildegard Traudel Goebbels
  • Helmut Christian Goebbels
  • Holdine Kathrin Goebbels
Foglalkozás
Iskolái

Joseph Goebbels aláírása
Joseph Goebbels aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Goebbels témájú médiaállományokat.

Dr. Paul Joseph Goebbels (Rheydt, 1897. október 29.Berlin, 1945. május 1.) német politikus, Adolf Hitler nemzetiszocialista Németországának propagandaminisztere 1933 és 1945 között, Adolf Hitler közvetlen munkatársa és a végsőkig kitartó híve. A náci rezsim kevés diplomás értelmiségi vezetője közé tartozott. Gátlástalan propagandatevékenysége a második világháború után világszerte fogalommá vált. Szónoki tehetségéről és szélsőséges antiszemitizmusáról is nevezetes volt.

1921-ben szerezte meg diplomáját a Heidelbergi Egyetemen. 1924-ben lépett be a náci pártba, ahol Gregor Strasser munkatársa lett. 1926-ban a párt körzeti vezetője lett Berlinben. Ekkor kezdett közelebbről foglalkozni a propaganda kérdéseivel. 1930-tól a pártpropaganda országos vezetője lett (Reichspropagandaleiter der NSDAP). 1933-ban a náci hatalomátvétel után népművelési és propagandaminiszter (Reichsminister für Volksaufklärung und Propaganda) lett. Minisztériuma élén gyorsan ellenőrzést szerzett a hírközlés, a művészetek, és gyakorlatilag minden tájékoztató tevékenység felett Németországban. Nagy tehetséggel alkalmazta a rádió és a film új technikai eszközeit propagandacélokra. A nemzetiszocialista pártpropaganda fő témái között ott volt az antiszemitizmus, a keresztény egyházak elleni támadások, és – különösen már a háború idején – a harci morál erősítése.

A háború végén, Hitler 1945. április 30-i öngyilkossága után, Hitler végrendeletének megfelelően ő követte vezérét Németország kancellárjának posztján. Egy nappal később maga is öngyilkos lett feleségével együtt, miután megmérgezték hat gyermeküket.

Gyermek- és fiatalkora[szerkesztés]

Rheydt kisvárosában született, (ami ma már Mönchengladbach része), szegény családban.[1][2] Apja kistisztviselő volt, nehezen tartotta el négy gyermekét, de buzgó katolikusként mindent megtett azért, hogy a szorgalmas és tehetséges Josephet taníttathassa.[3] Édesanyja holland származású volt.[4]

Az ifjú Joseph egy veleszületett rendellenesség miatt nem sportolhatott, lába kacska maradt, speciális cipőt kellett hordania. Alacsony termete mellett ez a hátrány is nyilvánvalóan kedvezőtlen lelki hatást gyakorolt rá. (Később, az első világháború idején katonai szolgálatra is alkalmatlannak nyilvánították.) Valószínűleg emiatt is fordult minden szorgalmával a tanulás, olvasás felé.[5] Katolikus egyházi gimnáziumba járt szülővárosában, évfolyamelsőként érettségizett. Nagyon korán írni is kezdett. Katolikus ösztöndíjat nyert az egyetemi tanulmányaira. Számos egyetemen volt hallgató (Heidelberg, Bonn, Freiburg, Würzburg, Köln, Frankfurt am Main, München, Berlin), végül 1921-ben doktorált a német irodalom és filozófia tárgyában. Disszertációját Wilhelm von Schütz kevéssé ismert 19. század eleji német drámaíróról írta. Antiszemita nézetei ellenére több zsidó származású professzort is nagyra becsült (Friedrich Gundolf, Max von Waldberg). Továbbra is írói ambíciókat táplált, de a siker elmaradt.

Egyetemi tanulmányai alatt, Freiburgban esett szerelembe Anka Stalhermmel, aki nála három évvel idősebb volt, majd követte őt Würzburgba is.[6] 1921-ben Goebbels írt egy önéletrajzi ihletésű, három részes regényt Michael címmel, aminek csak az első és harmadik része maradt fenn.[7] 1920-ban szakítottak Anka Stalhermmel, Goebbels emiatt az öngyilkosság gondolatával foglalkozott.[8]

A családi hagyományoknak megfelelően ifjúkorában hívő katolikus volt, de a világ rendjét egyre tökéletlenebbnek érezte és ez megingatta hitében. A korabeli, az első világháború és a versailles-i békeszerződés nyomán kialakult németországi viszonyok között diplomája, doktorátusa ellenére állást sem talált, nemhogy kiugrási lehetőséget. Sikertelenségei miatt a zsidó összeesküvést vádolta, ezekben az években vált radikális antiszemitává. (1923-ban néhány hónapig egy bankban dolgozott.) Megélhetését amúgy is szegény családja biztosította, ő pedig csalódottan továbbra is rengeteget olvasott, ennek révén is kereste a kiutat az igazságtalannak érzett társadalmi rendszerből. Olvasmányai közé tartoztak Oswald Spengler, Houston Stewart Chamberlain filozófiai kötetei, de Dosztojevszkij is. A marxizmust, mint judaista-internacionalista elméletet élesen elvetette, de érdeklődést mutatott az orosz bolsevikok iránt, mivel ők szerinte a saját nemzeti megmentésükre vállalkoztak.[5]

Nemzetiszocialista tevékenységének kezdetei[szerkesztés]

Goebbels így már már akkor is valami nemzeti, judaizmus nélküli szocializmus felé orientálódott, amikor még a nemzetiszocialistákról nem is tudott. Rájuk az 1923 novemberi müncheni sörpuccs idején figyelt fel, amikor Hitlert letartóztatták. A tényleges kapcsolatot csak 1924 augusztusában vette fel velük, amikor egy ismerőse magával vitte egy náci csoport weimari gyűlésére. Itt találkozott többek között Gregor Strasserrel, Gottfried Federrel, és ettől kezdve a nemzetiszocializmus elszánt híve lett. Hitler kiszabadulása és az Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) újraalapítása után hivatalosan is a párt tagja lett. Tehetségének megfelelően szerepet vállalt különböző náci kiadványok szerkesztésében. Nagy elismeréssel adózott Gregor Strassernek, aki szintén egy erősen nacionalista és antiszemita, de egyúttal „szocialista” Németországban gondolkodott.[5]

