Gustav Bauer
Gustav Bauer | |
A Német Birodalom miniszterelnöke Weimari köztársaság | |
Hivatali idő 1919. június 21. – 1919. augusztus 14. | |
Elnök | Friedrich Ebert |
Előd | Philipp Scheidemann |
Utód | önmaga birodalmi kancellárként |
A Német Birodalom kancellárja Weimari köztársaság | |
Hivatali idő 1919. augusztus 14. – 1920. március 26. | |
Elnök | Friedrich Ebert |
Előd | önmaga birodalmi miniszterelnökként |
Utód | Hermann Müller |
Született | 1870. január 6. Darkehmen |
Elhunyt | 1944. szeptember 16. (74 évesen) Berlin |
Sírhely | Oberhavel járás |
Párt | NSZP |
Foglalkozás |
|
Vallás | vallástalanság |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav Bauer témájú médiaállományokat. |
Gustav Bauer (Darkehmen, 1870. január 6. – Berlin, 1944. szeptember 16.) német szociáldemokrata politikus és a weimari köztársaság második kancellárja volt.
Élete
[szerkesztés]Gustav Bauer 1870. január 6-án született a Kelet-Poroszországban található Darkehmenben (ma Oroszország). Königsbergben dolgozott irodai munkásként és 1895-ben megalapította az Irodai Alkalmazottak Szövetségét. Ennek elnöki pozícióját 1908-ig töltötte be. 1903-ban Berlinben a munkások szabad szakszervezetének központi titkárságát vezette. Ezt követően 1908-tól 1918-ig a németországi szakszervezetek főbizottságának elnökhelyettese volt. 1918 októberében szociáldemokrata képviselőként az új Munkaügyi Minisztérium titkárává nevezték ki Miksa badeni herceg kancellársága alatt, az utolsó császári kormányban.[1]
Később már a weimari köztársaság ideje alatt munkaügyi miniszterré nevezték ki Philipp Scheidemann kormányában. Ezt a pozíciót 1919 februárjától júniusig töltötte be. Ekkor Scheidemann lemondott a kancellárságról és helyére Bauer került. Neki jutott az a hálátlan feladat, hogy a németek által igazságtalannak tartott versailles-i békeszerződést ratifikáltassa (jóváhagyassa). A Kapp-puccs után rövidesen lemondott a kancellárságról. Ennek ellenére utódja Hermann Müller és Joseph Wirth kormányában is a pénzügyminiszteri és az alkancellári pozíciókat töltötte be. 1944. szeptember 16. hunyt el Berlinben.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Encyclopedia Britannica:Gustav Bauer (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 8.)
Források
[szerkesztés]- {Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 384. o. ISBN 963-05-6821-7
- Encyclopedia Britannica:Gustav Bauer (angolul)
Irodalom
[szerkesztés]- S. Ittershagen: Bauer, Gustav Adolf. In: Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung. Biographisches Lexikon. Dietz Verlag 1970, 21–22. oldal
- Bernd Braun: Die Reichskanzler der Weimarer Republik. Zwölf Lebensläufe in Bildern. Droste, Düsseldorf 2011, 100–133. oldal ISBN 978-3-7700-5308-7
- Eckhard Hansen, Florian Tennstedt (szerk.) u. a.: Biographisches Lexikon zur Geschichte der deutschen Sozialpolitik 1871 bis 1945. 2. kötet: Sozialpolitiker in der Weimarer Republik und im Nationalsozialismus 1919 bis 1945. Kassel University Press, Kassel 2018, ISBN 978-3-7376-0474-1, 10–11. oldal (Online, PDF; 3,9 MB).
- Paul Mayer: Bauer, Gustav Adolf. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 1. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 1953, ISBN 3-428-00182-6, 638.oldal (Digitalisat).
- Karlludwig Rintelen: Ein undemokratischer Demokrat: Gustav Bauer. Gewerkschaftsführer - Freund Friedrich Eberts - Reichskanzler. Eine politische Biographie, Lang, Frankfurt/M. 1993, ISBN 3-631-45299-3 (Gustav Bauer egyetlen életrajza, és rendkívül kritikus)
- Martin Schumacher (szerk.): M.d.R. Die Reichstagsabgeordneten der Weimarer Republik in der Zeit des Nationalsozialismus. Politische Verfolgung, Emigration und Ausbürgerung, 1933–1945. életrajzi dokumentáció. 3., jelentősen bővített és átdolgozott kiadás. Droste, Düsseldorf 1994, ISBN 3-7700-5183-1
- Martin Voigt: Gustav Adolf Bauer. 177–190. oldal In: Wilhelm v. Sternburg (szerk.): Die deutschen Kanzler. Von Bismarck bis Schmidt. Königstein/Ts.: Athenäum 1985. ISBN 3-7610-8382-3
Elődje: Philipp Scheidemann |
Utódja: Hermann Müller |