Theobald von Bethmann-Hollweg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Theobald von Bethmann-Hollweg
Theobald von Bethmann-Hollweg.jpg
A Német Birodalom 5. kancellárja
Hivatali idő
1909. július 14.1917. július 13.
Előd Bernhard von Bülow
Utód Georg Michaelis

Született 1856. november 29.
Hohenfinow
Elhunyt 1921. január 1. (64 évesen)
Hohenfinow

Theobald von Bethmann-Hollweg-signature.jpg
Theobald von Bethmann-Hollweg aláírása

Theobald von Bethmann-Hollweg (Hohenfinow, 1856. november 29.Hohenfinow, 1921. január 1.) német politikus és a Német Birodalom 5. kancellárja volt az 1909-től 1917-ig terjedő időszakban. A közigazgatás területén jó képességekkel rendelkezett, a kormányzást illetően nem.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Theobald von Bethmann-Hollweg 1856. november 29-én született Hohenfinowban egy bankár és földbirtokos család gyermekeként. Strassburgban, Lipcsében és Berlinben folytatott jogi tanulmányokat, majd köztisztviselőként helyezkedett el. 1905-ben porosz belügyminiszternek, 1907-ben pedig a Birodalmi Hivatal belügyi államtitkárának nevezték ki. 1909. július 14-én Bernhard von Bülow utódjaként vette át a Német Birodalom kancellári teendőit.[1][2]

Bethmann-Hollweg belpolitikája enyhén liberális volt, de szinte mindig engedett a nála radikálisabb és erősebb személyek nyomásának. Külpolitikát tekintve a britekkel nem sikerült megegyezésre jutnia a tengerészeti fegyverzetcsökkentést illetően (1909 márciusában és 1912 februárjában), a II. Vilmos által támogatott Alfred von Tirpitz tengernagy ellenállása miatt. Alfred von Kiderlen-Wächter, Bethmann-Hollweg államtitkára, idézte elő az 1911 júliusától novemberig tartó marokkói válságot, melyben a Német Birodalom meghátrálásra kényszerült Franciaországgal és Nagy-Britanniával szemben. Ennek ellenére Bethmann-Hollweg sikeresen együttműködött Sir Edward Grey brit külügyminiszterrel annak megakadályozásában, hogy a Balkán-háborúk egy komolyabb konfliktushoz vezessenek az Osztrák–Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom között. Talán ez nevezhető a legnagyobb külpolitikai sikerének.[2]

Hazai politikájában a német hadsereg bővítésére tett erőfeszítései nem csökkentették a Német Birodalom nemzetközi helyzetét érintő hazai aggodalmakat. Bár hitt abban, hogy a reichstagi többség támogatásán alapuló demokratikus monarchia létrehozása elkerülhetetlen, nem volt a parlamentáris kormányzás lelkes híve. A porosz választójogi reformra tett kísérlete komolyabb elhatározás híján elbukott.[2]

Kétségtelen, hogy nem akart háborút, de egyes vélemények szerint szerepe volt a júliusi válság kirobbantásában, mivel az Osztrák–Magyar Monarchiát biztatta a Szerbia elleni fellépésre. Az ezt követő, az Osztrák–Magyar Monarchiának és az Orosz Birodalomnak küldött német figyelmeztetések már nem tudták megakadályozni az első világháború kitörését. A német katonai vezérkar nyomásának engedve végül hozzájárult a háború azonnali megkezdéséhez.[2]

Ma már nincs egyetértés abban, hogy olyan tárgyalásos békéért tett volna erőfeszítéseket, ami kizárta volna a Német Birodalom területszerzését, de kétségtelen, hogy ezt volt az ő személyes álláspontja. A korábbi vélekedésekkel ellentétben nagyobb engedményekre kényszerült a nacionalista, hódításokat támogató személyek és a katonaság követelései irányában. 1916-ban megpróbálta közvetítőnek bevonni az Amerikai Egyesült Államokat. Ellenezte a korlátlan tengeralattjáró-háború bevezetését, mivel felfogta, hogy az amerikaiak háborúba való belépése el fogja dönteni annak menetét.[2]

1917. április 7-én további ellentétbe került mind a katonai vezetőkkel, mind a polgári konzervatívokkal, amikor választójogi reformokra tett ígéreteket Poroszországban. 1917 júliusában a Reichstagban folyó békekötéssel kapcsolatos viták során lemondásra kényszerült. Helyére Georg Michaelis került 1917. július 14-én. Visszavonulása után, 1919 és 1921 között megírta a visszaemlékezéseit a világháborúról a Betrachtungen zum Weltkriege című, két részes könyvében. 1921. január 1-jén hunyt el Hohenfinowban.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Biography: Theobald von Bethmann Hollweg (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 2.)
  2. ^ a b c d e f Encyclopedia Britannica: Theobald von Bethmann Hollweg (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 12.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Theobald von Bethmann-Hollweg témájú médiaállományokat.