Goebbels tehát eleinte a náci mozgalom „balszárnyához” érezte közel magát, egyúttal a német kommunisták akkori „nemzeti-bolsevik” szárnyával is sok mindenben egyetértett. Véleménye szerint az NSDAP-nek a szegény rétegekre kell támaszkodnia, és minden eszközzel a tőkések ellen kell harcolni, még akkor is, ha a bolsevizmust kell ehhez segítségül hívni. A kezdetektől fogva nagyra értékelte Hitler vezetői tehetségét, de viszolygott az őt körülvevő müncheni „kispolgároktói”. Az NSDAP 1925-26-os belső pártvitájában Strasser oldalára állt. Programtervezetük előtérbe állította a munkavállalók érdekeit, antikapitalista szlogeneket hirdetett, demokratizálni akarta a párton belüli döntéshozatalt. Hitler ezeket az elképzeléseket egy 1926 februárjában Bambergben tartott gyűlésen(wd) megsemmisítő kritikával illette, és ez ellen a Strasser-csoport jelen lévő képviselői, Goebbelst is beleértve, nem mertek szót emelni. Goebbels ekkor ugyan „szörnyűségesnek” találta a Hitler álláspontját (különösen azt, hogy a szocializmus egy zsidó kreáció), a tőkés és nagybirtokos magántulajdon elismerését, a Szovjetunió fő ellenségként való meghatározását, de ezt csak a naplójában rögzítette. A konferencia után Hitler néhány más Ruhr-vidéki, vele nem teljesen egyetértő náci vezetővel együtt, meghívta őt magához Münchenbe, hogy meggyőzze őket. Hitler és Goebbels beszédet is mondtak egy helyi gyűlésen. A megbékülés tökéletesen sikerült, Goebbels teljesen elfogadta Hitler álláspontjait és megerősödött abban a hitében, hogy az ő személyében egy zsenivel van dolga. Ettől kezdődött az a szinte vallásos áhítata, amivel Hitlert követte, és ami a katolikus hitének a helyébe lépett.[9][10]

Berlini vezetőként[szerkesztés]

Goebbels beszél 1932-ben. Karjainak tartása tekintélyt parancsoló
Goebbels beszél 1934-ben. Felemelt ujja fenyegető

Hitler 1926-ban az NSDAP berlini szervezetének vezetőjévé nevezte ki, részben azzal a céllal, hogy megbontsa a Ruhr-vidéki náci vezetők azon csoportját, akik még kételkedhettek az ő tévedhetetlenségében.[11] Hitler szabad kezet adott neki e rendkívül fontos körzet irányításában, és az ő hatáskörébe rendelte a helyi SA és SS szervezetek irányítását is. Kizárólag személyesen Hitlernek tartozott felelősséggel.[12] Goebbels nagy lelkesedéssel látott munkához. A helyi párttagságot revízió alá vette és csak a legaktívabbakat tartotta meg. Bevezette a párttagdíjat és belépőjegyet árult a gyűléseikre, hogy a párt anyagi helyzetét megszilárdítsa.[13] Részben a párt ismertségének növelésére utcai csetepatékat provokált a német kommunista párt aktivistáival. Adaptálta az akkoriban gyorsan fejlődő kereskedelmi marketing módszereit a politikai tevékenységre, beleértve a jól hangzó jelszavakat és a tudatalattira ható eszközöket.[14] Új típusú plakátjai többek között hatalmas vörös betűkkel rejtélyes üzeneteket emeltek ki, amik arra késztették a nézőt, hogy végigolvassa a kisebb betűkkel írt szöveget is.[15]

Rendkívüli szónoki tehetségét tudatosan fejlesztette tovább, beszédeit, gesztusait tükör előtt gyakorolta. A gyűléseket rituális menetelések és éneklés vezette be, a helyszíneket pártzászlókkal dekorálták. Mindig késve érkezett, úgy időzítve, hogy a legnagyobb érzelmi hatást váltsa ki. Beszédeit részletesen megtervezte, de képes volt a rögtönzésre is, hogy rugalmasan alakítsa kapcsolatát a közönségével.[16][17]

Goebbels taktikája arra irányult, hogy utcai provokációkkal, összetűzésekkel hívja fel a széles nagyközönség figyelmét az NSDAP-ra. Ez ahhoz vezetett, hogy a rendőrség 1927 májusában kitiltotta a párt rendezvényeit a fővárosból.[18] Ennek ellenére folytatódtak az incidensek, például fiatal nácik véletlenszerűen kiválasztott zsidókat támadtak meg az utcán.[19] 1927 októberében Goebbels számáéra rendőrileg megtiltották, hogy gyűléseken beszéljen. Ekkor alapította a Der Angriff (Támadás) című modern kiállítású, és rendkívül agresszív, antikommunista és antiszemita hangvételű lapot a berlini térség propaganda-céljaira.[20]

Goebbels továbbra is táplált irodalmi ambíciókat. Kiadatta Michael című ifjúkori művének új változatát, és további, sikertelen kísérleteket tett színdarabok írására.[21] Számos nővel volt viszonya ebben az időben, köztük ifjúkori szerelmével, Anka Stalhermmel is, aki ekkor már férjnél volt és volt egy kis gyermeke is. Goebbels gyorsan esett szerelembe, de ugyanolyan gyorsan meg is unta kapcsolatait és továbblépett. Attól is tartott, hogy egy tartós kapcsolat árthat politikai karrierjének.[22]

Az NSDAP kitiltását 1928-ban, a májusi Reichstag-választások előtt feloldották.[23] A választásokon a szociáldemokraták végeztek az élen, 29,8%-kal, a polgári Német Nemzeti Néppárt 14,2%-ot, a Centrum 12,1%-ot, a kommunisták 10,65-ot szereztek.[24] Az NSDAP a Goebbels irányította intenzív kampány ellenére csaknem 100.000 szavazatot vesztett korábbi eredményeihez képest és mindössze 2,6%-os eredményt ért el, Berlinben csak 1,4%-ot. Emiatt Gregor Strasser erősen bírálta őt a lapjában. Goebbels azonban az egyike lett a tizenkét bejutó NSDAP képviselőnek.[25] Ez immunitást biztosított számára egy sor folyamatban lévő büntető eljárás alól. Később, 1931-ben mégis kénytelen volt pénzbüntetést fizetni a Der Angriffban megjelent hamis állítások miatt.[26]

