Franz von Papen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz von Papen
A Német Birodalom kancellárja
Weimari köztársaság
Hivatali idő
1932. június 1. – 1932. november 17.
Elnök Paul von Hindenburg
Előd Heinrich Brüning
Utód Kurt von Schleicher
A Német Birodalom kancellárjának általános helyettese
Harmadik Birodalom
Hivatali idő
1933. január 30. – 1934. augusztus 7.
Kancellár Adolf Hitler
Előd Hermann R. Dietrich
Utód nincs
A Porosz Szabadállam miniszterelnöke
Weimari köztársaság/Harmadik Birodalom
Hivatali idő
1932. július 32. – 1932. december 3.
Előd Otto Braun
Utód Kurt von Schleicher
Hivatali idő
1933. január 30. – 1933. április. 10
Előd Kurt von Schleicher
Utód Hermann Göring
Katonai pályafutása
Csatái első világháború

Született 1879. október 29.
Werl,  Német Birodalom
Elhunyt1969. május 2. (89 évesen)
Obersasbach,  NSZK
Sírhely Wallerfangen
Párt

Szülei Friedrich von Papen
Házastársa Martha Boch-Galhau
Gyermekei Friedrich Franz von Papen
Foglalkozás
Iskolái Prussian Military Academy
Vallás katolikus

Díjak

Franz von Papen aláírása
Franz von Papen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz von Papen témájú médiaállományokat.

Franz von Papen (Werl, 1879. október 29.Obersasbach, 1969. május 2.) német katonatiszt, politikus, 1932-ben rövid ideig kancellár. Paul von Hindenburg köztársasági elnök legbelsőbb köréhez tartozott. Papennek nagy szerepe volt abban, hogy az akkor még kezelhetőnek hitt Nemzetiszocialista Német Munkáspártot (NSDAP) beemelték a kormányba. Papen a Hitler-kormányban alkancellár lett, de ő és konzervatív köre hónapok alatt marginalizálódott.

Pályafutása[szerkesztés]

Hivatásos katonatisztként szolgált Berlinben, Düsseldorfban és Hannoverben. 1914-től katonai attasé volt Washingtonban és Mexikóban, 1915 végén azonban el kellett hagynia az Amerikai Egyesült Államokat kémkedés és szabotázs miatt. 1917 nyaráig a nyugati fronton harcolt zászlóaljparancsnokként, utána a Mezopotámiában harcoló Erich von Falkenhayn hadseregcsoport műveleti vezetője volt, végül a Palasztinában a 4. török hadsereg tábornoka. 1918 végén tért vissza, 1919. márciusban leszerelt, és egy vesztfáliai bérelt birtokon gazdálkodott. A gazdálkodó nemesek érdekeinek képviseletében a Német Centrumpárt színeiben a porosz országgyűlés képviselőjévé választották. Képviselősége során (1921-28, 1930-32) számos politikai és társadalmi kapcsolatot épített ki, elsősorban Paul von Hindenburg elnökkel, illetve a hadsereg vezetőségéből Kurt von Schleicherrel. 1929-től a Saar-vidéken gazdálkodott a felesége birtokán.

1932. június 1-jén birodalmi kancellárrá nevezték ki. Hivatalát a Centrumpárt akarata ellenére foglalta el; ezt követően ki is lépett a pártból. A Reichstag feloszlatása június 4-én, az SA betiltásának feloldása június 16-án és az Otto Braun-kormány leváltása június 20-án kiélezték a belpolitikai válságot. A július 31-i új országgyűlési választáson az NSDAP és KPD került többségbe. Az országgyűlés újbóli feloszlatása (szeptember 12.) és újraválasztása (november 6.), illetve az NSDAP kormányra kerülése nem a köznyugalom irányába hatott. Papen november 17-én lemondott, de az ügyeket tovább vitte utódja, Schleicher hivatalba lépéséig. Mivel azonban Papen továbbra is bírta Hindenburg bizalmát, megpróbálta utódját az NSDAP segítségével eltávolítani a hatalomból.

A Hitler-kormány alkancellárjaként (1933. január 30. - április 4.) nem gyakorolt lényeges hatást, és elvesztette befolyását. 1934-től bécsi német ügyvivő, majd 1938 márciusáig nagykövet. 1939 és 1944 augusztusa között törökországi nagykövet. A nürnbergi per során felmentették, szabadlábra helyezték. A három nyugati zóna német hatóságai azonban esküdtszéki eljárás során nyolcévi kényszermunkára itélték. 1949-ben szabadlábra helyezték. 1952-ben adta ki emlékiratait Der Wahrheit eine Gasse (Az igazságnak útja) címmel, amely élénk vitát váltott ki. Szintén ellenkezést szült, hogy 1959-ben XXIII. János pápa megújította pápai kamarási tisztségét. 1963-tól kezdve Obersasbachban élt és rehabilitálását igyekezett elérni.

Források[szerkesztés]

  • Rudolf Morsey: Papen, Franz von. in: Neue Deutsche Biographie 20. Leipzig. 2001. 46-48. o. Online elérés


Elődje:
Heinrich Brüning
A weimari Németország birodalmi kancellárja
1932. június 1.
1932. november 17.
A weimari köztársaság címere
Utódja:
Kurt von Schleicher