Wilhelm Groener
| Wilhelm Groener | |
 | |
| Wilhelm Groener | |
| Született | 1867. november 22. Ludwigsburg |
| Meghalt | 1939. május 3. (71 évesen) Bornstedt |
| Sírhely | Südwestkirchhof Stahnsdorf |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | német |
| Rendfokozata | tábornok |
| Csatái | első világháború |
| Kitüntetései | Pour le Mérite |
| Gyermekei | Dorothea Groener-Geyer |
| Civilben | politikus közlekedésügyi, védelmi és belügyminiszter |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Groener témájú médiaállományokat. | |
Wilhelm Groener (Ludwigsburg, 1867. november 22. – Bornstedt, 1939. május 3.) német tábornok és politikus. Az első világháború után katonai segítséget nyújtott a mérsékelt Friedrich Ebertnek a kommunista felkelés leverésében. A hadseregtől való visszavonulása után a Weimari köztársaság közlekedésügyi, védelmi és belügyminisztere volt.
Élete
[szerkesztés]Groener 1867. november 22-én született a Baden-Württembergben található Ludwigsburgban. 1884-ben csatlakozott a hadsereghez. 1912-ben a német tábornoki kar tagjaként ő volt a vasúti osztály vezetője. Az első világháború kitörésekor az ő felelőssége volt a német fegyveres erők gyors mozgósítása, bevetése és az erősítések, valamint az ellátmány gyors, vonattal való kiszállítása mind a keleti, mind a nyugati frontra. Később a hadügyminisztérium számos kulcsfontosságú osztályának vezetésével bízták meg. Emellett az ő feladata volt a termelési tartalékok megszerzése a háborús erőfeszítések számára.[1]
1918 októberében Groener átvette Erich Ludendorfftól a vezérlő hadbiztosi teendőket. Paul von Hindenburg tábornaggyal együtt értesítette II. Vilmos német császárt, hogy elveszítette a hadsereg bizalmát és azt tanácsolta a császárnak, hogy mondjon le. Vilmos ezt hamarosan meg is tette. A compiègne-i fegyverszünet megkötése után Groener segített megszervezni a német hadsereg hazaszállítását és különleges, önkéntes katonai csapatok engedélyezésével együttműködött Friedrich Eberttel a kommunista felkelés leverésében.[1]
1919-ben visszavonult a hadseregből. 1920-tól 1923-ig közlekedésügyi, 1928-tól 1932-ig védelmi, 1931-től 1932-ig pedig belügyminiszter volt. Egyike volt azoknak a kevés, kulcsfontosságú katonai személyiségeknek, akik ellenezték a nemzetiszocialisták fegyveres erőkbe való beszivárgását. 1932-ben intézkedéseket tett a nemzetiszocialista félkatonai szervezet, az SA betiltására. Ezzel azonban hozzájárult a saját bukásához, mely ugyanebben az évben következett be. Visszavonulása után hadtörténettel foglalkozott. 1939. május 3-án hunyt el Bornstedtben.[1]
Katonai kitüntetései
[szerkesztés]1915. szeptember 11-én kiemelkedő vezetői tevékenységéért és katonai tervezőmunkájáért, az 1914-es német mozgósítás és a Császári és Királyi Hadsereg katonáinak a galiciai frontra való kiszállításának sikeres megszervezéséért a Pour le Mérite kitüntetést adományozták részére. Groener tevékenységének köszönhetően 3 120 000 katona és 860 000 ló jutott ki a frontokra.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Encyclopedia Britannica: Wilhelm Groener (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)
- ↑ Pour le Mérite: Wilhelm Groener (angol nyelven). [2008. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)
Források
[szerkesztés]| Kancellárok |
| .svg){kind=small}
.svg){kind=small} |
|---|---|---|
| Külügyminiszterek |
| |
| Hadügyminiszterek |
| |
| Politikusok, diplomaták | ||
| Forradalmárok | ||
.png){kind=small}