1930-ban a nácik és a kommunisták közötti erőszak eszkalálódása, valamint az érintettek közötti személyes konfliktus miatt Horst Wessel költőt és SA-vezetőt két kommunista meggyilkolta. Goebbels Horst Wessel halálából hatalmas propaganda-fegyvert kovácsolt, személyét a nemzetiszocialista mozgalom mártírjának, egyik indulóját pedig Horst Wessel-Lied néven a párt himnuszának nyilvánította.[27]

A nagy gazdasági világválság 1930-ban már súlyosan érintette Németországot, rohamosan nőtt a munkanélküliség. Ebben az időben a Strasser-testvérek új lapot indítottak Berlinben Nationaler Sozialist címmel, amelyben a nácizmusra vonatkozó saját elméletüket propagálták. Ez a nacionalizmus mellett nagy hangsúlyt fektetett az antikapitalizmusra, a Nyugat-ellenességre, és társadalmi reformokat követelt.[28] Goebbels panaszára Hitler végül keményen állást foglalt Gregor Strasserrel és elméleteivel szemben, és Goebbelst nevezte ki az ő helyébe az NSDAP birodalmi propagandafőnökének, aki azonnal leállította a Nationaler Sozialist kiadását. Ekkor lett Goebbels az összes náci lap, körtük a Völkischer Beobachter főnöke is. Otto Strasser és társai júliusban elhagyták a pártot, ami nagy megkönnyebbülést jelentett Goebbels számára.[29]

A gazdasági helyzet gyors romlása miatt 1930 szeptemberére új választásokat írtak ki. Az NSDAP kampányát Goebbels vezette. Gyűlések, beszédek ezreit tartották szerte az országban. Hitler és Goebbels féktelenül demagóg beszédeikben a válság okául a weimari köztársaság politikáját és a versailles-i békeszerződést nevezték meg. Faji alapokon álló új német politikát, nemzeti egységet hirdettek meg. A siker óriási volt a korábbiakhoz képest: az NSDAP 6,5 millió szavazattal az ország második legnagyobb pártja lett.[30]

Az 1930-32-es választási hadjáratok során nőtt mutatkozott meg a maga teljességében Goebbels propagandazsenije. Pontosan megértette, mit kíván Hitler, hogyan szeretné megnyerni a tömegeket. Goebbels minden eszközt bevetett, hogy biztosítsa a szavazókat Hitler elképzelései számára. Briliánsan bánt a sajtóval, ezernyi eszközt alkalmazott, brosúrákat, röplapokat, hangfelvételeket. A kampány rengeteg utazásához bevetette az autók mellett a repülőgépet is.[31]

Goebbels 1930 vége felé ismerkedett meg Magda Quandttal, aki 1931 decemberében a felesége lett. Az egy gyermekes elvált asszony, egy gazdag gyáros volt felesége, néhány hónappal korábban csatlakozott a náci párthoz, és önkéntesként dolgozott a berlini párthivatalban.[32] A Reichkanzlerplatzon lévő lakása hamarosan Hitler és az NSDAP más vezetőinek kedvenc találkozóhelye lett.[33]

A világválság körülményei között nem sikerült szilárd kormányzást biztosítani Németországban, ezért 1932-ben tovább két országos választásra is sor került. Goebbels továbbra is rendkívül intenzív kampányokat szervezett gyűlésekkel, felvonulásokkal. Hitel városról városra repülővel közlekedett a kampányfellépéseire, Goebbels erről úgy adatott hírt, hogy „a Vezér Németország fölött”[34] Goebbels maga is rengeteg beszédet mondott.[35] Goebbels néhány beszédüket hanglemezen is kiadta, valamint néhány rövidfilmet is készíttetett a gyűléseken történő bemutatás céljából.[36] Plakátjaik rendkívül agresszívak voltak, például félmeztelen óriás férfialakok zúzták szét rajtuk az „ellenséget”, a kommunistákat, a zsidókat, a nemzetközi tőkét.[37] A párt támogatottsága az 1932-es első választáson tovább nőtt, viszont a másodikon, amit az év őszén kellett megrendezni, már csökkent – Hitler 2 millió szavazatot vesztett és csak a 33,1%-ot, a korábbi 230 képviselői hely helyett csak 196-ot szerzett.[38]

Továbbra sem sikerült szilárd kormányt felállítani sem Kurt von Schleicher, sem Franz von Papen vezetésével. A helyzet veszélyes volt Hitler számára, mert ha sikerül megszilárdítani a kormányzatot az ő részvétele nélkül, az a politikai bukását jelentette volna. Ezért Goebbels és az NSDAP tovább folytatta kemény kampányát, a politikai helyzet destabilizálását az SA és az SS segítségével. Papen végül azt javasolta Hindenburg elnöknek, hogy gyengébb választási eredménye dacára Hitlert nevezze ki kancellárnak, és majd ő, Papen, alkancellárként kézben fogja tartani. Így került Hitler a kancellári székbe 1933. január 30-án (ellentétben azzal a máig élő legendával, hogy szabad választásokon jutott volna hatalomra).[38]

Propagandaminiszterként[szerkesztés]

Hitler kancellári kinevezését megünnepelendő, Goebbels január 30-án fáklyás felvonulást rendezett Berlin utcáin mintegy 60 000 ember részvételével, akik közül sokan az SA és az SS egyenruháját viselték.[39] Goebbels csalódással fogadta, hogy nem lett Hitler első kormányának a tagja.[40] Hitler egy további új választáson akarta megerősíteni hatalmi pozícióját. A választási kampány kellős közepén került sor a Reichstag felgyújtására, ami nagy mértékben az NSDAP kezére játszott. Ennek ellenére a március 5-i választásokon sem sikerült elérni a várt földcsuszamlás jellegű győzelmet, a párt „csak” 43,9%-ot szerzett. Goebbels megkapta miniszteri kinevezését az újonnan kreált propagandaminisztérium (Reichsministerium für Volksaufklärung und Propaganda) élére.[41] Az új kormány első ülésén a választást kinevezték forradalommá.[42] Több választást már nem is tartottak Németországban a második világháború végéig.

Náci könyvégetés, 1933. május 10.

