Gustav Noske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gustav Noske
Bundesarchiv Bild 102-14240, Gustav Noske.jpg
Született 1868. július 9.
Brandenburg
Elhunyt 1946. november 30. (78 évesen)
Hannover
Állampolgársága német
Foglalkozása
  • újságíró
  • politikus
  • író
Tisztség A német birodalmi Reichstag tagja
Halál oka agyi érkatasztrófa
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav Noske témájú médiaállományokat.

Gustav Noske (Brandenburg, 1868. július 9.Hannover, 1946. november 30.) német szociáldemokrata politikus és a weimari köztársaság első hadügyminisztere volt. A berlini Spartakus-felkelés brutális leverőjeként vált hírhedtté.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Gustav Noske 1868. július 9-én munkáscsaládban született Brandenburgban. 1884-ban belépett Németország Szociáldemokrata Pártjába (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – SPD). 1893-tól SPD újságoknak dolgozott Brandenburgban és Königsbergben, 1902-ben szerkesztő lett a reformista Chemnitzer Volksstimme című lapnál. 1906-ban megválasztották a Reichstag tagjának, ahol az SPD jobbszárnyának katonai és gyarmatügyi szakértőjévé vált. Helyeselte a császári hadi és gyarmati hódítási törekvéseket, mely számos vita forrásává vált pártjában.

1914 után az SPD háborúpárti többségéhez tartozott, vakon támogatta Németország háborús törekvéseit. 1918 novemberében a császár lemondását pártolta, mert vélekedése szerint, csak az biztosíthatta a békét. 1918 november 4-én, a kieli matrózfelkelés kitörésekor kormánymegbízottként Kielbe utazott a rend helyreállítása céljából. Bátran és szakértelemmel tárgyalt a matrózokkal, akikkel sikerült megegyezésre jutnia, megválasztották a Kieli Katonatanács elnökének és a város kormányzójának. Amikor 1918 decemberében a Németország Független Szociáldemokrata Pártja (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands – USPD) lemondott a weimari nemzetgyűlési választásokig átmeneti kormányként működő Népmegbízottak Tanácsában (Rat der Volksbeauftragten) betöltött 3 helyéről, Noske foglalta el az üres helyek egyikét. Amikor megkérdezték tőle, hogy elvállalja-e a katonai ügyek vezetését, a következő, utóbb híressé vált, cinikus mondattal válaszolt: „Valakinek a véreb szerepét is el kell vállalnia, és én nem riadok vissza a felelősségtől.” 1919 januárjában a szabadcsapatokra, az ún. Freikorps egységekre támaszkodva könyörtelen brutalitással verte le a Spartakus-felkelést. 1919 februárjától az időközben megalakult weimari köztársaság első hadügyminisztere lett.

1920 márciusában a hatalom megszerzésére irányuló, jobboldali Kapp-puccs alatt kompromittálta magát, aminek következtében lemondatták. Az 1920-as Reichstag választásokon az SPD már nem indította. Régi barátai, Otto Braun és Carl Severing mentették meg karrierjét azzal, hogy jelölték Hannover tartományi kormányzójává, melyet 1920-tól 1933-ig töltött be. 1944 júliusában részt vett az Adolf Hitler elleni sikertelen hatalomátvételi kísérletben. 1946. november 30-án hunyt el Hannover-ben.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vincent 1997 344–345. o.

Forrás[szerkesztés]

  • Vincent 1997: C. Paul Vincent: A Historical Dictionary of Germany’s Weimar Republic, 1918–1933. (angolul) Westport–London: Greenwood Press. 1997. ISBN 0313273766