Ugrás a tartalomhoz

Gustav Bauer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gustav Bauer
A Német Birodalom miniszterelnöke
Weimari köztársaság
Hivatali idő
1919. június 21. – 1919. augusztus 14.
ElnökFriedrich Ebert
ElődPhilipp Scheidemann
Utódönmaga
birodalmi kancellárként
A Német Birodalom kancellárja
Weimari köztársaság
Hivatali idő
1919. augusztus 14. – 1920. március 26.
ElnökFriedrich Ebert
Elődönmaga
birodalmi miniszterelnökként
UtódHermann Müller

Született1870. január 6.
Darkehmen
Elhunyt1944. szeptember 16. (74 évesen)
Berlin
SírhelyOberhavel járás
PártNSZP

Foglalkozás
  • politikus
  • szakszervezeti tisztségviselő
Vallásvallástalanság
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav Bauer témájú médiaállományokat.

Gustav Bauer (Darkehmen, 1870. január 6.Berlin, 1944. szeptember 16.) német szociáldemokrata politikus és a weimari köztársaság második kancellárja volt.

Élete

[szerkesztés]

Gustav Bauer 1870. január 6-án született a Kelet-Poroszországban található Darkehmenben (ma Oroszország). Königsbergben dolgozott irodai munkásként és 1895-ben megalapította az Irodai Alkalmazottak Szövetségét. Ennek elnöki pozícióját 1908-ig töltötte be. 1903-ban Berlinben a munkások szabad szakszervezetének központi titkárságát vezette. Ezt követően 1908-tól 1918-ig a németországi szakszervezetek főbizottságának elnökhelyettese volt. 1918 októberében szociáldemokrata képviselőként az új Munkaügyi Minisztérium titkárává nevezték ki Miksa badeni herceg kancellársága alatt, az utolsó császári kormányban.[1]

Később már a weimari köztársaság ideje alatt munkaügyi miniszterré nevezték ki Philipp Scheidemann kormányában. Ezt a pozíciót 1919 februárjától júniusig töltötte be. Ekkor Scheidemann lemondott a kancellárságról és helyére Bauer került. Neki jutott az a hálátlan feladat, hogy a németek által igazságtalannak tartott versailles-i békeszerződést ratifikáltassa (jóváhagyassa). A Kapp-puccs után rövidesen lemondott a kancellárságról. Ennek ellenére utódja Hermann Müller és Joseph Wirth kormányában is a pénzügyminiszteri és az alkancellári pozíciókat töltötte be. 1944. szeptember 16. hunyt el Berlinben.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Encyclopedia Britannica:Gustav Bauer (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 8.)

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • S. Ittershagen: Bauer, Gustav Adolf. In: Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung. Biographisches Lexikon. Dietz Verlag 1970, 21–22. oldal
  • Bernd Braun: Die Reichskanzler der Weimarer Republik. Zwölf Lebensläufe in Bildern. Droste, Düsseldorf 2011, 100–133. oldal ISBN 978-3-7700-5308-7
  • Eckhard Hansen, Florian Tennstedt (szerk.) u. a.: Biographisches Lexikon zur Geschichte der deutschen Sozialpolitik 1871 bis 1945. 2. kötet: Sozialpolitiker in der Weimarer Republik und im Nationalsozialismus 1919 bis 1945. Kassel University Press, Kassel 2018, ISBN 978-3-7376-0474-1, 10–11. oldal (Online, PDF; 3,9 MB).
  • Paul Mayer: Bauer, Gustav Adolf. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 1. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 1953, ISBN 3-428-00182-6, 638.oldal (Digitalisat).
  • Karlludwig Rintelen: Ein undemokratischer Demokrat: Gustav Bauer. Gewerkschaftsführer - Freund Friedrich Eberts - Reichskanzler. Eine politische Biographie, Lang, Frankfurt/M. 1993, ISBN 3-631-45299-3 (Gustav Bauer egyetlen életrajza, és rendkívül kritikus)
  • Martin Schumacher (szerk.): M.d.R. Die Reichstagsabgeordneten der Weimarer Republik in der Zeit des Nationalsozialismus. Politische Verfolgung, Emigration und Ausbürgerung, 1933–1945. életrajzi dokumentáció. 3., jelentősen bővített és átdolgozott kiadás. Droste, Düsseldorf 1994, ISBN 3-7700-5183-1
  • Martin Voigt: Gustav Adolf Bauer. 177–190. oldal In: Wilhelm v. Sternburg (szerk.): Die deutschen Kanzler. Von Bismarck bis Schmidt. Königstein/Ts.: Athenäum 1985. ISBN 3-7610-8382-3


Elődje:
Philipp Scheidemann
Utódja:
Hermann Müller