Goebbels miniszterként totális ellenérzést vezetett be a német kulturális és szellemi élet felett.[43] Céljául azt tűzte ki, hogy az NSDAP által utolsó szabad választásokon elért 37%-os támogatottságot 100%-osra növelje.[44] Nagyszabású ünnepséget szervezett a hatalom ünnepélyes átadására Hindenburg és Hitler között Potsdamban 1933. március 21-én.[45] Ő szövegezte Hitler rendeletét a zsidó üzletek náci bojkottjáról.[46] Goebbels áprilisban szülővárosába, Rheydtbe utazott, ahol a város hősének nyilvánították és a főutcát róla nevezték el.[47]

Goebbels a hagyományos május elsejei ünnepet, amit elsősorban a munkásosztály, és azon belül is főleg a kommunisták éreztek magukénak, a náci pártot, az NSDAP-t ünneplő eseménnyé alakította át. A munkások hagyományos rendezvényei helyett hatalmas pártgyűlést szervezett a berlini Tempelhof-mezőn. Másnap pedig az SA és az SS az ország összes szakszervezeti irodáját elfoglalta és bezárta. A szakszervezetek helyébe a nácik által szervezett úgynevezett Német Munkásfront (Deutsche Arbeitsfront, DAF) lépett.[48] Goebbels ezt az eseményt naplójában úgy kommentálta, hogy „Németország urai lettünk!”[49] Május 10-én nagy beszédet az első nagy náci könyvégetésen.(wd)[50]

Az NSDAP vezette kormányzat Goebbels hathatós közreműködésével megkezdte a zsidók kiszorítását a közéletből. Számos foglalkozásban megtiltották a zsidó származásúak, a „nem-árják” tevékenységét.[51] Felállították az első koncentrációs táborokat, kezdetben a politikai ellenfelek számára.[52] A Gleichschaltungnak(wd) nevezett folyamat során az egész társadalmat a náci elvek alapján szervezték meg. Minden önkéntes, civil szervezet, sportegyesület irányítását náci szimpatizánsok vagy párttagok kezébe adták. 1933 júniusára a folyamat nagyjából be is fejeződött; a kivételt egyelőre a hadsereg és az egyházak alkották.[53] 1933 októberében törvénnyel helyezték náci kontroll alá az egész sajtót.[54] A törvény kötelezte az újságírókat arra, hogy munkájukat a nemzetiszocializmus életfilozófiájának és kormányzati koncepciójának megfelelően végezzék.[55]

1934. június végén került sor a hosszú kések éjszakájára, amikor Hitler leszámolt azokra a korábbi harcostársaival, köztük az SA vezetőivel, akik terhessé váltak a számára. Goebbels személyesen jelen volt Ernst Röhm müncheni letartóztatásánál.[56] Hindenburg elnök 1934 augusztusi halála után Goebbels maga jelentette be a rádióban, hogy egyesítik a kancellári és az államelnöki posztokat és mindkettőt Hitler fogja betölteni, akinek hivatalos címe ezentúl vezér és birodalmi kancellár (Führer und Reichskanzler) lesz.[57]

A minisztérium működtetése[szerkesztés]

A Goebbels vezette minisztérium működési területe nagyon széles volt. Hatáskörébe tartozott a tömeggyűlések megszervezése, a közegészségügy, az ifjúsági és „faji” kérdések, a sajtó, rádió, film, a művészetek, a zene, a színház, a propaganda és az ellen-propaganda, Németországban és külföldön egyaránt.[58] Goebbels vezetési stílusa kaotikus és kiszámíthatatlan volt, szerette a nyilvánosság előtt lehordani munkatársait. Ennek ellenére a minisztérium hatékonyan működött.[59] Az amerikai Life magazin 1938-ban úgy fogalmazott, hogy a minisztert senki nem szereti, ő sem szeret senkit, de a leghatékonyabb német minisztériumot vezeti.[60] A minisztériumnak vidéken 42 „birodalmi propagandahivatala” működött, a munkatársak több mint kétharmada egyetemet végzett.

Goebbels 1933 júniusában létrehozta a Birodalmi Filmkamarát, amihez minden, a film területén dolgozó művésznek kötelező volt csatlakoznia.[61] A filmgyártásnak szorosan igazodnia kellett a nemzetiszocialista eszmékhez, a legtöbbször nyílt propagandát kellett folytatniuk.[62] Szeptemberben létrejött a művészeti kamarák ernyőszervezete, a Reichskulturkammer,(wd) ami alatt aztán további kamarák fogták össze a különböző művészeti ágak szereplőit. Az újságíróknak emellett 1800-ig visszamenően kellett bizonyítaniuk „árja” származásukat, házastársukra vonatkozóan is. A művészeti kamarák tagjai csak kamarájuk engedélyével hagyhatták el az országot. A könyvkiadás terén cenzúra-bizottságot hoztak létre, és a régi alkotások közül is csak azokat lehetett újra kiadni, amelyek szerepeltek a jóváhagyott művek listáján. A nem megfelelőnek nyilvánított műveket 1933 májusától nyilvánosan máglyára vetették. Még a kabaré-előadásokat is cenzúrázták. Ebben az időben megindult a német művészek és értelmiségiek erőteljes külföldre áramlása.[63]

Ingyen rádiókat osztogatnak Goebbels születésnapján Berlinben 1938-ban
Hitler az 1934-es nürnbergi pártgyűlésen. Leni Riefenstahl és stábja a pódium előtt készítik a filmfelvételt

Goebbels különösen érdeklődött a rádió, mint a tömegpropaganda eszköze iránt.[64] Bizonyos helyi tiltakozások ellenére (különösen Göring háborodott fel az általa vezetett Poroszországban) Goebbels megszerezte az ellenőrzést a rádióállomások felett és egy országos intézménybe szervezte azokat (Reichs-Rundfunk-Gesellschaft) 1934 júliusában.[65] Rávette a gyártókat olcsó néprádiók előállítására, amikből 1938-ra már csaknem tíz milliót adtak el. A közterületeken, gyárakban, iskolákban hangszórókat szereltek fel a fontos rádióadások közvetítésére. Ennek révén Hitler beszédei, a náci párt közleményei eljutottak csaknem minden némethez.[66] A világháború kitörésekor halálbüntetés terhe alatt betiltották a külföldi rádiók hallgatását.[67]

Goebbels tevékeny részt vállalt az SA-vezér Ernst Röhmmel és Hitler egy sor más potenciális politikai ellenfelével szemben megszervezett leszámolás, a hosszú kések éjszakájának tervezésében és végrehajtásában.

A náci propaganda fókuszában állt Hitler személyi kultusza.[68] Ennek a kultusznak nagy részét Goebbels építette fel tudatosan propagandamunkájával. Hitler dicsőítése volt az egyik fő eleme az 1934-es nürnbergi pártgyűlés koreográfiájának is. A gyűlésről filmet is készített Leni Riefenstahl Az akarat diadala címmel, amivel aztán elnyerte az 1935-ös Velencei Nemzetközi Filmfesztivál aranyérmét.[69] Himmlerrel és Rosenberggel közösen Goebbels kialakított egy sajátos nemzetiszocialista ünnepkört, amely szakított a keresztény hagyományokkal.

Antiszemitizmusa döntő szerepet játszott tevékenységében. Az ő irányításával zajlott le a zsidó tulajdonosú üzletek bojkottja, majd 1938. november 9-én nagyrészt Goebbels kezdeményezésére és tervei alapján hajtották végre a kristályéjszakát (Reichskristallnacht), melynek során a nemzetiszocialista félkatonai alakulatok zsidó tulajdonú üzleteket fosztottak ki, illetve megölték tulajdonosaikat.

Goebbels részt vett a Berlinben megtartott 1936. évi nyári olimpiai játékok szervezésében is. Ekkor találkozott Lída Baarová cseh színésznővel, akivel aztán intenzív szerelmi kapcsolata alakult ki. Ennek 1938-ban csak Hitler „atyai” intésére vetett véget.[70] Az 1937. év nagy projektje volt Goebbels részéről az Elfajzott művészetek kiállítása Münchenben, ahol a náci ízlésnek nem megfelelő modern művészetek alkotásait mutatták be – megsemmisítésük előtt.[71]

Harc az egyházzal[szerkesztés]

1933-ban Hitler megbízásából Franz von Papen alkancellár konkordátumot írt alá a Vatikánnal, ami egyrészt biztosította a katolikus intézmények függetlenségét, másrészt megtiltotta az egyház beavatkozását a politikába.[72] A náci rezsim ennek ellenére folyamatos nyomás alatt tartotta a keresztény egyházakat befolyásuk csökkentése érdekében. 1935–1936-ban egyházi személyek százait tartóztatták le, pénzügyi és szexuális, gyakran koholt vádak alapján.[73] Goebbels nagy nyilvánosságot biztosított ezeknek a pereknek, és igyekezett az egyházi oldalt a legrosszabb fényben feltüntetni.[74] Korlátozták az egyház nyilvános gyűléseit, kiadványaikat cenzúrázták. A feszületeket eltávolították az állami intézményekből. Hitler bizonytalankodott abban, hogy az egyházak elleni harcot (Kirchenkampf) mennyire állítsa politikája középpontjába, de az egyházakkal kapcsolatos éles kritikai megjegyzései elegendők voltak Goebbels számára ahhoz, hogy erősítse propagandáját.[75] 1937-ben Hitler azt is kijelentette, hogy végső soron fel akarja számolni a protestáns egyházat.[76]

XI. Piusz pápa az egyház elleni támadásokra válaszul bocsátotta ki "Mit brennender Sorge" („Égető aggodalommal”) kezdetű enciklikáját 1937-ben, amit aztán minden katolikus szószékről felolvastak. Ebben elítélte a náci rezsim támadásait az egyház ellen. Goebbels válaszul csak felerősítette az egyház elleni támadásokat.[77] 1937. május 28-án húszezer párttag előtt elmondott, és a rádió által közvetített beszédében erkölcsileg züllöttnek nevezte a katolikus egyházat. A propaganda nyomán erősen visszaesett az egyházi iskolákba jelentkezők száma, végül 1939-ben minden egyházi iskolát bezártak, illetve állami iskolává alakítottak. A támadások nyomán a németországi klérus egyre óvatosabb lett a rezsim iránti kritikájában.[78] 1937 július végén Hitler, főleg külpolitikai okokból, utasítást adott az egyházellenes támadások mérséklésére.[79]

Goebbels propagandatevékenysége a második világháborúban[szerkesztés]

Goebbels az egyik leglelkesebb támogatója volt Hitler agresszív hódító terveinek, többek között amikor a Führer 1934-ben, katonai vezetők előtt, 1942-et jelölte meg a keleti támadás céldátumának.[80] Naplójában lelkesen üdvözölte a Rajna-vidék katonai megszállását(wd) 1936-ban.[81] Az 1938-as müncheni egyezmény előtt Goebbels a propaganda minden eszközével igyekezett támogatni a szudétanémeteket és támadni a csehszlovák kormányt.[82] Amikor azonban azt észlelte, hogy a német közvélemény tart a háborútól, kissé visszafogta a sajtó háborús propagandáját.[83] Miután Münchenben a nyugati hatalmak engedtek Hitler követeléseinek, Goebbels átirányította propagandagépezetét a Lengyelország elleni vonalra, különös tekintettel Danzig helyzetére. Ezzel sem sikerült azonban a német közvéleményt teljesen a háború pártjára állítania.[84] Ő maga is táplált belső kétségeket a Lengyelország megtámadásával kiprovokált, Nagy-Britannia és Franciaország elleni háborúval kapcsolatban.[85]

Az 1939-es lengyelországi hadjárat után Goebbels totálissá tette a a németországi média feletti ellenőrzését. Ami azonban a külföldi propagandát illeti, Joachim von Ribbentrop külügyminiszter, folyamatosan vitatta az ő illetékességét. Hitler nem döntött a két rivális vitájában, ezért ők mindvégig folytatták hatásköri küzdelmeiket.[86] Goebbels egyébként nem vett részt a katonai döntések meghozatalában, és a diplomáciai tárgyalásokról is csak utólag értesült.[87]

Híradófilm készítése a fronton, 1941. január

A propagandaminisztérium a meghódított országokban azonnal átvette a helyi műsorszóró szervek irányítását, és elkezdte saját propagandájában sugárzását, lehetőleg a korábban is tevékenykedő bemondókkal, hogy ezzel is növeljék a lakosság előtt a szavahihetőségüket. A minisztérium nem csak a hírek tartalmát tartotta szoros ellenőrzés alatt, hanem még azt is, hogy milyen zenei műsorokat adjanak le a rádiókban. A propagandafilmek vetítésére 1.500 mobil filmvetítő teherautót is alkalmaztak. A hború előrehaladtával és a kudarcok megjelenésével Hitler egyre kevesebbet jelent meg a nyilvánosság előtt, így fokozatosan Goebbels lett a náci rezsim hangja.[88] 1940 májusától gyakran írt újságcikkeket is, amiket aztán a rádióban is beolvastak. A háborús német filmgyártás körülbelül felét alkotta a közvetlen propaganda.[89]

Goebbels sokat foglalkozott a „hazai fronttal”, a német lakosság moráljának fenntartásával is. Úgy vélte, hogy minél inkább bekapcsolódik a lakosság a háborús erőfeszítésekbe, annál jobban erősödik majd az erkölcsi tartása is. Kampányokat szervezett például téli ruházat és sífelszerelés gyűjtésére a keleti front számára. A nehézségek fokozódásával 1942 vége felé 80%-ra növelte a rádióadásokban és a filmekben a könnyű szórakoztatás arányát, és a direkt propaganda aránya 20%-ra csökkent.[90] A berlini körzet náci vezetőjeként (Gauleiter) foglalkoznia kellett más háborús nehézségekkel is, így az élelmiszer- és textilhiánnyal, valamint a sör és a dohány jegyrendszerével, ami különösen negatívan hatott a lelkesedésre.[91] A szövetségesek győzelmei, Németország bombázásának megkezdése és különösen a sztálingrádi csata súlyos nehézségek elé állította a náci propagandagépezetet. 1943. január 15-én Hitler kinevezte Goebbelst az újonnan létrehozott országos légoltalmi bizottság vezetőjének is. A bombázások elleni védekezés, illetve főleg a károk helyreállítása azonban továbbra is jórészt helyi feladat maradt.[92][93]

Goebbels beszéde a berlini Sportpalotában, 1943. február 18.
Goebbels (középen), Albert Speer és más vezetők rakétakísérletet tekintenek meg Peenemünde mellett

Az újabb és újabb háborús kudarcok nyomán Goebbels szorgalmazta Hitlernél, hogy vezesse be a „totális háborút”, azaz a teljes gazdasági élet átállítását a háborús viszonyokra.[94] E témában adta elő Goebbeles a legismertebb beszédét 1943. február 18-án a berlini Sportpalastban. Szenvedélyesen követelte hallgatóságától a totális háború iránti elkötelezettséget, ebben láttatta a német nép megmentésének egyetlen esélyét. Célzást tett arra is, hogy a zsidóság megsemmisítésének folyamata már megkezdődött. A beszédet élőben közvetítette a rádió és filmre is felvették. Ebben az időben fedezték fel a németek a katyńi vérengzés tömegsírjait és Goebbels természetesen ezt is bevetette annak érdekében, hogy éket verjen a szövetségesek közé.[95]

A totális háború teljhatalmú irányítója[szerkesztés]

1945. március 9.: Goebbels kitünteti a Hitlerjugend 16 éves tagját a Vaskereszttel Lauban védelméért

A szövetségesek szicíliai partraszállása (1943. július) és a kurszki csatában aratott stratégiai jelentőségű szovjet győzelem (1943 július–augusztus) után Goebbels kezdte felismerni, hogy a háborút már nem lehet megnyerniük.[96] Mussolini bukása után javasolta Hitlernek külön tárgyalások indítását vagy Nagy-Britanniával, vagy a szovjetekkel. Hitler azonban ezt elutasította.[97]

A további katonai kudarcok, valamint a Hitler elleni 1944. július 20-i merénylet(wd) után július 23-án Hitler Goebbelst – Hermann Göring ellenkezése dacára – kinevezte a totális háború teljhatalmú megbízottjának azzal a feladattal, hogy maximalizálja az „emberanyag” áramlását a Wehrmachtba és a hadiiparba a kevésbé fontos ágazatok rovására.[98] Ezzel félmillió új katonát sikerült besorozni, de egy részüket a hadiiparból kellett kivonni. 1944 őszén bevezették a népfelkelők rendszerét (Volkssturm) – azaz a korábban alkalmatlannak nyilvánított férfiak nagy részét is besorozták. Ezek a gyengén kiképzett, rosszul felfegyverzett, nagyrészt 45–60 éves emberek azonban nem lehettek képesek hatékony ellenállásra a szovjet tankok ellen. A program emellett rendkívül népszerűtlen is volt.[99]

Vereség és halál[szerkesztés]

A Goebbels család. Goebbels mostohafia, Harald Quandt képét távollétében (katonai szolgálatát teljesítette) másolták rá a képre

A háború utolsó hónapjaiban Goebbels beszédei és írásai egyre inkább apokaliptikus hangvételűek lettek.[100] Míg más náci vezetők arra akarták rávenni Hitlert, hogy vonuljon vissza az „alpesi erődbe”, Goebbels amellett érvelt, hogy egy utolsó hősi helytállásra van szükség Berlinben.[101] Ő maga is visszavonult családjával berlini házukba (Magda előző házasságból származó fia már fogságba esett), és 1945. január végén megvitatták feleségével gyermekeik sorsát, közös öngyilkosságuk lehetőségét.[102]

Goebbels viszont végre elérte régi célját, és Hitler legközelebbi embere lett, különösen azután, hogy Göring, majd Heinrich Himmler is kegyvesztett lett.[103] Hitler április 22-én bejelentette környezetének végső döntését, hogy Berlinben marad és öngyilkos lesz.[104] Ugyanezen a napon Hitler meghívására Goebbels családjával beköltözött a kancellária alatti bunkerbe, a Vezér közelébe.[105] Április 23-án Goebbels proklamációban hívta fel Berlin népét a maximális ellenállásra és biztosította hallgatóságát arról, hogy ő is a körükben marad a családjával együtt.[106]

Április 29-én Hitler hivatalosan feleségül vette Eva Braunt, majd lediktálta végrendeletét, amihez Goebbels és Martin Bormann tanúskodott.[107] Ebben Goebbelst jelölte meg utódjának a kancellári poszton, az államelnök Karl Dönitz admirális lett, Bormann pedig a párt vezetője.[108] Hitler utasította Goebbelst Berlin elhagyására, azonban ő később egy utóiratot csatolt a végrendelethez, amelyben leszögezte, hogy maradni akar, és családjával együtt a Führer mellett fognak véget vetni életüknek.[109]

Hitler öngyilkossága után Goebbels május 1-én végrehajtotta egyetlen hivatalos kancellári intézkedését: utasította Hans Krebs vezérkari főnököt, hogy fehér zászló alatt kezdjen tárgyalásokat Vaszilij Ivanovics Csujkov altábornaggyal, a már Berlinben harcoló szovjet 8. gárdahadsereg(wd) parancsnokával a tűzszünet feltételeiről. Mivel a szövetségesek már évekkel korábban megegyeztek abban, hogy a feltétel nélküli megadásig harcolnak, e tárgyalásnak eredménytelennek kellett maradnia.

Goebbels aznap este Helmut Kunz SS orvossal morfiuminjekciót adatott hat gyermekének, majd amikor öntudatlanok lettek, ciánkapszulát törtek össze a szájukban.[110] Ezután Goebbels és felesége a kancellária kertjében öngyilkosságot követtek el.[111]

A goebbelsi propaganda jellegzetességei[szerkesztés]

Goebbels, mint propagandista, a hihető hazugságok és az időzítés mestere volt.[112] Tehetsége mellett a náci birodalom hatalmi eszközeit is megszerezte, illetve propagandája szolgálatába állította. A teljes sajtóra kiterjesztette hatalmát, minden híradást kontroll alatt tartott. A háború kezdetekor betiltották a külföldi rádióadások hallgatását. Német részről viszont rendkívül aktívan sugározták különböző nyelveken – sokszor álcázott formában, más név alatt – saját propagandájukat.

Az igazság és a tények csak annyi szerepet játszottak híradásaiban, hogy kerülte a könnyen cáfolható hazugságok alkalmazását, éppen a saját maga által folytatott hírfertőzés hatékonysága érdekében. Egyébként gátlástalanul sulykolta propagandájában a hazugságokat. Tömegpropagandájában sikeresen keltett hisztériát – például a Reichstag felgyújtása után, a kristályéjszaka előtt. Ügyesen nagyította fel a sikereket, mint az l933-as választások eredményeit.[112]

Propagandája gyakran közvetlenül szolgálta a birodalom külpolitikai céljait, és csak másodsorban célozta a hazai lakosságot. Igyekezet téveszméket kelteni Németország szándékai iránt. Hatalmas kampányokat szervezett a német sérelmek ürügyén (Ausztria, Szudéta-vidék, Danzig). Megtévesztési céllal olyan újságszámot adott ki, amelyben mintha tévedésből felfedte volna az Anglia elleni német invázió tervét, majd az újságszámot visszavonatta és bezúzatta, ezzel vezetve félre ellenfeleit.[112] Gyakran helyezett el olyan cikkeket lapjaiban, amik személyükben támadták az ellenséges koalíció egyes vezetőit, az ottani belpolitikai befolyásolása érdekében.

A propaganda technikája[szerkesztés]

Goebbels korának számos technikai vívmányát, újítását gyorsan a propagandája szolgálatába állította. A hatalomra jutás előtti kampányokban is nagy szerepet kaptak már a technikai eszközök, például – a nagyiparosok egy részének bőkezű támogatásai segítségével – repülőkkel, kitűnő gépkocsikkal szelték az országot a kampánygyűlésekre igyekezve a náci vezetők.

Fontos eszközzé vált a hatalom megszerzése után a rendszeres heti filmhíradó, amit akkoriban egy héten át minden moziban, minden film előtt levetítettek. Naplóbejegyzései szerint az általa szorosan ellenőrzött heti híradók célirányos torzításai, vágásai mindig elnyerték Hitler maximális tetszését. A film mellett a rádió lehetőségeit is maximálisan kihasználta. A nemzetiszocialista gyűlések megszervezésére az erő és a hatalom igézete, a geometria mámora, a gigantománia volt jellemző.[112]

Hitler egyik leghűségesebb követője[szerkesztés]

Goebbels képzett, intelligens, karakteres koncepciókkal rendelkező személyiség volt, de 1925-től gyakorlatilag megszűnt önálló véleményeket alkotni, még kevésbé hangoztatni. Mindenben Hitler álláspontjait követte, azok változásán keresztül is. Jó példa erre a Szovjetunióval kapcsolatos nézeteinek változása. 1925-ben még Strasserékkal, azaz a náci párton belüli „baloldali” ellenzékkel együtt ellenezte azt a hitleri koncepciót, hogy a német „életteret” a Szovjetunió rovására kell biztosítani. Ezután Hitler mellé állva a Mein Kampfban rögzített hitleri antibolsevik propaganda nagy organizátora lett. 1939-ben aztán meglepetéssel, de szigorúan követte a Molotov–Ribbentrop-paktum új taktikai irányvonalát, majd nem sokkal később az egyik fő szereplője volt annak a világtörténelmi méretű cselvetésnek, amikor fenntartották a Nagy-Britannia ellen készülő invázió látszatát a Szovjetunió megtámadására készülve. Ezt követően pedig propagandája újra teljes erővel bolsevikellenes irányba fordult.[113]

Radikalizmus[szerkesztés]

Goebbels egész életében hajlott a szélsőséges megoldásokra. Mindig azt az ellenséget javasolta véglegesen eltiporni, amelyiket a körülményeknek megfelelően nagyobb kockázat nélkül meg lehetett támadni. Lelkesen hadakozott a kommunisták, a szociáldemokraták, a pártbeli árulók, a zsidók, a lengyelek, a magyarok vagy az olaszok ellen. Egykor Mussolini csodálója volt, 1943 szeptemberében viszont szinte sajnálta, hogy kimentették fogságából, mert úgy vélte, hogy emiatt a további olaszországi német politikában valamelyest tekintettel kell majd lenni rá. Bár a magyarokról általában lesújtó véleménye volt, Horthy Miklóst eleinte nagyra tartotta, aztán semmi kifogása nem volt az ellen, hogy eltávolítsák.[114]

A holokauszt szorgalmazója[szerkesztés]

Goebbels már a nürnbergi zsidótörvény-javaslatok közül is a legdrasztikusabbat támogatta (ehhez képest akkor, 1935-ben még Hitler is mérsékeltebb volt). Később nagyon örült annak, hogy hozzá hasonlóan Hitler is a „radikális” megoldás híve lett. A gettóba nyomorított zsidókat olyan fertőző gócoknak tekintette, amelyek „sebészi eltávolítása” közérdek. Ott volt mindegyik pogromhullám kezdeményezői között. Folyamatosan követelte a berlini zsidók kitelepítését. Különös véletlen, hogy a német zsidók közül éppen Berlinben menekültek meg a legtöbben, valószínűleg a nagyváros által nyújtott bujkálási lehetőségek miatt.[115]

Családi élete[szerkesztés]

„Békülési” fotó Hitler kezdeményezésére

Hitler nagyon kedvelte Magda Goebbelst és gyermekeit.[116] Szívesen látogatta meg őket otthonukban. Goebbels felesége a Hitlert körülvevő nők kis csoportjának a tagja lett,[117] valamint a rezsim nem-hivatalos képviselőjévé is vált, gyakran kapott leveleket német nőktől, akik családi ügyekben kértek tőle tanácsot.[118]

Goebbels, más kalandjai mellett, 1936-tól intenzív szerelmi viszont kezdett Lída Baarová cseh színésznővel.[119] Magda 1938 elején Hitlerhez fordult, aki rábeszélte beosztottját a szakításra és a család egységének helyreállítására.[120] Hitlernek azonban később is közbe kellett lépnie családi vitákban. 1938 októberében közös fotót is készíttetett a saját részvételével a helyreállt családi béke jegyében.[121] Goebbels feleségének is voltak viszonyai, így Kurt Ludeckével 1933-ban[122] és Karl Hankéval 1938-ban.[123]

A Goebbels-család tagja volt Harald Quandt, Magda fia előző házasságából (született 1921-ben),[124], illetve közös gyermekeik, Helga (1932), Hilde (1934), Helmuth (1935), Holde (1937), Hedda (1938), és Heide (1940).[125] Magda a Hitler iránti tiszteletből adott minden gyermekének H-val kezdődő keresztnevet (talán Haraldra ez még nem vonatkozott).

Művei[szerkesztés]

  • Naplója

Regények[szerkesztés]

  • Michael, egy német sors naplóoldalakon (Michael, ein deutsches Schicksal in Tagebuchblättern); 1928
  • Iskarioti Júdás (Judas Iskariot); 1928.

Politikai művek[szerkesztés]

  • Kommunizmus maszk nélkül (Kommunismus ohne Maske); 1935
  • A tántoríthatatlan/Vasszív (Das eherne Herz); 1943

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Uhl, Eberle (2006), 477. old.;
  2. Longerich 5. o.
  3. Ormos 6. o.
  4. Manvell 2. o.
  5. ^ a b c Ormos 7. o.
  6. Longerich 12-14. o.
  7. Longerich 16. o.
  8. Longerich 20-21. o.
  9. Longerich 67-68. o.
  10. Ormos 8. o.
  11. Longerich 71-72. o.
  12. Longerich 75. o.
  13. Manvell 75. o.
  14. Longerich 75. o.
  15. Manvell 76-80. o.
  16. Manvell 75–79. o.
  17. Longerich 82. o.
  18. Longerich 93-94. o.
  19. Longerich 82. o.
  20. Longerich 89. o.
  21. Longerich 95., 98. o.
  22. Longerich 108–112. o.
  23. Longerich 99–100. o.
  24. Ormos 32. o.
  25. Evans 2003 209. o.
  26. Longerich 147–148. o.
  27. Longerich 124. o.
  28. Kershaw 2008, 200. o.
  29. Longerich 129–130. o.
  30. Kershaw 202. o.
  31. Ormos 10. o.
  32. Longerich 151–152. o.
  33. Manvell 94. o.
  34. Kershaw 227. o.
  35. Longerich 172-184. o.
  36. Thacker 125. o.
  37. Evans 290–291. o.
  38. ^ a b Hahner 2011 313. oldal
  39. Evans 310–311. o.
  40. Longerich 206. o.
  41. 121. o.
  42. Az 1933. március 7-i kormányülés jegyzőkönyve. In: Akten zur Deutschen Auswärtigen Politik 1918-1945. Serie D, I. 114.
  43. Longerich 212–213. o.
  44. Evans 121. o.
  45. Longerich 214. o.
  46. Longerich 218. o.
  47. Longerich 221. o.
  48. Manvell 128–129. o.
  49. Evans 358. o.
  50. Longerich 224. o.
  51. Longerich 40. o.
  52. Evans 344. o.
  53. Evans 14. o.
  54. Hale 83–84. o.
  55. Hale 86. o.
  56. Manvell 132–134. o.
  57. Manvell 137. o.
  58. Manvell 140–141. o.
  59. Longerich 370. o.
  60. LIFE
  61. Longerich 224–225. o.
  62. Thacker 157. o.
  63. Manvell 140-142. o.
  64. Manvell 127. o.
  65. Longerich 226. o.
  66. Manvell 127. o.
  67. Longerich 434. o.
  68. Kershaw 292–293. o.
  69. Evans 123–127. o.
  70. Thacker 184, 201. o.
  71. Evans 171, 173. o.
  72. Evans 234–235. o.
  73. Longerich 382. o.
  74. Thacker 189. o.
  75. Kershaw 382. o.
  76. Longerich 223. o.
  77. Evans 241–244. o.
  78. Evans 245–247. o.
  79. Longerich 334. o.
  80. Evans 338–339. o.
  81. Kershaw 352, 353. o.
  82. Longerich 380–382. o.
  83. Longerich 81, 382. o.
  84. Evans 696. o.
  85. Thacker 212. o.
  86. Manvell 155, 180. o.
  87. Longerich 422., 456–457. o.
  88. Manvell 181–188. o.
  89. Longerich 468–470. o.
  90. Longerich 509–512. o.
  91. Thacker 235–236
  92. Longerich 615. o.
  93. Thacker 269–270
  94. Longerich 549–550. o.
  95. Thacker 255–257
  96. Longerich 594. o.
  97. Longerich 607, 609. o.
  98. Longerich 643. o.
  99. Evans 675-676. o.
  100. Thacker 292. o.
  101. Kershaw 924, 925, 929, 930. o.
  102. Thacker 289. o.
  103. Kershaw 891, 913–914. o.
  104. Kershaw 929. o.
  105. Thacker 298. o.
  106. Dollinger 231. o.
  107. Kershaw 950. o.
  108. Kershaw 949, 950. o.
  109. Longerich 686. o.
  110. Beevor 380, 381. o.
  111. Joachimsthaler 52. o.
  112. ^ a b c d Ormos 14. o.
  113. Ormos 11. o.
  114. Ormos 13. o.
  115. Ormos 13–14. o.
  116. Longerich 159, 160. o.
  117. Manvell 94. o.
  118. Thacker 179. o.
  119. Longerich 317, 318. o.
  120. Longerich 392. o.
  121. Longerich 391, 395. o.
  122. Longerich 317. o.
  123. Thacker 204. o.
  124. Longerich 152. o.
  125. Manvell 165. o.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Joseph Goebbels című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Goebbels témájú médiaállományokat.